Mire figyelmeztet Mádi és Hagyó politikai hullája?

Orbán Viktornak, ha hű akart lenni önmagához, elrettentő példát kellett statuálnia, hogy elejét vegye a további rendbontásnak. Meg kellett mutatnia, hogy mindent – parlamenti helyet, kiskapukat, nagykapukat, kiváltságokat, mentelmi jogot stb. – elveszíthet az, aki megkérdőjelezi a központi akaratot, döntéseket, s a hangja ráadásul még ki is szól a kórusból. S Orbán nem habozott megtenni, amit megkövetelt a pártérdek. Mádi békeidőben talán még megúszta volna az „elhajlását”, de hát már kampány van, háború van, a csapatot táborba szólították, rendnek, fegyelemnek kell lenni.

Mádi egyetlen, szerencsétlen mondata (ráadásul nem is saját gondolata) miatt lett kegyvesztett, s bár az ügyet gyorsan háttérbe szorította az MSZP körüli újabb botrány, a Hagyó-ügy, a politikus „kinyírása” figyelmezető jel mindenkinek. A tábor természetesen azonnal vette az üzenetet. A párton belül egy pisszenés se hallatszik, a pártkatonák engedelmesen összezártak, s felsorakoztak a vezér mögött, s aligha meglepetés, hogy a jobboldali médiában sem találták említésre, pláne kitárgyalásra méltónak az ügyet. S ez már csak azért is elgondolkodtató, mert Mádi nemcsak ismert szakpolitikus volt, hanem a párt egyik alapító tagja, több mint két évtizede fontos háttérembere is. Irgalmatlan és haladéktalan félreállítása sejteti, hogy a büntetés, a kíméletlen leszámolás a továbbiakban bárkit elérhet.

Mádi László © MTI

A Mádi-ügy csak afféle csepp a tengerben. A készülődő, mindent elsöprő politikai cunami előjele. Jelzés, fenyegető üzenet mindenkinek. Annak is, aki a Fideszben erősnek gondolja magát, s annak is, aki csak szelíden, a józan észre hallgatva, ám a pártállásponttól eltérően vélekedik az ország vagy a párt dolgairól. S ilyen másként gondolkodók azért a Fideszben s a szimpatizánsok körében is vannak néhányan, hiszen kellene és volna is miről vitázni az ország mai helyzetében.

A Mádi-ügy azt demonstrálja, hogy a Fidesz kizárólag a hatalmi és pártérdeket tartja szem előtt, soraiban a demokratikus centralizmus uralkodik, a párton belüli demokráciának alig van nyoma. A gyűjtőpártot gleichschaltolták, Mádit valahol, valakik (?) azonnal levették a Fidesz listájáról.

Egyelőre sem a Fidesz elnöke, sem szakpolitikusai, tanácsadói, leendő miniszterei nem kívánják felfedni a kártyáikat, ezért nem ismerjük a programjukat, amelyről nem akarnak vitatkozni. A párt (s miniszterelnök-jelöltje) nem ad lehetőséget, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is megméresse magát, s ezáltal az ország stratégiai kérdéseiről – külpolitikáról, vidékfejlesztésről, oktatásról, közigazgatásról stb. – őszinte, tiszta beszéd kezdődjön, álláspontok ütközzenek, a választó világosan láthassa, ki hogyan képzeli az ország következő négy évét, a mostani válság leküzdését. Ilyen koherens program vagy nincs, vagy nem tartozik a nyilvánosságra, ezért – mint a Mádi-ügy is bizonyítja – „kifelé”, a nyilvánosság felé csak a hatalmi érdekeket szolgáló PR-szövegelés mehet, Cser-Palkovics és Szijjártó elővezetésében.

Alig telt el néhány nap a „fidesznyik” likvidálása óta, a reflektorfény máris a túlsó térfélre, a Hagyó-ügyre váltott. S ha lehet, még sötétebb lett a jövőkép. Hagyó – pozíciójánál fogva – nem egy rossz mondatért, de egy egész korszakért felelőssé tehető az MSZP-n belül, ám pártja egy országot felháborító botránysorozat után is csak nehezen képes elengedni az ügybe keveredett vezető politikusa kezét. Hetekig tartó óvatoskodás után – bár az MSZP továbbra is bízik Hagyó Miklós ártatlanságában – a párt budapesti elnöksége hétfői rendkívüli ülésén mégis arra kérte Hagyó Miklóst, hogy a „körülötte kialakult politikai helyzet miatt” (!?) lépjen vissza egyéni képviselő-jelöltségétől és mondjon le a fővárosi listán kijelölt helyéről. Egyúttal az MSZP fővárosi elnöksége is arra kérte a volt főpolgármester-helyettest, hogy mondjon le fővárosi közgyűlési tagságáról.

Hagyó Miklós

A többi már a párton kívül mindenütt politikai hullaként kezelt Hagyón múlik. Vagy megteszi, vagy nem. Persze, bizonyára megteszi (Kérdés, mit tudhat a botrány ma még láthatatlan részleteiről, szereplőiről, kedvezményezettjeiről, s ez milyen vádalkura lesz elég), ám az MSZP ebből az ügyből is rosszul, erőtlenül, s főleg „pöttyösen” jön ki. Ez is egyfajta üzenet. S ugyancsak rossz üzenet. Ez a döntés azt üzeni az embereknek nyolc év után, hogy a mi bourbonjaink semmit nem tanulnak. Az MSZP egyrészt továbbra is egy elbizonytalanodott, morálisan ellehetetlenült, megalkuvó, döntésképtelen, széthullóban lévő párt, másrészt a káderállomány (a pártkatonák) még mindig hülyének nézi a közvéleményt. Egy ilyen fontos ügyben mossa a kezét. Hagyóra bízza a következő lépést, s miközben mellébeszél, lényegében tovább erősíti a pártról kialakult negatív összképet.

Kérdés: mit tehetünk alig hetven nappal a választások előtt?

Amikor ezekről a fejleményekről legutóbb baráti körben vitatkoztunk, „harmadik útra” vonatkozó épkézláb ötletek híján konklúziónak csak egy jajkiáltás maradt: „Pokolba már a pártokkal és a politikusokkal, de mi lesz az országgal? Van nekünk még négy évünk és elegendő tartalékunk egy választások után beváltandó bianco-csekk fedezetére?” Ez az igazi kérdés. Na meg egy másik: megbűnhődte már-e nép a múltat, s jövendőt?

Sebők János