Milyen volt 2015? - ahogy a hvg.hu publicistái látják I.
Könnyű lenne a címben föltett kérdésre egy szóval válaszolni, kettővel se volna nehéz, de ebből még nem tudjuk meg, hogy milyen is volt ez az év, milyen volt a karaktere. Hogy ehhez közelebb jussunk, szerzőink a jellegzetességekből válogattak oly módon, hogy egyes kategóriákban, személy- és jelenségcsoportokban keresték azt, ami a legjellemzőbb, legnagyszerűbb volt az esztendőben.
Az év ellensége
Mindenki tudja, hogy idén ki volt a főellenség, ha máshonnan nem, hát az óriásplakátokról, a nyilatkozatokból, a kommentekből. Tudjuk jól, kiktől kellett az országot megvédeni. De mit tudunk róluk?
Bigott vallásos népek, lepergett róluk a felvilágosodás. Keményen hímsoviniszták, meg vannak győződve, hogy a nő dolga a szülés. Nem tudnak európaiul, ordítva beszélnek a mindenki másnak érthetetlen nyelvükön, mintha élveznék, hogy a köcsög idegen nem érti. Hülyén öltözködnek. Teleszemetelik az utcákat, mintha nem lenne elég szemétgyűjtő. Képesek közterületen végezni a szükségüket, mintha nem volna elég nyilvános vécé. Rohadtul el vannak telve magukkal a régi nagyságuk miatt, ami senki mást nem érdekel, úgy járnak-kelnek, mint akinek apja gatyájából szabták a mellényét, de manapság nem értenek semmihez a mobilozáson kívül. Ami szakképzésük és felsőoktatásuk volt, azt is szétverték már. Kultúra nuku, imádják, ha egy igazi férfias főfaszi, persze a sajátjaik közül, keményen bánik velük, és magasból tesznek az emberi jogokra, az olyan buzis, dekadens, norvégos dolog. Halálosan meg vannak sértődve a Nyugatra, de mivel annyi bűnt követett el ellenük a történelem során, elvárják, hogy adjon nekik pénzt. Sokat. És ne kelljen dolgozni érte. Mert az nekik jár, efelől nincs kétségük, és erőszakosan hirdetik, ahol csak tudják. Viszont a kőkemény nemdolgozásukkal magyar munkahelyeket veszélyeztetnek. Itt az ideje, hogy ne rontsák a levegőt közterületeinken, és elhúzzanak a jó büdös p...
...arlamentbe, oda valók.
Tokfalvi
Az év szava
A hvg.hu olvasói tudják, hogy kemény munkához kemény szavak illenek, senki sem várja el egy favágótól, hogy ha dől a fa, cirkalmas magyarázatba fogjon, mint ahogy elszabadult csille esetén a bányászok sem fognak szellemes szófordulatokat alkalmazni. Elvégre itt életekről van szó, akárcsak Simicska Lajos esetében, aki Sikeres Magyar Vállalkozóból hirtelen Gyurcsány Ferenccé változott.
Mit mondjon ilyenkor egy öntudatos munkásember?! Azzal mégsem reagálhatta Orbán Viktor – a haza üdve szempontjából minden bizonnyal rendkívül fontos, de kívülállók számára nem teljesen érthető – húzására, hogy: Ne menj még, Rómeó! Csak fülemüle szól az ágon! Az őrület közel van, érzem, most szorítsd még kezem! Nem akarok, nem is tudok így élni tovább! – mint azt a Rómeó és Júlia népszerű operettváltozatában dalolta Szinetár Dóra, hanem férfiasan, mégis érzelmesen azt mondta, amit mondott: Orbán egy geci, mindenkit kibaszok.
Csak a süket nem hallja ki ebből a végtelen szomorúságot, csalódást, csak a vak nem látja a kikívánkozó férfikönnyeket. Geci. Nem tolvaj, nem köcsög, nem tehetségtelen agrárproli, de nem is komcsi, hanem geci, az ember, akiben bíztam, most mégis elárult engem. Ezt jelenti Simicska Lajos kifakadása. Ó, uram, miért hagytál el engem?!
Kalapunkat levéve álljunk meg eme férfiú előtt, és reménykedjünk: egyszer még nyer közbeszerzést.
Para-Kovács
Az év legsikertelenebb kertésze
A Jobbik évek óta nevelgeti a kis ecetfáját. Először gyomnak nézte mindenki, majdnem ki is kapálták. A főkertészeiket kilóra megvette a Fidesz, odahagyva a maradék kis csutkát a csűrben molyoló Vona Gábornak. De túléltek, és 2006 őszén a váratlan esőzésektől meg a szorgos trágyázástól növekedésnek indult a csemete, a szegfűre is árnyékot vetve (a tulipán kipusztult az állandó átültetések miatt, a szabad madarak pedig addig piszkítottak a saját fészkükbe és lökték ki egymás tojásait, míg költöző madarakká lettek). Tavaly ilyenkor úgy tűnt, a narancsfát is lehagyják. Rendbe rakták a kertjüket (színleg, kifelé), cukiskodtak, hogy ha megnő, erre a fára mégsem embereket fognak akasztani, hanem hintát a gyereknek. Vona főkertész nyesegette a vadhajtásokat, „nyugodtradikális” formára igazítva.
De az idén, Szíria felől érkező vihar odavágott. Kiderült, hogy mégsem olyan stabilak a gyökerek, és nem lehet a lombok alá bújni a zivatar elől. De a legszörnyűbb: a narancsligetből pár hónap alatt a fejük fölé nőtt egy hatalmas növény. Egy gigantikus, tüskés vadhajtás! Az, amit Vona levágott, szemétre dobott, végül a Fidesznél szökkent szárba.
Szívás.
(Azt majd jövőre vitassuk meg, hogy a Fidesznél és az ellenzékben sem termesztenek ehető dolgokat.)
Ceglédi
Az év vállalkozója
Ha van karrier, amely a legszemléletesebben mutatja meg minden kétkedőnek, hogy kellő akarattal, kreativitással és önállósággal milyen messzire lehet vinni a NER-ben (pl. a pénzt), az Vajna András György sikertörténete. Nem mindennapi független vállalkozóról van szó: ha kell, beemelik az állami apparátusba, ha kell névre szóló Lex-et kreálnak a kedvéért, hogy csak ő működtethessen valódi és online kaszinókat, ha kell, az állami Eximbank 6,7 milliárddal, az MKB pedig további közpénz-milliárdokkal segíti őt, hogy kereskedelmi tévét vehessen magának. Vagy valakiknek, akik nyilván szintén apolitikus, független vállalkozói egzisztenciák. Andy Vajna mindenesetre kiemelten fontos VIP-vállalkozója a rendszernek, hiszen tényleg minden kő azért kerül megmozgatásra, hogy ő helyzetbe kerülhessen.
A kormány négy éve találta ki, hogy a magyar film hanyatlását "egyablakos" pénzosztással és offshore kormánybiztossal fogja megállítani, éspedig olyannal, akinek feladata "a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása." És bár máig nem tudjuk, elkészült-e ez a stratégia, azt azért látjuk, hogy a több mint tucatnyi új magyar film (az egy szem Saul fián kívül) idén is nagyot bukott. Semmi gond, a kormánybiztos-businessman a helyén, az összeférhetőség garantált, pénz van. Előbb-utóbb pedig az a stratégia is elkészül.
Seres
Az év sikerágazata
2015 egyik sikertörténete a magyar egészségügyé. Az egészség mindig akkor ügy, ha nincs. Ha nem csinálunk nagy ügyet belőle, akkor egészség van, vagyis egyértelmű, hogy a betegségeket az egészségügy okozza, ahogy például a stadionok építése focit okoz.
A kórházak építése, fejlesztése és működtetése így nem kívánatos, és ennek az elvárásnak a kormány maximálisan eleget is tesz. A várólistákkal, a zsúfolt háziorvosi rendelőkkel, a vedlő vakolatú, fűtetlen kórházakkal könnyebb elriasztani az emberi erőforrásokat az egészségügytől, mint egy egész rakás vizitdíjjal.
A magyar egészségügy dicséretesen elmozdult a nemzeti önellátás felé; a betegek a saját lábukra állnak, felállítják a diagnózist, a kórházba visznek ágyat, papucsot, villát-kanalat, ennivalót, gyógyszert, vécépapírt és hálapénzt. Az egészségügy máshol a páciensekről és az egészségügyi dolgozókról szól. Ennek megfelelően a magyar egészségügyi dolgozók egyre jelentősebb része máshol keres megélhetést. Betegnek persze itthon is lehet lenni, csak nem érdemes. Nálunk az egészségügy a költségvetési pénzek kreatív elosztásáról szól. Ennek alanyai az adó- és járulékfizető (orvosi nyelven: donor), valamint a kormányzat és atyafiai. Az egészégügy ezáltal túllép az egészség megőrzésének és a betegségek gyógyításának ódon hippokratészi ortodoxiáján, és a költségvetési összegek úttörő jellegű transzplantációjával nem a jelentéktelen egyéneket, hanem magát a közösséget táplálja, annak választott és kinevezett képviselőin keresztül.
De ami a legfontosabb: a Magyar Orvosok Labdarúgó Válogatottja júliusban ezüstérmes lett az Amerikában megrendezett orvosi labdarúgó-világbajnokságon, mely sikerhez ezúton is szívből gratulálunk!
Konok
A holnapi folytatásból kiderül, hogy mi volt az év tudatmódosítója, ki volt az év Rambója és hogy mi köze a kormánynak a nők csípőjéhez. Érkezik többek közt Tóta W. Árpád, Balavány György, Hont András.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
