Jeskó József
Jeskó József
Tetszett a cikk?

Az egészségügy átalakítása kapcsán az utóbbi hetekben két téma uralta a közbeszédet: a gyógyszerkassza várható megvágása és a kórházi struktúra átalakítása. Mint cseppben a tenger, úgy mutatkozik meg az egyes részterületeken a kormánypolitika minden erénye és gyengesége. A közpolitikai folyamatok mélyebb vizsgálata rávilágít ugyanis a kétharmados felhatalmazás korlátaira – írja Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a kormány mindent megtehet, hiszen cselekvését a társadalmi térbe behatolva kisebb-nagyobb mértékben számos tényező korlátozza a pénzhiánytól a nyomásgyakorló lobbikon át a választói elvárásokig.

A Semmelweis Terv céljai

Tavaly év végén az egészségügyi kormányzat a Semmelweis Tervben rögzítette, hogy mi az, aminek megvalósulását kívánatosnak tartaná a szektorban. A dokumentum egy összefoglaló jövőképből és kilenc terület részletesebben kifejtett intézkedési terveinek bemutatásából áll. Az alapelvek között elsősorban olyan általánosságokat fedezhetünk fel, mint „hatásosság”, „eredményesség”, vagy a „tudományos tényeken alapuló egészségpolitika”. Ezek emlegetésével az alkotók nem vállaltak túl nagy kockázatot, az mindenesetre világos, hogy az állami egészségügy továbbra is szolidaritási alapon áll majd, a nemzeti kockázatközösség továbbra is fennmarad, a forráselosztást politikai döntések határozzák meg, illetve az öngondoskodás csak kiegészítő jelleggel jelenhet meg. Rögzítették az új országos intézményi struktúrát, amely a súlyponti kórházakat megszüntetnék, és helyette „nagytérségi fekvő- és járóbeteg-ellátási” központokat hoznának létre. Ennek a szigorú hierarchiának a tetején a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyi Államtitkársága áll, az összes intézmény valamilyen módon ez alá tagozódna be.

A Méltányosság Politikaelemző Központ decemberi elemzésében is kiemeltük, hogy a legnagyobb probléma a Semmelweis Tervben a finanszírozás kérdése körül van, egyrészt nincsenek pontosan megjelölve, hogy a duális rendszerben – állami és önkormányzati feladatok megoszlása – hol vannak a határok; másrészt a fő probléma az, hogy az egészségügy megújulása szinte teljes egészében a várt dinamikus gazdasági növekedésből befolyó pluszforrásokon alapszik. Nyitott kérdés maradt, hogy ennek elmaradása esetén honnan jut majd konszolidációra, hiszen a költségvetési hiánycél uniós elvárásainak éppúgy meg kellene felelni, mint a választók számára az ellenzéki ciklusban tett ígéreteknek.

Az elvek gyakorlati megvalósítása

Az átalakítások alapvetően három csoportra bonthatók: patikai hálózat és finanszírozás, az alapellátás megújítását célzó lépések, illetve a kórházi rendszer átalakítása. Valódi és végleges döntések azonban csak az első két esetben történtek. Ezzel együtt még itt is igen sok a bizonytalanság. Az új patikatörvény gyökeresen felülírja az eddigi gyakorlatot, a piaci verseny helyébe az állami szabályozás lép, illetve olyan területeken szünteti meg a versenyhelyzetet, amelyeken már piaci folyamatok indultak be. Az ellátás biztonsága valóban nagyon fontos elv, az azonban nem világos, hogy a pénzügyi szempontból nem rentábilis, kisforgalmú, de a törvény értelmében fenntartandó gyógyszertárak által termelt veszteséget ki fizeti majd ki. Nem világos, hogy a struktúra kényszerű átalakításával miért kell a tulajdonosi körből eltávolítani a gyógyszerész végzettséggel nem rendelkezőket, mint ahogy az sem, miért tilos négynél több patika összefonódása, ha sikeresek, miért nem terjeszkedhetnek.

A gyógyszerkassza megvágásáról ugyan csak feltételezések vannak, az azonban világos, hogy az olcsó, generikus készítmények erőltetése átrajzolhatja az egész gyógyszerpiacot, ugyanakkor igen negatív következményekkel járhat a kutatás-fejlesztés területén. A támogatás megvonása egyes medicinák árát annyira megemelné, hogy hatalmas társadalmi feszültséget generálna, és nagyszámú – elsősorban idős – szavazót fordíthat a kormány ellen. A hiányzó pénzt természetesen a gyógyszergyártókon is be lehet hajtani, azonban a szektor már évek óta fizet különadót, másfelől az egyik, egyetlen valóban innovatív iparág ellehetetlenítése a dinamikus fejlődésre alapozott gazdaságpolitika alapelveivel menne szembe.

A másik – már a megvalósulás szakaszába jutott – intézkedés a háziorvosok jelentési kötelezettségeinek internetes teljesítését vezeti be. A terv szükségszerűségét talán nem kell részleteznünk, 2011-ben a floppy lemezen, postán történő kézbesítés elképesztően elavult. Ráadásul jól illeszkedik a Nemzeti Fejlesztési minisztérium infokommunikációs megújulást célzó új stratégiájához. A netes adatküldés az első lépés lehet a kívánatos eHealth rendszer, eTaj-kártya bevezetéséhez. Ennek megvalósulása valódi áttörés lehet az egészségügyben, hiszen a felesleges betegutak felszámolásával, a kapacitás-szervező rendszerek, online adatbázisok segítségével nemcsak komoly mennyiségű pénzt lehetne megspórolni, hanem az ellátás színvonalának javulását is eredményezné. Azzal azonban úgy tűnik nem számoltak a döntéshozók, hogy még egy apró lépés megtétele is milyen komoly nehézségekbe ütközik.

A háziorvosoknak, de legfőképpen a jelentéseket készítő nővérek jelentős részének nincsenek informatikai ismeretei. Így az eredetileg az adminisztrációs terhek csökkentését célzó határozat a valóságban rengeteg pluszmunkát és bosszúságot jelent az érintetteknek. A másik probléma, hogy a vényíró szoftverek gyártóit nem készítették fel erre a váltásra, komoly gondok vannak az adatszerkezeti hiányosságok, hibajavítások területén, melyek leküzdésére fél év áll az érintettek rendelkezésére.

A kórházi struktúra átalakításával kapcsolatban még rengeteg a bizonytalanság, a Semmelweis Tervben megjelölt progresszivitási szintek nem sokat árulnak el az átalakítás lényegéről. Komoly politikai és orvosi lobbik mozognak a holdingosítás és intézmény összevonások hátterében. A fővárosban kipattant Tarlós-Szentes affér, vagy a budapesti kórházakban indított eljárások alighanem ennek a küzdelemnek csak a részfejezetei, amelyek hátterében a duális finanszírozás megoldatlan kérdései állnak, magyarán: a legatyásodott intézmények konszolidációját sem az állam, sem az önkormányzatok nem akarják magukra vállalni.

Az egészségügy példáján is jól látszik, hogy a „cselekvés bűvöletében” tevékenykedő Fidesz-kormánynak az óriási választói felhatalmazás és jogalkotói erőfölény ellenére mennyire nehéz dolga van, amikor a társadalmi térbe hatolva keresztül kívánja vinni elképzeléseit. A világos stratégia hiánya, vagy egy-egy megosztó döntés nagyon könnyen fontos választói csoportokat vagy meghatározó gazdasági szereplőket idegeníthet el Orbán-kormánytól. Érdemes tehát a közpolitika felől is megvizsgálni a kormány tevékenységét – akkor is, ha az egy-egy szakpolitikában történő elmélyülést kíván – mielőtt leegyszerűsítő állításokat fogalmaznánk meg a hatalomgyakorlás minőségével kapcsolatban.

Az általunk már emlegetett, az erős állami szerepvállalásra és erőpolitikára alapozott „hard government” valóban egy újfajta kormányzási modell kiépítését jelenti a hazai közpolitikában, sikeréről vagy kudarcáról azonban keveset tudhatunk meg az egyes részterületek beható ismerete nélkül.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Milan Kunderáé idén a Franz Kafka-díj

Milan Kunderáé idén a Franz Kafka-díj

Mi ez a zöld pötty az iPhone kijelzőjén? Valaki leskelődik?

Mi ez a zöld pötty az iPhone kijelzőjén? Valaki leskelődik?

Halálos baleset történt a 74-es főúton

Halálos baleset történt a 74-es főúton