Végre megtalálta hivatását a szűk negyedszázada létező rendszerváltó párt, az MDF, amely az utóbbi években a sokat ígérő Jólét és Szabadság néven fut. Miközben épp súlyosan korlátozzák a választójogot, poénból tönkrevágják a kulturális intézményrendszer maradványait, a Fidesz-közeli Döbrögik pedig már nem csak a földre, hanem a fekáliára is szemet vetnek, új értelmet adva a szarrágó kifejezésnek, az egykori rendszerváltók büszke utódai megtalálták a jelenkori Magyarország szívét rágó legsúlyosabb problémát, Bokros Lajos EP-mandátumát. Ennek visszaszerzése révén Magyarország első lakókocsi-pártja minden kétséget kizáróan újra felvirágoztatja majd a magyar demokráciát.

A legnagyobb rendszerváltó pártra persze alig szavazott valaki 2010-ben, és a kutya nem fog 2014-ben sem, így hagyjuk is meg őket demenciájukban, elvégre bőven akad kártékonyabb párt a parlamentben is. Itt van például a Jobbik, amely mindig is kiállt az ország érdekei mellett, az ország érdeke pedig nyilván az, hogy az elmúlt 22 év talán leggyalázatosabb törvényének elfogadásakor zsidózzanak egy jót, amely révén aztán mindenki erről beszél. Bár néhány idegenszívű fejében az a gondolat is megfordult, hogy mindez szándékos figyelemelterelés volt, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem igaz, hiszen a nemzeti érdek pártját sosem fizették le idegen érdekek szálláscsinálói! (De.) Novák Előd Darwin, sőt a politikai hülyeségért mostantól járó Novák-díjra méltó produkciója ezzel együtt biztosan önszorgalom eredménye, no de azt eddig is tudtuk, hogy Novák nemzettárs nagy eséllyel indul az Országgyűlés idiótája címért ebben a borzasztóan erős mezőnyben is.

Legyünk őszinték, a Jobbiktól amúgy se vártunk semmit, addig jó, amíg a sarokban nyáladzva zsidózgatnak. A rezsimváltó demokratikus erők azonban már készülnek az ország újbóli felvirágoztatására. A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP például tárgyalóasztalhoz invitálja a többieket, hogy megtárgyalják Magyarország fényes, Orbán Viktor nélküli jövőjét. Csakis bizakodással tölthet el minket, hogy ennek a jövőnek olyan letéteményesei vannak, mint a második számú elkúrásügyi szakértő, Veres János, a szoci funkcik archetipikus példánya, Szekeres Imre, avagy a legendás gazdasági miniszter, Kóka János kabinetfőnöke, Kákossy Csaba. Erre mondta azt valamikor Kákossy volt párttársa, Horn Gábor, hogy kemény csapat.

No és mit tesz az a párt, amelyik elvileg arra jött létre, hogy meghaladja a magyar közbeszédet eluraló civakodást, gyűlölködést és tömény ostobaságot, és máshogyan csinálja a politikát? Azt, amihez egyre erősebb jelek szerint a legjobban és kizárólag ért: hisztizik. Minden szimpátiánk Schiffer Andrásé, akinek hasonlatáról, a kongresszus által megfőzött ételről és a frakció által átadott villáról nekünk leginkább a zseniális The Wire című sorozat egyik jelenete ugrik be Baltimore polgármesteréről és az elé rakott tál fekáliáról, de a Fidesz által bevezetett hülyeségalapú politikát leváltani a hisztialapúra nem tűnik túlságosan bölcs megoldásnak.

Ahogy a dolgok állnak, nem nagyon lesz itt rezsimváltás, vagy ha igen, azzal sem megyünk túl sokra. Szerencsénkre így sem kell már sokat várnunk sorsunk jobbra fordulására, hiszen 18 nap múlva itt a világvége, ami a jelen magyar viszonyok között a legjobb lehet, ami velünk történt hosszú évek óta. Mi még hiszünk egy Orbán Viktor nélküli másvilágban.