A felháborodás tárgya

A magyar kormányfő fel volt háborodva, és ez még azelőtt történt, hogy pár országgal odébb a hadsereg önkezébe vette a dolgok irányítását, és mivel éppen volt egy szabad estéje, hát elmozdított egy törvényesen megválasztott miniszterelnököt, mondván, az nem a népet képviselte, csak egy szűk párt érdekeit, nahát, ilyen is van. (Off: csak képzeljük el Orbán Viktor arcát, amikor a Milla vagy a Pride idején bemegy hozzá Hende Csaba, és közli vele, hogy oszt jó napot.)

Nem, a magyar kormányfő azon volt felháborodva, hogy a portugál ember elhíresült, immár megszavazott alapjogi jelentése "gyámság alá helyezi Magyarországot", hiszen mi "nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, mely alapján népszavazással is megerősítve beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni", pedig a portugál ember sok mindent csinál ebben a jelentésben, de semmilyen szerződést nem ír felül.

Szöges ellentétben azzal, amit a felháborodó három éve művel.

Többször is megemlékeztünk már ezeken a hasábokon azokról a derék magyar szuverénekről, akik Brüsszelben időnként meglátják a szovjetet, szabadságharcot folytatnak azon klub ellen, ahová, mint azt ők is pontosan tudják, önként és dalolva léptünk be, mert be akartunk lépni – ugyanakkor a brüsszeli bürokratákéhoz képest nem magasabb, hanem annál jóval alacsonyabb demokráciaszintet lőnek be a maguk országa számára. Mert csak. (Mulatságos, hogy ehhez időnként megnyerik maguknak az euroszkeptikus képviselők Alulinformált Tagozatát, mert kinek van ideje minden szart elolvasni egy banánköztársaság viselt dolgairól, elég nekik annyi, hogy Brüsszel = Moszkva.) Na most is erről van szó, csak lehet, hogy Orbán ezúttal komolyan gondolja saját kiakadását.

Lehet, hogy nem az EU a létező világok legjobbika, lehet, hogy aki keres, az talál intézményrendszerében elszámoltathatósági problémákat – de aki ezzel szemben nem a még több szabadságot, még több demokráciát, ergo még kevesebb állami beleszólást és előírást állítja, hanem csak külső kontroll nélkül szeretné megvalósítani dél-azerbajdzsáni típusú korporatív-haveri vircsaftját, az hazudik a világnak.

A Fidesz-kormány három éve mást sem csinál, csak gyámsága alá vonja a hazánkat. Minden hatalmi kontrollintézményt leépített. Minden elképzelhető politikai és gazdasági terület a fennhatósága alá került, a földektől a kórházakig, a trafikoktól a patikákon át a takarékszövetkezetekig, a nyugdíjpénztáraktól az iskolások erkölcsoktatásáig, ami pedig még nem, az csak azért nem, mert még nem volt mindenre idő. Arra viszont volt, és ez nagyjából mindent elmond a NER-ről, hogy a miniszterelnök utasításba adja egy "ludovikás hangulatú, 30-as éveket idéző" Pedagógus Egységfront (aka Nemzeti Pedagógus Kar) létrehozását, amely korporációban "az állami pedagógus vezényelhető, kézben tartható, a szakszervezeti jogai kézben tarthatók, nem szerveződik, nem szövegel, nem nyilatkozik". De azért Brüsszelt tartja szovjetnek.

Orbán Viktor Strasbourgban közölte: nem akar olyan helyen élni, ahol a többség visszaél hatalmával. Mi sem.