Hitlerellenes francia képeslapok. Önkezével © postcardmen.net

1889. április 20-án született az ausztriai Braunauban Adolf Schicklgruber néven. Huszonnégy éves korában, 1913-ban "nagynémet" meggyőződése miatt Münchenbe költözött. Önkéntesként részt vett az első világháborúban, 1916-ban és 1918-ban megsebesült, kétszer tüntették ki a Vaskereszttel.

A bajor tanácsköztársaság leverése után a hadsereg biztonsági ügynökeként és propagandistájaként tevékenykedett. 1919-ben Münchenben belépett a Drexler-féle Német Munkáspártba (DAP), amelynek hamarosan propagandafőnöke lett, sőt 1920. február 24-én már ő terjesztette elő a párt programját, amely meghirdette valamennyi német egyesítését, a versailles-i békeszerződés felmondását, a zsidók állampolgári jogainak megvonását.

A DAP kezdeményezésére felvette a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) nevet, majd 1921. július 29-én szinte korlátlan vezetői jogkörrel őt választották meg a párt elnökévé, ehhez kapcsolódott a "vezér" (Führer) minősítés.

1923-ban sikertelen hatalomátvételi kísérlet ("sörpuccs") után börtönbe került, ahol megírta Mein Kampf (Harcom) című könyvét. Ebben kifejtette, hogy a népek boldogulása és jóléte "életterük" nagyságától függ. A német nép az egész világ fölötti uralomra hivatott, amire faji felsőbbrendűsége predesztinálja. A világuralom kivívásához Hitler szerint az út az 1919-es versailles-i békeszerződés "szétzúzásán", az európai németség egyesítésén, az Európa feletti uralom – a kelet-európai, főleg lengyel és orosz területek – megszerzésén keresztül vezet. Ahhoz, hogy a német nép teljesíteni tudja ezt a célkitűzést, meg kell óvnia "fajtisztaságát" az idegen, nem árja elemektől, mindenekelőtt a zsidóktól, akiket a német nép legnagyobb ellenségének jelölt meg, és fel kell számolni a kommunizmust, amely Hitler szerint csak a zsidók találmánya.

Elengedhetetlen továbbá, hogy a nép, a tömeg, amely önmagában képtelen nagy feladatok megoldására, rábízza magát egy teljhatalmú vezérre, azt vakon kell követnie. E harc során - deklarálta jó előre Hitler – a cél mindenfajta eszközt szentesít.

Az NSDAP a világgazdasági válság idején a nagytőke támogatásával, kommunistaellenessége, antiszemitizmusa és gátlástalan demagógiája révén tömegpárttá terebélyesedett, s a Führer, aki 1925-ben elvesztette osztrák állampolgárságát, 1932 februárjában végre német állampolgársághoz jutott. Hitlert 1933. január 30-án birodalmi kancellárrá nevezték ki, a "vezér és kancellár" nem sokkal később a német hadsereg, a Reichswehr parancsnokai előtt kiteregette kormányának agresszív terveit.

Ugyanebben a hónapban felállították az első koncentrációs táborokat Dachauban, illetve Oranienburgban. 1933. február 27-től a Reichstag épületének provokatív felgyújtása ürügyül szolgált a polgári szabadságjogok, a sajtószabadság felfüggesztésére, baloldaliak tömeges letartóztatására.

Március 13-án Goebbels lett a "népfelvilágosítási és propagandaminiszter". A március 23-i felhatalmazási törvény négy évre diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert, aki júliusban az NSDAP-n kívül az összes pártot betiltotta, ami úgy realizálódott, hogy a polgári pártok "kimondták önfeloszlatásukat". A "nemzetiszocialisták" jelentős közmunkák beindításával, a hadiipar és a hadsereg rohamos fejlesztésével gazdasági fellendülést és életszínvonal-emelkedést értek el.

1934. augusztus 2-án Hitler államfő is lett. A német csapatok 1936-ban bevonultak a demilitarizált rajnai övezetbe, Franco oldalán bekapcsolódtak a spanyol polgárháborúba, 1938-ban megszállták Ausztriát. Hitlernek a müncheni négyhatalmi konferencián sikerült elérnie, hogy Mussolini mellett a brit és francia kormányfő is hozzájáruljon a Szudétavidék átkerüléséhez Csehszlovákiától Németországhoz. Német csapatok 1939-ben megszállták Cseh- és Morvaországot.

1939. szeptember 1-jén kirobbantotta a második világháborút. A német vezetés előzőleg, 1939. augusztus 23-án a kétfrontos háború elkerülése érdekében megnemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval, ennek titkos függelékében (Ribbentrop-Molotov-paktum) elkülönítették lengyelországi, baltikumi és romániai befolyási övezeteiket. 1940 áprilisában Hitler csapatai Dánia és Norvégia, májusban Hollandia, Belgium és Luxemburg ellen fordultak, sor került Franciaországra is, amely néhány héten belül kapitulált.

1941 áprilisában a Wehrmacht betört Görögországba és Jugoszláviába, majd Hitler kellő nagyságúnak vélt erőforrások birtokában 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Jó fél év alatt összeállt a Hitler-ellenes nemzetközi koalíció, amely elvégezte a nácizmus katonai szétverését.

Történészek szerint a Führer fizikai és szellemi leépülése 1941-42 telén kezdődött, depressziós, kiszámíthatatlan lett. Az ellene megkísérelt 1944. július 20-i sikertelen merényletért tömeges és véres bosszút állt.

Két nappal Berlin eleste előtt, 1945. április 30-án Hitler a "Führer-bunkerben" élettársával, az akkor feleségül vett Eva Braunnal együtt, a felelősségre vonás elől menekülve, méreggel öngyilkosságot követett el. Ezt követte Németország feltétlen kapitulációja 1945. május 8-án Berlin-Karlshorstban.