Teljesen fel kell számolnia Ankarának a kínzást, ami az EB szerint már „nem szisztematikus”. Ugyancsak véget kell vetni a sajtó megfélemlítésének, a nők alávetettségének, a tábornoki kar túlzott informális befolyásának. Biztosítani kell a kisebbségi nyelvhasználatot, valamint a nem muszlimok teljes vallásszabadságát. A jelentés lényege: bár a megkezdett folyamatok ígéretesek, a reformokat továbbra is folytatni kell, méghozzá mindezt az EU fokozottabb ellenőrzése alatt kell megtenni.

Noha az EB jelentéséből sokan azt olvasták ki, hogy Törökország soha nem látott közelségbe került a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, a brüsszeli testület ugyanakkor a hiányosságok mellett bírálta, hogy a hierarchia alacsonyabb szintjein elbukik a törvények betartása.

Törökország reformfolyamatait az Amnesty International (AI) emberjogi szervezet már kevésbé pozitívan értékelte 2004. júliusi jelentésében. Az AI a nők elleni erőszak miatt keményen bírálta Törökország kormányát és igazságügyi rendszerét. Az AI szerint a török nők mintegy ötven százaléka esik erőszak áldozatául. A jelentés szerint rutinszerű a nők elleni, nem egyszer halállal végződő családi bántalmazás: a nőket megfosztják a megélhetésükhöz szükséges feltételektől, verbálisan zaklatják, verik, megerőszakolják vagy verik őket. Azokat a nőket, akik látszólag öngyilkosságot követnek el, sokszor családtagjaik gyilkolják meg.

Az AI állítja, noha 2003 júliusában a török parlament elfogadta azt a törvényt, amely a becsület védelmében elkövetett gyilkosságokat ugyanúgy bünteti, mint más emberölést, a hatóságok azonban ritkán nyomoznak ezekben az ügyekben, az erőszakot elkövetők büntetését pedig sokszor mérsékelik, amennyiben hajlandók feleségül venni áldozataikat. Az AI szerint a török kormány sorozatosan kudarcot vall a már meglévő törvények végrehajtásában. A jelentés szerint fennáll a lehetősége annak, hogy a török igazságügyi rendszer meghiúsítja további reformok bevezetését.

A kurd kérdés is gyenge pontja Törökországnak. Kétségtelen, hogy történtek előrelépések: 2004. júniusában az állami televízió és rádió kurd adásokat kezdett sugározni, lehetővé tették a kurd nyelv oktatását, és elviekben nem tiltják kurd nyelvű könyvek kiadását. Ugyanakkor gondot okoz a kurd - ügy kapcsán, hogy az Erdogan-kormánynak nincs kurdpolitikája. Kurd források szerint mintegy hatezer politikai fogoly még börtönben van. Ugyancsak probléma, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) 1999-ben alábbhagyott gerillaháborúja alatt a hadsereg és a kurd fegyveresek elől másfél millió kurd menekült el a délkeleti térségből.

Isztambulban ma mintegy 3,5 millió kurd él, s jóllehet vannak tervek arra vonatkozóan, hogy a kurdokat visszaköltöztetnék falvaikba, számos települést törökök foglaltak el és faluőrséget állítottak fel. De a kurdkérdés szociális probléma is: a lakosság ötödét kitevő kurdoknál fontos a törzsi kötődés, s ez oda vezetett, hogy az állami struktúrával párhuzamos társadalmi szerveződéseket alakultak ki.