'90 óta valamennyi győzelemre esélyes párt azzal kampányolt: hatalomra jutva felelősségre vonja korruptnak tartott elődeit, valamint gazdasági háttérembereiket. Aztán a dologból soha nem lett semmi. Legfeljebb annyi, amennyit a jogállam választási diadal és kormányzati hatalom nélkül is bárkinek lehetővé tesz: feljelentések nyomán indult eljárások, majd – ritka, s többnyire nevetséges – ítéletek. Ezeknek jóval nagyobb volt a politikai reklámértékük, mint a tényleges hasznuk. Igazi tisztulást eddig egy kabinetcsere sem hozott. Legfeljebb a tulipános ügyek helyére szegfűsök, majd narancsosok jöttek, aztán újraindult a verkli. 

S az ilyen elszámoltatások beígérői feledni látszanak a legfontosabbat: a bűncselekmények tényszerű, elfogulatlan üldözése-vizsgálása nem a pártok, hanem alkotmányosan a független ügyészség-bíróság dolga. Régen rossz, ha az, hogy ki ellen és mikor indul nyomozás, kit mikor ítélnek el (és kit mentenek fel), objektív tényállás helyett választási eredmények, parlamenti erőviszonyok függvénye. 

Balsai István © parlament.hu

„Ön lesz a Fidesz-kormány Keller Lászlója?” tudakolták Balsai Istvántól, a Fidesz jogi igazgatójától a Népszabadság-interjúban. Aki persze tiltakozik a neki előnytelen, cikis párhuzam ellen. Csakhogy más precedens nincs. A Medgyessy-kormány volt az első, amely – a Közpénzügyi Államtitkárság révén – intézményesítette a legyőzött rivális feltételezett piszkos húzásai utáni kutakodást. Ironikusan mondható: Keller László hivatala – mint azt e sorok írója négy éve diagnosztizálta – nemigen hozta vissza a rá fordított közpénzt. Miként a 2004-es Medgyessy-életrajz írói fogalmaznak: „…az úton odáig értek, hogy az Keller leváltásában végződött (volna, ha nem Medgyessy távozik rögtön a bejelentés után), mivel egyetlen vizsgált ügyben sem született ítélet. Legfeljebb Keller ellen rágalmazásért.” 2001-2002-ben az MSZP ugyanazt ígérte, mint jelenleg a Fidesz: botrányfeltárás, felelőskeresés, elítélés. Akkor Keller volt a „leleplezésügyi specialista”, most Balsai az. A Fidesznek nyilván kapóra jön egy ilyen médiaoffenzíva. De a kisember jobb, ha elgondolkodik: mire jó az a modell, ami egyszer már látványos csődöt mondott? 

Nyilvánvalóan létezik a kormányerőkhöz rengeteg szálon kapcsolódó panamák és lenyúlások rendszere. Az is biztos, hogy ennek feltárása, a vétkesek szankcionálása közérdek. De mit tud ebben segíteni az új Fidesz-konstrukció? Pontosan mit is jelent az elszámoltatás? Mert eddig belpolitikai lózungok helyébe lépő érdemi, jogérvényes magyarázatot aligha kaphattunk. Egyáltalán: ha vannak bűnök és bűnösök, miért kell a felelősségre vonásukkal az új kormány eskütétele utánig várni? Mit változtat az eljárások minőségén és mennyiségén a kormányváltozás? Ugyanis a Magyar Köztársaság mindenkori kormányának önálló nyomozati jogköre nincs. Nyomozást – vádhatósági felügyelettel – a rendőrség indíthat. Vádat pedig az ügyészség emelhet. A politikusoknak a törvények alapján nincs joguk belefolyni-beleszólni az eljárásokba. Ha az átvett hivatalukban jogi vétkekre bukkannak, ugyanannyit tehetnek, mint bármely állampolgár: feljelentést. A továbbiakat - szabályosan legalábbis – nem befolyásolhatják. 

Keller László © mszp.hu

Természetesen ellenzéki közszereplők, publicisták gyakran sejtetik-sugalmazzák: a kormánytöbbség (és az általuk kinevezett jogalkalmazó hivatalnokok) titkolni, eltussolni próbálják a korrupció terhelő nyomait. Ilyesmit létezését csípőből aligha zárhatjuk ki. A bűnügybe keveredett politikus nyilván mindent elkövet, hogy gátolja a cselekménye kiderítését. Amit nyilvánvalóan nagyobb eséllyel tehet, ha az ő pártja van hatalmon, tehát frakciótársai döntenek a közhatalmi intézményvezetők kinevezéséről. Viszont az, hogy valami de facto lehetséges, nem egyenlő azzal, hogy de jure is biztos. A konkrétumuk nélküli feltételezés édeskevés, alapos gyanú szükségeltetik.

Ha a Fidesznek bizonyítéka van arról, hogy valamely rendőrkapitány, ügyész, bíró összejátszik a hatalommal, annak szolgálatába állva eltussolást vállal, kötelessége ezt azonnal nyilvánosságra hozni és bejelentést tenni róla. Megjegyzendő egyébiránt: a Legfőbb Ügyészséget a Zuschlag-és Hunvald-ügy után aligha lehet a kormány javára való részrehajlással, az MSZP-politikusokkal szembeni lágyszívűséggel, kesztyűs kezűséggel vádolni. 

Mi több: az ügyészséget pont a kormányoldalhoz hű szereplők vádolják burkoltan-kódoltan Fidesz-szimpátiával. Amellett, ha az ügyész nem emel vádat – a pótmagánvád bevezetése óta – megteheti helyette a feljelentő is. Vagy ott a közpénzügyeket pártsemleges szakmai objektivitással vizsgáló Állami Számvevőszék. Tehát igenis van a jelen kormánytól biztosan független büntetőjogi és ellenőrző fórum, ahol akár már holnap elindítható a szimatolás.

Egyvalami nyugodtan kimondható: annál, hogy egyik párt viselt dolgait a másik párt embere vizsgálja, minden jobb. Hisz a pártkatonák által vezényelt korrupciómentesítésre bármikor rámondható a túloldalról: ez csupán politikailag motivált boszorkányüldözés. (Ahogy az is: mi a garancia, hogy a pártos tisztogató saját portáján is ily hevesen söpör majd?) Így pedig épp valódi ügyek feltárása járatódik le és válik hiteltelenné. Párt vagy kormány nem számoltathat el. Legfeljebb az illetékes hatóságnál kezdeményezheti a jogi számonkérést. Azt azonban kormányra jutás nélkül (vagy már azelőtt) is alanyi jogon megteheti. Tehát felesleges ezen túlnyúló illúziókat gerjeszteni.

Papp László Tamás