Répássy Róbert

Répássy Róbert: Szó sincs róla. A közigazgatási átszervezések nagy része, talán kilencvenkilenc százaléka is, a mindenkori kormány hatáskörébe tartozik. Azaz feles többségű döntésekkel megoldhatóak lennének a Parlamentben. Kivételt képeznek a közigazgatási hivatalok, mert ezek átalakításához valóban kétharmados többségre van szükség. A közigazgatási hivataloknak azért különleges a státusza, mert feladatuk az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, ezért kifogásolhatják az önkormányzatok bizonyos döntéseit. De a megyei hivatalok az egész közigazgatásnak viszonylag szűk szegmensét képviselik. Gondolja csak meg, hány regionális szerv működik jelenleg is az országban! Munkaügyi központok, különböző, úgynevezett dekoncentrált állami szervek, melyeket az első és második Gyurcsány kormány mind átszervezett, regionálissá tett. Csak a közigazgatási hivatalokkal nem sikerül ez az átszervezés, elsősorban a Fidesz ellenállása miatt, de ennek nem olyan nagy a jelentősége.

R.R.: Emlékeztetem, hogy a rendszerváltással országszerte megszűnt a hierarchikusan felépült tanácsrendszer, végre független önkormányzatok alakultak. Ezt tekintetbe véve, kifejezetten üdvözlendő, hogy ilyen sok önkormányzat van nálunk. A helyi közösségek autonómiát kaptak az ügyeik intézésére. Más kérdés a függetlenség ára. Minden önkormányzat szeretne önállóan gazdálkodni, ugyanakkor az apparátus fenntartása sokba kerül. Szögezzük le, hogy az önkormányzatok feladatainak döntő többsége állami feladat, és ha nem ők végeznék el ezeket, akkor az államra hárulnának. Gondoljuk csak meg, hányféle intézményt tartanak fenn az önkormányzatok! Óvodák, iskolák, kórházak, egészségügyi- és szociális ellátórendszer. És akkor még nem is beszéltünk a helyi infrastruktúráról, illetve bizonyos közszolgáltatásokról, melyeket szintén ők kezelnek. Most már a közmunkák megszervezését is tőlük várják.

Csak a különböző önkormányzati szövetségek tudják pontosan megmondani, hogy az önkormányzatok működési költségei milyen arányban állnak a „rajtuk átfolyó”, az állami költségvetésből származó összegekkel. Szerintem az önkormányzatok saját működési költségei jóval kevesebb, mint a felét teszik ki összköltségvetésüknek. Vagyis a 3200 hazai önkormányzat fenntartása sokkal kevesebbe kerül, mint ahogy az első pillantásra látszik. Itt érdemes megjegyezni, hogy például a megyei önkormányzatok valójában nagy „intézményfenntartó társulásokként” működnek, hiszen a megyei kórházak, szociális otthonok, középiskolák, gyermekvédelmi intézmények fenntartását biztosító összegeket ők utalják át az állami költségvetésből. Más feladata a megyei önkormányzatoknak szinte nincs is, hiszen közszolgáltatásokat nem biztosítanak.

hvg.hu: Bizonyos összevonások tehát ésszerűnek tűnnek. A kisebb önkormányzatok nem tudnák vállalni néhány szolgáltatás közös elvégzését?

R.R.: Kétségtelen, bizonyos szolgáltatásokat össze lehet vonni, ez ellen a Fidesznek sincs kifogása. Egy sor feladat, elsősorban közigazgatási jellegű, kistérségi szervezettségben is ellátható, feltéve, ha a falvak vezetői önként így döntenek. Ugyanakkor számos kistelepülést elsorvaszt az önkormányzati intézmények összevonása, majd pedig a hivatalok körzetesítése -- állítják vezetőik. Iskola, orvosi rendelő, posta és községháza nélkül csak vegetálni képesek, megtartó erejük teljesen elvész. Borsodi vagyok, ismerek ilyen kis falvakat, ahonnan minden fiatal elvándorolt, és a lakók teljesen elöregedtek. Miközben léteznek gazdasági szempontok melyeket figyelembe kell venni, nem támogatjuk a felülről elrendelt, kikényszerített összevonásokat.

hvg.hu: A két nagy pártból sokan egyetértenek: a vidék közigazgatásának karcsúsításánál előbbre való a kétszintes budapesti önkormányzati rendszer egyszerűsítése, már csak azért is, mert jóval nagyobb összegeket lehetne megtakarítani.

R.R.: A budapesti a kerületekben a rendszerváltás után létrejött önkormányzatok elődjei már 1950 előtt is léteztek. Igazgatási apparátusukat mindamellett racionalizálni lehetne: bizonyos közigazgatási feladataikat össze lehetne vonni, ugyanúgy, mint a kistérségekben, ráadásul ezt a fővárosban egyszerűbben meg lehetne oldani. Valószínűleg, nem kellene minden kerületnek külön hivatalt fenntartania. Ugyanakkor lehetne kevesebb önkormányzati képviselő a fővárosban, számuk csökkentésével jelentős összeget lehetne megtakarítani. Véget kellene vetni a főváros és a kerületek között a költségvetési forrásokért vívott folyamatos harcnak. Igaza lehet Kósa Lajosnak, Debrecen polgármesterének: a 100 nagyobb önkormányzat, köztük a kétszintű fővárosi közigazgatás racionalizálása jóval több pénzt hozna, mint a többi, 3100 kisebb önkormányzat átalakítása.

hvg.hu: Az önkormányzati rendszer átalakítására 1998 és 2002 között a Fidesz sem vállalkozott. Miért?

R.R.: Az önkormányzati reform tartalmát eddig még senki nem határozta meg pontosan, pusztán a régiók létrehozását nem lehet ennek nevezni. Megjegyzendő, hogy a megyék régiókba történő összevonását az EU sem várja el tőlünk, hiszen számos tagországban nem is léteznek ilyenek. Franciaországban például egyszerre működnek régiók és megyék is. Tervezési-statisztikai régiók nálunk is vannak, az EU támogatások fogadásához hoztuk létre őket. Felfogásunk szerint ennél többre Magyarországnak nincs szüksége. Az önkormányzatok autonómiájának csorbítását, a kis önkormányzatok felszámolását nem tekintem reformnak. Viszont kétségtelenül megtakarítást lehetne elérni, ahogy már említettem, működési költségeik leszorításával. De ehhez csökkenteni kellene az önkormányzatokra háruló állami feladatokat. Közigazgatási reform címén egyelőre csak „ködszurkálás” folyik, hiszen senki nem tudja biztosan, miféle intézkedéseket kellene megtenni, és ezekkel mennyit lehetne megtakarítani. Becslésem szerint, százmilliárd forintnál többet nem lehetne megspórolni az önkormányzati szféra átszervezésével, de jelenleg felbecsülhetetlen, mekkora felfordulást idéznénk elő vele.

P.J.