Ceglédi Zoltán: Mindig is Brüsszellel csatáztunk

Időnk, mint a Balaton vize – oligarchák böhöm stégjei miatt iszaposodó.

  • Ceglédi Zoltán Ceglédi Zoltán
Ceglédi Zoltán: Mindig is Brüsszellel csatáztunk

Kezdetek: a kalandozó magyarok hősies honvédő háború keretében jutottak el a Kárpát-medencébe, hogy itt otthont lelve aztán ezer éven át védelmezzék Brüsszelt a keletről érkező pogányoktól, miután az egész Nyugatot megvédve meghódították. A magyar eredendően keresztény nép, amit bőséges rovásírásos forrás is bizonyít. És szilaj: az államalapítástól egészen a közelmúltig kizárólag a magyarok döntöttek sorsukról, míg más nemzetek Anjou meg Luxemburgi meg Jagelló uralkodókat importáltak, kormányzásra képtelenségük okán.

Magyarország tehát mindig megvédte a hálátlan Brüsszelt, pedig amikor Juncker rátette a kezét az egyik turulra, annak kék lett a szeme. 1242-ben a mongol migránsok támadását vertük vissza, a tatárjárás totális kudarcot szenvedett. Sértetlen országunk újjáépítését ekkor a nemzeti nagytőkések (például Csák Lőrinc, Aba Lőrinc vagy Frangepán Lőrinc) összefogása segítette. A XV. századra uralmunk alá hajtottuk Brüsszelt, az első bemagyarodó Habsburg uralkodó a bizonyíték. Az újabb, immár török támadást Mátyás király plebejus hadvezérével, Dózsa Györggyel közösen kerítést (majd kisebb ülőbútorokat) építve állította meg. A végső győzelmet Mohácsnál arattuk, ahonnan a török gyáván elszelelt, míg II. Lajos bátran a helyszínen maradt. Cseles! A muszlim migránsok maradékát Dobó István kergette szét, ahogy az az Egri csillagok című dokumentumfilmben látható. A vár ezért soha nem került török kézre.

Ezután 150 év békés, szerves fejlődés következett, a leigázott törököktől konyhai fortélyokat, kertészetet és fürdőépítést tanultunk, Erdély pedig mindvégig Nagy-Magyarország elidegeníthetetlen és osztatlan részeként működött. A XVII. század végére Brüsszel is elismerte, hogy a magyar reformok működnek, a karlócai békéből kiviláglott, hogy csak fordítási hibák és Soros György okozta a galibát, önerőből hazaküldtük az iszlámosokat. Kis idő múlva II. Rákóczi Ferenc politikai értelemben érvényes és eredményes szabadságharcának köszönhetően csatlakoztak a legyőzött nyugatiak Magyarországhoz. A női princípiumot Mária Terézia teljesítette ki, míg férje, Tommen Baratheon uralkodott, utóda, II. József pedig olyannyira tisztelte a Szent Koronát, hogy azt a saját sváb, korpás fejével érinteni se merte.

Ez az időszak a határvadászok aranykora is volt, a betörő migránsoktól Rózsa Sándor és a csendőrbetyárok közösen védelmezték a kerítést. Egy idő után azonban már a belső ellenség is felütötte a fejét: Soros György pénzén Kossuth Lajos oszmán–zsidó liberalizmussal próbált bomlasztani, vele szemben csak Széchenyi Fürdő képviselte a józanság hangját. Száz kisvasutat csináltak, ezeret. 1849-ben egy pillanatig úgy tűnt, hogy Brüsszel támadásával szemben még az oroszok segítsége sem elegendő, hiába kiáltotta el a szíven lőtt Dózsa László a 12 pontot, de aztán a kiegyezés nemzeti kormányokat hozott sorban. Magyarország épült-szépült, mivel a hatalomnak a közelébe se kerültek a XIX. század második felétől a szabadelvűek.

Az első világháborút megnyertük, csak aztán hátba szúrtak minket, és Károlyi Mihály álomgyilkos francia barátnője kedvéért elcsatolták Trianont. Az 1920-as év mérlege még így is egál: ha leszedték az ország kétharmadát, hát mi a maradók közül meg kitiltottuk a zsidókat az egyetemekről. Nem tudtunk olyan kicsik lenni, hogy ne vágjunk még le magunkból, kutya Brüsszel, nesze! Tulajdonképpen győztünk. Ezután Horthy Miklós legendásan tökéletes kormányzása jött el, ahol minden egyes magyar embernek jó lett az élete, már aki az Édes Annában az úrfi, és nem a cseléd volt. De ki akarna cseléd lenni, nem igaz, Tasziló?

A második világháborút Brüsszel ellen megnyertük, csak túlságosan lefoglalt minket, hogy a zsidókat megvédjük a németektől. Majd jött 1956 polgári forradalma, ahol nem az oroszok, hanem a brüsszeli szovjetek ellen küzdöttünk, ez fontos! Sőt Magyarország biztonságát a brüsszeli imperializmussal szemben az orosz védelmi egységek szavatolták. Kádár János kormányzása hát így jó volt, de rossz volt, de jó volt. Kerényi Imrének konyakot kellett innia a vezető elvtársakkal, meg moszkvai komcsi ünnepséget rendezni, Stefka Istvánt kitüntetésekkel üldözték, na, ez nem volt jó. Bencsik András időzített bombát helyezett el a Népszabadságban, ehhez be kellett épülnie, sajnos, de nemrég csak felrobbant a szerkezet. Köszönjük, elvtárs! A sajtóhelyzet a maitól sokkal jobb volt, azt úgy egyben vissza kéne hozni. Meg nem igaz már, hogy egy pofont se adhasson a rendőr! És a huligánokat zavarják el borbélyhoz!

A rendszerváltás az nem történt meg igazából. Brüsszel 2010-ig diktatúrát tartott fenn Magyarországon, tukmálta a hülye pénzét meg nyitogatta a határokat, hogy menjen a magyar, menjen oda hozzájuk, hát minek, ki tud ott magyarul, Brüsszelben, nem igaz? De végül hét évvel ezelőtt mégis nemzeti kormánya lett Magyarországnak. Aranykor, igazi aranykor, ahol azonban továbbra is résen kell lenni, mivel a Brüsszelből támadó homoszexuális zsidó iszlámterror ellen egyetlen lehetséges védekezés van: a teljes elhülyülés. Azonban időnk, mint a Balaton vize – oligarchák böhöm stégjei miatt iszaposodó.

Jaj, kimaradt a bratislavai csata, nem jó az egész!

A szerző politikai elemző