A harcosok, a háborús veteránok és családtagjaik jogait szabályozó törvény módosítását nagy többséggel szavazta meg a törvényhozás. A törvényhozás ezzel gyakorlatilag hatvan év után rehabilitálta a csetnik mozgalmat. Ezentúl mind a partizán, mind a csetnik mozgalom tagjai, veteránjai és hozzátartozói azonos jogokat és juttatásokat élveznek, szobrok állíthatók a csetnikeknek is, aminek mikéntjét a kormány külön rendelettel fogja szabályozni.

Előre rehabilitált

Néhány héttel ezelőtt Milan Gurovics, a szerb-montenegrói válogatott kosárlabdázója a Partizannal tartott a Cibona Zagreb elleni mérkőzésre, amikor a horvát határőrök feltartóztatták. A hatóságok indoklásul azt közölték, hogy a Gurovics felkarján található kép az ellentmondásosan megítélt Drazsa Mihajlovics második világháborús csetnikvezérről problémákat okozhat az országban, mivel fasiszta jelképnek minősül. Korábban - még egy spanyol kosárcsapat tagjaként - Gurovics már kénytelen volt kihagyni egy Cibona elleni zágrábi mérkőzést; akkor azonban önként döntött a távolmaradás mellett. Gurovicsot később Boszniába és Szlovéniába sem engedték be, és a héten csapata sem hosszabbította meg kéthónapos szerződését.

A törvényt a kormányzó monarchista Szerb Megújhodási Mozgalom terjesztette a parlament elé. A keddi döntést többnapos indulatos vita előzte meg. A honatyák túlfűtöttségéből arra lehet következtetni, hogy a parlamenti döntés visszájára sül el, s a történelmi megbékélés helyet inkább békétlenséget fog szülni.

A csetnikek eredetileg törökellenes szabadságharcosok voltak, mozgalmuk az első világháború előtti években jött létre. A II. világháborúban a királypártiakkal erősödött a mozgalom, a csetnikek vezetője Drazsa Mihajlovics ezredes lett, akit a Londonban székelő emigráns királyi jugoszláv kormány tábornokká, majd hadügyminiszterré nevezett ki. Alakulataik a nagyszerbség eszméjétől vezérelve horvátok és bosnyákok ezreit végezték ki Jugoszláviában.

A náci megszállás ellen harcoló csetnikek 1941-ben szembekerültek Titó partizánjaival, akik a fasizmus ellen fogtak fegyvert. Máig sokan cáfolják - s ez képezte a parlamenti vita tárgyát -, hogy a kommunista hatalomátvétel megakadályozása érdekében a csetnikek együttműködtek a megszállókkal. Kollaborálás címén az akkori katonai hatalom tömeges vérengzést vitt véghez a csetnikek körében, Mihajlovicsot háborús bűnösként kivégezték.

A partizán veteránokat tömörítő szervezet, a Subnor a parlamenti elnöknek címzett hétfőn írásában elfogadhatatlannak nevezte "a kollaboránsok és hazaárulók rehabilitálását". A szervezet radikális tiltakozást helyezett kilátásba, mert a jogszabály elfogadásával Szerbia Európa egyetlen olyan országává vált, amely "rehabilitálta a hitleri hordákkal együttműködőket".

A parlament kedden alapvetően történelmi kérdésben hozott döntést úgy, hogy a történészek előzőleg nem tisztázták megnyugtatóan a csetnikek múltbeli ténykedését. Ugyanakkor a partizánok múltja legalább annyira homályos. A történelemkönyvekben nyoma sincs kegyetlenkedéseiknek, annak sem, hogy a partizánok több tízezer vajdasági magyart végeztek ki, rájuk nyomva a kollektív bűnösség bélyegét.