A vádlók azzal fordultak 2002-ben a luxembourgi bírósághoz, állapítsa meg, hogy az Olaszországban a megelőző évben hozott egyik törvény összhangban áll-e a társasági jog uniós irányelveivel. A Berlusconi-kormány megalakulása után, 2001-ban született olasz jogszabály részben dekriminalizált bizonyos gazdasági bűncselekményeket. Az új törvény megszületése nyomán a bíróság nem tehetett mást, mint hogy megszüntette az eljárást egy olyan korrupciós perben, amelyben az olasz kormányfő is érintett volt. Az olasz miniszterelnök bírálói éltek a gyanúperrel, hogy a jogszabály Berlusconi személyére volt szabva, s megalkotásának egyedüli célja a miniszterelnök tisztára mosása volt.

A taláros testület a milánói ügyészek megkeresése nyomán megállapította, hogy a közösségi jog nem élvez elsődlegességet a szóban forgó olasz törvényhez képest. Amint azt döntésében megfogalmazta, "egy (európai uniós) irányelv - önmagában, függetlenül a nemzeti törvényhozástól - nem határozhatja meg egy vád alá helyezett személy büntetőjogi felelősségét." A bíróság emlékeztetett arra, hogy büntetendő cselekmények meghatározása tagállami jogkör.