HVG: Hájjal kenegetik a lelkét, amikor azt hallja, hogy az idén is világcsúcstartó a moziban?
komolyodó színészként folytatja
W. S.: Ma én, holnap más...
HVG: Ez manapság inkább Tom Cruise-tól hangzana hitelesen...
W. S.: A látszat csal. Történelmi összesítésben Eddie Murphy még mindig rám ver 2 milliárddal. És Cruise is leköröz. Sőt fénykorában Tom Hanks is többet hozott a konyhára. Én csak momentán vagyok titán. De ha ad még négy évet, leelőzöm Eddie-t is. Egyrészt nyugisabb vagyok nála, másrészt jobban szót fogadok a feleségemnek.
HVG: Ilyet nem sokan mondanak Hollywoodban, a válások fővárosában.
W. S.: Tizenegy éve a nászéjszakánkon Jada kibökte: azért te se vagy semmi, hogy a karriered csúcsán nősülsz! Ám az igazság az, hogy nem miatta nősültem, hanem magam miatt. Az emberek mindig kapcsolatról beszélnek, sohasem két egyéniségről, aki összeköti az életét. Márpedig a boldogságod akkor is rajtad múlik, ha megházasodsz. Ott kezdődik a baj, amikor mástól várjuk a boldogságot.
HVG: Karácsonyi bemutatója (Hét font) sorrendben a harmadik súlyos filmje életről, halálról, pedig leginkább a könynyen fogyasztható vígjátékokkal futott be. Kifogyott az effajta témákból?
A philadelphiai hűtőgépszerelő apa és iskolai szakfelügyelő anya gyermeke tinédzserként kezdett rapzenélni. Ennek sikere már 20 éves korára meghozta számára az első millióját, továbbá egy címszerepet a Bel Air hercege című NBC-s tévésorozatban. Filmes sikerszériája a Hatszoros ölelés (Six Degrees of Separation) főszerepével kezdődött 1993-ban, nemzetközi sztárkarrierjét pedig két évvel később, a Bad Boysszal alapozta meg. A kockázatos nemzetközi filmipar legmegbízhatóbb és legjövedelmezőbb befektetése: a főszereplésével forgatott, lényegében általa kiötlött nyolc egymást követő film – köztük A függetlenség napja, a Men In Black első és második része, az Én, a robot – a toplista élére került. A boldogság nyomában című filmben fia, Jaden, a Legenda vagyok címűben pedig lánya, Willow is színésztársa volt. „Tilos elandalodni a sikertől” – vallja a filmsztár, akinek eddigi 18 filmje 2,5 milliárd dollár összbevételt hozott.
W. S.: Egyre jobban foglalkoztat, hogyan jön vissza az ember a halálból, legyen az lelki vagy klinikai. Hogyan lehet megtalálni az ösvényt a teljes depresszió és hurráoptimizmus közt. Az utóbbi időben minden filmemben erre keresem a választ, és meg is találtam: az ember akkor örül az életnek, ha célja van. Először a magam küldetésére kellett rájönnöm. Ha már ekkora karrierrel áldott meg a sors, nem érhetem be nevettetéssel. Többet kell adnom. Nagyanyám nem volt ugyan filozófus, de azt tartotta, hogy a mosolyával csodákra képes az ember. Én továbbmentem. Szisztematikusan elkezdtem olvasni, és rájöttem a mesék erejére és gyökerére. Arra, hogy az élet alapigazságai megdönthetetlenek, nincs belőlük olyan sok, és az összes sikeres sztori ezeken alapul. Az ősembernek a tűz mellett elég volt annyi, hogy a másik odafordult hozzá: ne merészkedj ki a barlangból, mert felfal az oroszlán. Ez azóta is áll, csak más csomagolásban.Willard (Will) Christopher Smith
HVG: Ennél azért talán bonyolultabb lett mára a világ...
W. S.: Az én szakmámban karriert csinálni szinte kizárólag matematika. Mostanában a nagy gazdasági válság szakirodalmát tanulmányozom. Több ezer oldalas paksamétát gyűjtettem ki arról, hogy annak idején mi mindent játszottak az amerikai és a külföldi mozikban. Annyit már kisilabizáltam, hogy a bizarr vígjátékoknak és a fantáziafilmeknek volt a legnagyobb keletjük. Nem fűlik hozzá a fogam, de nem árt ismerni a formulát. Vagy nézze meg: a világ tíz legsikeresebb filmje trükkfilm. Ebből kilenc valamilyen szörnyről szól, nyolc arról, hogy a szörny szeret, vagy őt szeretik. De vigyázat, mert idővel ezt is megunja a néző. Amikor gellert kap a matematika, csak az ösztönödre hagyatkozhatsz. Hiába oldok meg álmomból fölkeltve minden feladatot könnyedén a felsorolt filmtípusokban, egy ponton újítanom kellett. Így jött a befelé fordulás, az önvizsgálat. Amikor a Hét fontot csináltam, a feleségem azt mondta: a közönségnek fogalma sincs, hogy magadat játszod. Nem azért vagy tisztességes, mert annak születtél, hanem mert viaskodsz magaddal. Igaza volt. Belehalok a negatívumokba, tönkretesznek a rossz kritikák, önmarcangolásig érzékeny vagyok, és semmitől sem rettegek úgy, mint a depressziótól.
Boldogan eljátszaná Obamát © AP |
W. S.: Még az sem kell hozzá. Egy ötlet is elég. Például egy kiégett szuperfocista szerepe. Mindenki kíváncsi rá, nem igaz? Arany lába van, mégsem lett belőle Beckham, mert elitta az eszét. Vagy egy tüneményesen karizmatikus, okos politikus, aki belebukik egy szexbotrányba. Az ilyen ötletekkel nem lehet elhasalni: még a kritikusok is megeszik. Vagy itt van július 4-e, a függetlenség napja, amit kimondani is elég, megspékelve némi számítógépes trükkel meg egy kis love-sztorival. Biztos siker. Én zsigerből elkerülöm, hogy rossz filmet csináljak. Lehet, hogy nem mindegyik lesz kedvenc, de a hibaszázalékom minimális.
HVG: A mostani recessziós időkben különösen aranyat ér Hollywoodnak ez a hozzáállás. A befektetéseivel is ilyen bölcsen gazdálkodik?
W. S.: Egyszerű népek vagyunk, ezt sem komplikáljuk túl. Megállás nélkül dolgozunk, de néha azért föl kell jönni a víz alól levegőért. Amikor át akarjuk gondolni a dolgainkat, fölpakolunk, és elugrunk a világ valamelyik távoli csücskébe. Elég régi motoros vagyok a szakmában, az ingatlangyűjtögetést sem most kezdtem, és azt hiszem, nem spekuláltam rosszul. De ma már nem is annyira az üzleti siker izgat, mint az, hogy a termék, amit létrehozok, mekkora értéket jelent az embereknek.
HVG: Nem említette most indult filmprodukciós vállalkozását, amit nemrégiben a Közel-Keleten hozott létre...
W. S.: Tudja, miért? Mert az én fejemben ez sem üzlet, hanem filmszakmai ötlet, mint a többi. Az alkotás folyamata és a művészi teljesítmény sokkal nagyobb és hatékonyabb globális erő, mint bármilyen politikai diplomácia. Obama két dolognak köszönheti a győzelmét: az internetnek és a Music Televisionnek, amin az utóbbi húsz évben az afroamerikai és a spanyol ajkú amerikai ifjúság nevelkedett. Ezek a srácok sokkal jobban tudják, miről szól a világ, mint a szüleik meg a nagyszüleik. A Közel-Kelet és Amerika viszonya a lehető legkényesebb kérdés. Mint művészt kevés dolog izgat jobban. El akarok menni Iránba, le akarok ülni az ottani diákokkal, nem politizálni, hanem hogy a művészetről diskuráljunk, mert csak így tudunk rájönni, hol az igazság, hol a közös nevező. A Közel-Kelet és a Nyugat között nagyon szűk az átjárás. Ha csatornákat tudunk nyitni, legalább odáig eljuthatunk, hogy nem kapunk hajba az első adandó alkalommal. Érti már, hogy miért nem ez ugrik be nekem, ha azt mondja, hogy üzleti vállalkozás?
HVG: Obama kampányát ön is komolyan támogatta. Gondolt már arra, hogy akár színészként is megformálhatná az új elnököt?
W. S.: A fülemet már tudom úgy mozgatni, mint Barack Obama, de a többi még hibádzik. Hónapokkal ezelőtt mondogattam, hogy boldogan eljátszom, csak előbb írja meg a sztorija végét, mert hepiend nélkül nincs film. Obama győzelme óriási földcsuszamlás. Az emberi evolúció nagy momentuma. Különösen nekünk, afroamerikaiaknak, mert ezzel egyszer és mindenkorra révbe értünk mint amerikai állampolgárok. Ne nézzen így, komolyan mondom, mindmáig ott volt az a kis ejnye-bejnye, hogy azért nem vagyunk egészen teljes jogú amerikaiak, még akkor sem, ha Tamás bátya a rend kedvéért kitűzte a kunyhójára az amerikai zászlót. Obama győzelme napjától nem afroamerikaiak vagyunk, hanem amerikaiak, akik történetesen Afrikából jöttek. Most lép életbe igazán a függetlenségi nyilatkozatnak az a bekezdése, hogy minden ember egyenlő. Amerika mindenkié, aki lehetőségeket keres, boldogulni akar, itt akar élni, és netán még kormányzó is szeretne lenni. Vagy akár elnök. Vagy a világ legnagyobb filmsztárja. Mindegy, hogy üres a zsebe, és az Isten háta mögül jött. Obama óriásléptekkel fogja visszaállítani ezt az Amerikát.
HVG: Politizál, filmezik, üzleti vállalkozásokat visz, utazik, zenél, jótékonykodik, sőt feleségével iskolát is alapított. Időnként azért a gyerekeivel is találkozik?
W. S.: A konvencionális életmódtól fázom és menekülök. Amikor a legutóbbi filmet forgattuk, kiiratkoztam a családból. Rábíztam a házat és a gyerekeket az asszonyra. Mert semmi mást nem láttam, csak ennek a filmbeli fickónak azt a megfejthetetlen tekintetét, ami húzott-vonzott magával. Tehát az egyensúly mindig másutt van. Ha dolgozom, – ott aztán visszabillenek teljes énemmel a családba. Most jöttünk haza Hawaiiból, a gyerekek akkora dózist kaptak belőlem, hogy még sok is.
HVG: Szeptemberben töltötte be a negyvenet. Nem rendült meg tőle?
W. S.: Aki nagykanállal eszi az életet, mint én, annak ilyesmitől a szeme se rebben. De az első házasságomból született fiam 16. születésnapja bizony megrendített. Ugyanis megkapta a jogsiját, és beültetett az anyósülésre. Na ettől teljesen kibuktam. Ha már a fiam is vezet, akkor tényleg megöregedtem.
HVG: Viszont ez sem akadályozta meg, hogy egyik legutóbbi premierje előtt szabályosan végigtáncolja a piros szőnyeges bevonulást.
W. S.: Ebben, látja, még versenyben vagyok Cruise-zal. Hogy melyikünk bírja tovább cérnával a riportereket a piros szőnyegen. Tom tartja a rekordot: legutóbb három és fél órán át nyomta az autogramosztást. Én viszont mindig magam miatt rázom meg az emberek kezét. Kell az energiájuk, hogy bírjam a gyűrődést, és nap mint nap a vállamra vegyem a világot.
NÁVAI ANIKÓ