hvg.hu: Az MSZP legutóbbi kongresszusán a párt elkötelezte magát a még keményebb gazdasági megszorítások mellett, amelyek - ahogy Bajnai Gordon fogalmazott - minden magyar család számára fájdalmasak lesznek. Ön a párt baloldalán foglal helyet, mégis el tudta fogadni a szigorításokat.

Szanyi Tibor: Muszáj volt elfogadni. A helyzet nem szemlélhető önmagában, hiszen abból a gazdaságpolitikából következik, amit Magyarország az utóbbi két évtizedben folytatott. Ezen túl adva van a világgazdasági válság, mely tavaly ősszel rontott ránk. De lássuk először az elmúlt húsz évet. Ekkor, mindenekelőtt a baloldal igényeinek kielégítése miatt, hiszen zömmel a baloldal kormányzott, nagyvonalú szociális ellátórendszer maradt fenn, illetve fejlődött tovább, legalábbis más rendszerváltó országokhoz képest. E rendszer költségei messze meghaladták Magyarország gazdasági teherbírását, fenntartását hitelből kellett finanszírozni. Most, amikor a külső források elapadtak, a szociális hálót továbbra is fenn kell tartani ugyan, de a realitások szintjén. Csak egy példa: most befagyasztjuk ugyan a családi pótlékot két évre, de hat éven át töretlenül emeltük. Ezek után meg lehet kérdezni: mit kifogásol ezen a jobboldal, különös tekintettel arra, hogy a négy évnyi Fidesz-kormányzás idején egyáltalán nem emelték a családi pótlékot?

Szanyi Tibor © mszp.hu

Sz. T.: Kétségtelen, hogy most visszalépünk ezen a téren. Annak idején, amikor a hatvanas években bevezették ezeket a szociális támogatásokat, a kapun belüli munkanélküliséget kívánták kezelni vele, oly módon, hogy legalább a kismamák maradjanak otthon a munkából. Most viszont a kapun kívüli munkanélküliek okoznak problémát, de ennek kezelésére a gyed nem alkalmas, hiszen a munkakeresést kell ösztönözni, nem az otthonmaradást. Azt a gyakorlatot, hogy amikor egy anyának lejár a három év, újabb gyereket szül, nem lehet tovább folytatni.

hvg.hu: Az amúgy is kevés munkahelyre akkor most rászabadítják a kismamák ezreit? Egyébként már így is katasztrofális a demográfiai helyzet, a családi pótlék pedig ezentúl adóköteles jövedelem lesz. Mi lesz ezután a népszaporulattal?

Sz. T.: Pontosítanék, a családi pótlék továbbra sem lesz külön adóköteles, igaz, összege beleszámít majd a jogosult adóalapjába. Ez simán belefér a közteherviselésbe.

hvg.hu: Bajnai Gordon személyében új miniszterelnökünk lesz, és az MSZP is új elnököt választott. Az új program főbb vonalairól viszont – a hírek szerint – még Gyurcsány állapodott meg a hitelezőkkel.

Sz. T.: Ez tévedés. Az a kötelezettségvállalás, ami a Magyar Közlöny áprilisi számában megjelent, ahhoz a szerződéshez kötődik, mellyel az Európai Unió 6,5 milliárd eurós kölcsönt nyújt Magyarországnak. Ezt még 2008. november 19-én írták alá. A négy részletben való lehíváshoz kötelezettségeket vállalunk, ezáltal megnyugtatjuk a hitelnyújtókat. De egyetlen szót sem ejtettünk például a családi pótlékról, és a gyedről sincs benne sok konkrétum. Bár ebben a megállapodásban szó esik a tizenharmadik havi nyugdíjról, csak abban a formában, hogy az újonnan nyugdíjba menők már nem kapják meg. Mint ismeretes, az, amit Bajnai Gordon most talált ki, sokkal radikálisabb, hiszen a tizenharmadik havi nyugdíjat, mint olyat, vissza fogják vonni.

hvg.hu: Jó, nyilván ezt a szigorúbb programot is ellenjegyeztetni kell a hitelezőkkel, akik nyilván aggódnak, vissza akarják kapni pénzüket. Ezért még csak el sem ítélhetjük őket. Ön ezzel a szigorúbb programmal is egyetért?

Sz. T.: Nincs más választásunk. De azért jobb lenne, ha az állam a saját kiadásain kezdené a takarékoskodást.

hvg.hu: A megszorításokat látjuk, érezni fogjuk. De mitől élénkül meg a magyar gazdaság?

Sz. T.: Bajnai Gordon miniszterként felügyelte az Európai Unióból érkező támogatások felosztását. A megvalósuló beruházások előbb-utóbb éreztetik majd a hatásukat, sajnos, inkább utóbb, mint előbb. Tény, hogy a beruházás-élénkítő források még számos helyre nem jutottak el, illetve nem léptek működésbe. Reméljük, hogy ezek a pénzek gyorsabban hasznosulnak. Kétségtelen, hogy Nyugat-Európában is akadozik a finanszírozás, a bankok sok tekintetben hátráltatják a gazdaság felpörgetését.

hvg.hu: Ön mindenesetre elég kritikusan lépett fel az MSZP bizonyos megnyilvánulásaival szemben. De a Magyar Nemzeti Bank működése ellen is voltak kifogásai, egyik megjegyzését Simor András kifejezetten zokon vette.

Sz. T.: Továbbra is úgy vélem, teljesen igazam volt. Más kérdés, hogy idézőjelben állítottam, hogy „bilincsbe verve” kellene elvinni néhány bankárt, és felelniük kellene azért, amit tettek. A hazai bankrendszer felelőtlen hazardírozásához a Magyar Nemzeti Bank úgy asszisztált, hogy azzal már-már „társtettesnek” is minősíthető. Persze, ez nem volt „hungarikum”: Svájcban, Nagy-Britanniában is előfordult, hogy zárolták néhány spekuláló bankár magánvagyonát, felelőssé tették őket a válságért.

hvg.hu.: Csakhogy nálunk tényleges sikkasztásokra sem derül fény, lásd a Postabank-ügyet vagy a K&H bank botrányát.

Sz. T.: Sajnos, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem állt a helyzet magaslatán. Csak az utóbbi időben kezdte erősíteni a tevékenységét, aminek nagyon örülök. Ezzel csatlakozunk a világban zajló folyamatokhoz, hiszen Joe Biden, az USA alelnöke is meghirdette, hogy a legerősebb országok hatóságai nem tűrik tovább az offshore cégeket fenntartó üzletemberek garázdálkodását a világ pénzpiacain, mert nem kis mértékben ezek a felelősek a nemzetközi gazdasági válságért. A G20-ak csúcskonferenciáján „közellenségnek” minősítették a korábban legalizált adóparadicsomokat. Ennek megfelelő lépéseket kell nálunk is tenni, hiszen tudjuk, jelentős vagyonokat tartanak offshore cégekben. Minderről a Pénzügyminisztériumban konkrét információk is vannak, ezek alapján meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Mindenekelőtt azt kell megszüntetni, hogy a magyar közbeszerzésekben offshore cégek egyáltalán részt vehessenek, számlázhassanak. Elég, ha itt megemlítem, hogy van olyan nagy magyar önkormányzati vállalat, melynek még a kommunikációs tevékenységéért is egy adóparadicsomban bejegyzett cég számlájára utalták a pénzt. De ezek a cégek ott ugrálnak valamennyi távközlési vállalat körül, pályáznak az állami nagyberuházások kivitelezésre is. A közbeszerzési törvényben ki kellene mondani: offshore cég nem indulhat a pályázatokon, még konzorciumban sem.

Úgy vélem, jelenleg válságkezelésre van szükség, a további reformokat most nem szabad erőltetni. Majd akkor lehet folytatni őket, ha a válság egy kicsit oldódik. Addig is, elkerülhetetlennek látszik, hogy például a társadalombiztosítás haszonélvezői az eddigieknél nagyobb terheket vállaljanak. Nekem erre nézve van egy elgondolásom, melyet a népszavazás ellenére meg lehetne valósítani, és ez az ún. „kártyaellenőrzési díj”, amit nemcsak a rendelőkben, de a gyógyszertárakban is fel lehetne számítani a biztosítottaknak.

hvg.hu: Hol húzódnak a baloldaliság határai? Felesküdhetnek a szocialisták a „manchesteri típusú” kapitalizmusra is?

Sz. T.: A baloldaliság nem merülhet ki a szociális vívmányok melletti kiállásban. Alapja ugyanis az, hogy egy adott ország vagy társadalom által megtermelt javak elosztásában milyen elveket követünk. Mi azokat képviseljük, akik a munkájukból, nem pedig a tőkéjükből élnek. Ezért például az offshore cégek elleni fellépés teljes mértékben illeszkedik a baloldal profiljához. Nem fogadhatjuk el, hogy Magyarország a gazdasági neoliberalizmus „utolsó csatlósa” legyen. Igaz, a Fidesz, mint igazi „ziccerpárt” is ezzel kampányol, igyekszik kisajátítani a baloldali értékeket. Ezért lopta el az ellenzék vezére, Orbán Viktor, évértékelő beszédében, szinte teljes egészében a Balra, Magyar! című dolgozatom, kifejezéseit, szófordulatait. Vagyis a jobboldal „baloldali álcában” próbál tőlünk híveket elhódítani. De azt üzenem nekik: mivel 2002 őszén megszavazták Medgyessy Péter „száznapos programját”, akkor most támogassák a kényszerű megszorításokat is.

hvg.hu: Nem biztos, hogy javaslata meghallgatásra talál. Attól viszont elég sok szocialista képviselő tart, hogy legkésőbb 2010-ben kikerül a parlamentből. Nem tart a Fidesz kétharmados győzelmétől?

Sz. T.: Én még bízom benne, hogy a magyar választók 2010-ben kormányon tartanak bennünket. A választási csata még tisztességgel megnyerhető, ha jól politizálunk a nyugdíjasokkal is. Hogy mást ne mondjak, 200 ezer forintban szabnám meg a nyugdíj maximumát. Ez legföljebb hatezer embert érintene, de millióknak csípi a szemét. Ki kellene továbbá simítanunk a nyugdíjrendszer igazságtalanságait, és el kellene magyaráznunk, hogy az inflációkövető indexálás valójában kedvez a nyugdíjasoknak. Szerintem van még esély a 2010-es választás megnyerésére.

Pelle János