Erre a tébolyra a legjobb példa a Magyar Demokratikus Charta. Az én kedves, drága barátom, dr. Schiffer András azt írja a HVG szeptember 6-i számában, hogy a nyilas erőszakkal szembeni kollektív föllépés nem egyéb, mint Gyurcsány Ferencnek és szövetségeseinek a trükkje avégett, hogy összehozza a szocialisták és liberálisok új szövetségét (mintha lehetne), ugyanezt írja Riba István, a HVG munkatársa ugyanitt, ráadásul - mondja Schiffer dr. - abba az életveszélyes helyzetbe hozza a melegeket, hogy gyurcsányista balliberálisnak tetszhetnének, ami még annál is veszélyesebb, mintha MLBT valaki. Ha ez igaz - azaz szociálliberálisnak vagy balliberálisnak látszani életveszélyes -, ez talán nem elegendő ok a szervezkedésre?
A magyarországi sajtó úgy tesz, mintha az antifasiszta összefogási kísérletek arra szolgálnának, hogy jobb helyzetbe hozzák Gyurcsány Ferenc híveit az esedékes választásokon. Valóban van olyan eszelős, aki azt képzelné, hogy a mai Magyarországon antifasizmussal szavazatokat lehet szerezni?!
Vérmérséklet szerint hahotázni vagy zokogni kell ezen a képtelenül álszent föltevésen.
A HVG az első, a valamikori Demokratikus Charta története ügyében is az eredetileg szélsőjobboldali, időközben mindenki által átvett és elhitt narratívába illeszti a sajátját. Több mint másfél évtizede hajtogatják, hogy a Demokratikus Charta arra szolgált anno, hogy a liberálisok és a szocialisták politikai megegyezését összehozza. Mint a hajdani Demokratikus Charta kezdeményezője, közölhetem, hogy ez orbitális szamárság. A szocialista párt akkor olyan jelentéktelen volt, hogy ez a kérdés semmilyen formában nem merült föl. A Charta egyetlen aktuálpolitikai célja az volt, hogy a Tölgyessy-ügy miatt megbénult szabadelvű politizálást fölélessze, egyezséget hozzon létre liberális és liberális között. A HVG azt állítja, az én kedves, drága barátomra, dr. Bozóki Andrásra hivatkozva, hogy "a mozgalom központja [...] az SZDSZ székházában volt, anyagilag a szabad demokraták tartották fenn az MSZP-vel és a szakszervezetekkel közösen..." Az SZDSZ székházában akkor a Demokratikus Chartát gyűlölő személyiségek tanyáztak, a mozgalomnak semmiféle központja nem volt, s ha hiszik, ha nem, nem kellett hozzá semmiféle pénz, egy-egy tüntetés hangosítása pedig zsebből történt. Paranoia és rágalom ez, hölgyeim és uraim, kedves barátaim.
Ha hiszik, ha nem, semmilyen fontos kezdeményezéshez (demokratikus ellenzék, MDF, Fidesz, Hálózat, Baloldali Alternatíva, Budapesti Anarchista Csoport, SZDSZ, Demokratikus Charta) nem kellett - és nem is volt - pénz. Fontos kezdeményezésekhez nem pénz kell. Olyasmi kell hozzá, amiről a mai elmélkedőknek halvány fogalmuk sincs, és nem is lehet.
Schiffer dr. - az én drága barátom - azt írja, hogy a Magyar Demokratikus Chartának nincs jogcíme arra, hogy a melegeket, romákat stb. ért terrortámadások, atrocitások, egyebek miatt tiltakozzék, mert a kormány úgyszólván semmit se tett a nők érdekében (családon belüli erőszak, távoltartás), a pszichiátriaviseltek (ez nagyszerű kifejezés, használni fogom), a kábítószerfüggők, a betegek, a romák, a fogyatékkal élők, hajléktalanok érdekében. A kormányt illetően dr. Schiffernek igaza van, s ami engem illet, egyetlen könnyet se fogok ejteni az MSZP és az SZDSZ küszöbönálló bukása miatt, ott egye meg őket a fészkes fekete fene. Ámde a Magyar Demokratikus Charta nem a kormány.
Hadd emlékeztessem dr. Schiffert arra, hogy amikor az őt ékességei között számon tartó Védegylet meg azok a baloldali körök, amelyeket képviselhetni volt meg nem érdemelt szerencsém, mindenféle kampányokban vettek részt a Gyurcsány-kormány egészségügyi, infrastruktúra- és szociálpolitikája ellen, bennünket a végletesen elfogult szociálliberális (voltaképpen persze neokonzervatív) körök avval vádoltak, hogy a Fidesz és a főmumus, Orbán Viktor szekerét toljuk. Elvégre a Fidesz szervezte az ellenállást ezekkel szemben, rátelepedvén az új szociális mozgalmak akcióira. Helyes volt ez a vád? Szép volt? Nem volt se helyes, se szép, és főleg: nem volt igaz. Orbán Viktorék semminő furfangja nem változtat azon, hogy a népszavazás a nagyobbik rosszat akadályozta meg. Orbán ügynökei lettünk volna? Ezen majd szívesen nevetek ráérő perceimben.
Pedig ezt ma is komolyan gondolják többen. Az én kedves, drága barátom, Bauer Tamás professzor Gyurcsány és az SZDSZ "az ország szempontjából szükséges stabilizációs és reformprogram"-járól ír az ÉS szeptember 5-i számában, "amelyet [szerinte] a legalantasabb módon támad két éve a Fidesz vezette jobboldali ellenzék és az által[a] mozgósított »civil« szervezetek". Bauer tanár szerint tehát a Fidesz által mozgósított "civil" szervezet az MSZOSZ, a SZEF, az ÉSZT, a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom, a Humanista Mozgalom, az Eszmélet, az Egyenlítő, az ATTAC Magyarország, amelyeknek a vezetői mind aláírták közös tiltakozásunkat, azaz Fidesz-ügynök majdnem a teljes magyarországi baloldal.
Elmebeteg dolgok ezek, hölgyeim és uraim, kedves barátaim.
Az antifasiszta összefogásban csakugyan részt vesz Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt elnöke. Én Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ politikáját ellenzem és kárhozatosnak tartom. Ugyanakkor az antifasiszta népfrontban bárki részt vehet, aki antifasisztának érzi magát. Gyurcsány nem zárhat ki ebből engem, de én se Gyurcsányt. Az új Chartát épp azért ette meg a fene - ezt még az alapító ülés előtt írom -, mert itt mindent a legkezdetlegesebb hatalmi politika, s ezen belül a Gyurcsány/Orbán mánia és kontramánia függvényében szokás megítélni, ha jól tudom, a szocialistákkal szembefordult liberálisok többségének sem akaródzik csatlakoznia.
Egyszerű az egész: Gyurcsány vesztésre áll, és sokan tartanak tőle, ha valamiben ő is benne van, akkor a vereség stigmája ragályosnak bizonyulhat. Magyarán: ha elveszítheti a hatalmát, akkor már bizony nem jó fej.
A derék magyar antifasiszta értelmiségről Dashiell Hammet klasszikus krimijének, Az üvegkulcsnak egyik emlékezetes párbeszéde jut eszembe:
"Fél? - Fél. Úgy is lehet mondani, hogy csúnyán be van szarva."
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
(BUDAPEST)
