A 34 éves autószerelő 9 ezer méter magasból, egy repülőgépből ugrott ki az angliai Dover fölött, majd szénszálas szárnyai segítségével esés, illetve ereszkedés közben tette meg a távot a francia partokig. Óránkénti több mint 200 kilométeres sebességre gyorsult fel, majd a Calais-től nyugatra lévő Cap Blanc-Nez fölött ezer méteres magasságban kinyitotta ejtőernyőjét, és sikeresen földet ért.
Baumgartner ezzel az első ember lett, aki külső és gépi támogatás nélkül repülte át a La Manche-csatornát. Körülbelül hat méter fesztávolságú, szénszálas szárnyakat használt az ugrásnál, ezeket hőálló és a légellenálláshoz igazodó ruhájára erősítette. Ezeken kívül csak egy oxigénpalackot vitt magával, mert az ugrás elején még ritka és hideg volt a levegő. A nagy magasságban mínusz 68 fokos hőmérséklettel és akár 360 kilométer/órás sebességgel kellett számolnia.
Feladatát nehezítette a köd, amely miatt csak 2000 métertől kezdte el látni végcélját, s a földre érkezéskor szárnyai súlyosan megsérültek. Az ugráshoz használt szárnyakat a müncheni egyetemen tervezték, és Baumgartner az Egyesült Államokban, Utahban tesztelte őket, a sivatag fölött végrehajtott ugrásokkal. Ugyancsak a csatornarepülésre készülve egy száguldó Porsche tetején utazott hosszasan, a tetőhöz kötözve; összesen három évet edzett a csütörtöki ugrásért.
A BBC televízió helyszínen tartózkodó tudósítója bizarrnak nevezte a látványt, ahogy a felkelő nap hátterében a szárnyas ember a föld felé ereszkedett. Idézte Baumgartnert, aki az ugrás előtt megmondta: a kísérlet csak akkor sikerülhet, ha elkapja és mindvégig megfelelően ki is tudja használni a megfelelő légáramlatokat. Repülése után Baumgartner brit tévéadóknak elmondta: legnagyobb élménye a szabadság érzése volt, amikor kilépett a repülőgép ajtaján. Elárulta azt is, hogy már készül a következő ugrásra, amely "csodálatos lesz, de egyelőre hétpecsétes titok".
Az osztrák férfinak nem ez volt az első nagy ugrása. 1999-ben - szintén rekordot beállítva - leugrott a világ legmagasabb épületének számító Kuala Lumpur-i Petronas-torony tetejéről, 452 méter magasságból. Rio de Janeiróban az óriási Szabadság-szobor jobb kezéről vetette magát a mélybe, ejtőernyőt használva. (MTI)
Baumgartner ezzel az első ember lett, aki külső és gépi támogatás nélkül repülte át a La Manche-csatornát. Körülbelül hat méter fesztávolságú, szénszálas szárnyakat használt az ugrásnál, ezeket hőálló és a légellenálláshoz igazodó ruhájára erősítette. Ezeken kívül csak egy oxigénpalackot vitt magával, mert az ugrás elején még ritka és hideg volt a levegő. A nagy magasságban mínusz 68 fokos hőmérséklettel és akár 360 kilométer/órás sebességgel kellett számolnia.
Feladatát nehezítette a köd, amely miatt csak 2000 métertől kezdte el látni végcélját, s a földre érkezéskor szárnyai súlyosan megsérültek. Az ugráshoz használt szárnyakat a müncheni egyetemen tervezték, és Baumgartner az Egyesült Államokban, Utahban tesztelte őket, a sivatag fölött végrehajtott ugrásokkal. Ugyancsak a csatornarepülésre készülve egy száguldó Porsche tetején utazott hosszasan, a tetőhöz kötözve; összesen három évet edzett a csütörtöki ugrásért.
A BBC televízió helyszínen tartózkodó tudósítója bizarrnak nevezte a látványt, ahogy a felkelő nap hátterében a szárnyas ember a föld felé ereszkedett. Idézte Baumgartnert, aki az ugrás előtt megmondta: a kísérlet csak akkor sikerülhet, ha elkapja és mindvégig megfelelően ki is tudja használni a megfelelő légáramlatokat. Repülése után Baumgartner brit tévéadóknak elmondta: legnagyobb élménye a szabadság érzése volt, amikor kilépett a repülőgép ajtaján. Elárulta azt is, hogy már készül a következő ugrásra, amely "csodálatos lesz, de egyelőre hétpecsétes titok".
Az osztrák férfinak nem ez volt az első nagy ugrása. 1999-ben - szintén rekordot beállítva - leugrott a világ legmagasabb épületének számító Kuala Lumpur-i Petronas-torony tetejéről, 452 méter magasságból. Rio de Janeiróban az óriási Szabadság-szobor jobb kezéről vetette magát a mélybe, ejtőernyőt használva. (MTI)
