Kisebb riadalmat okozott az Egyesült Királyságban, Írországban és Skandináviában május 8-án a hír, hogy a Skócia közelében, az Ír-tenger partján fekvő Sellafieldben újra meghibásodás történt.

Mi zajlik a THORP-ban?

A THORP mozaikszó, jelentése Thermal Oxide Reprocessing Plant, azaz „termikus” neutronokat hasznosító atomreaktorokból kikerülő fűtőelemek anyagát oxid formában újrahasznosító üzem. Az atomreaktorokban a hasadóanyagot tartalmazó fűtőelemek urán- vagy plutóniumtartalma a használat során lassan elfogy, „kiég” addig a mértékig, hogy már nem gazdaságos a működés. Ekkor a radioaktív hasadási termékekkel „megtelt” használt fűtőelemeket (Spent Fuel) – egy biztonsági okból betartandó, több éves várakozás után – fel lehet bontani, és bonyolult kémiai műveletekkel össze lehet gyűjteni a még felhasználható hasadóanyagot. Ez történik Sellafieldben. A hasadóképes anyagot, az uránt és a plutóniumot, szétválasztják a fűtőelemekben keletkező, mintegy 40 különböző kémiai elemet tartalmazó hulladéktól. Az így megtisztított alapanyagból készül az új fűtőelem, a MOX, ami Mixed Oxid-ot, azaz kevert oxidot jelent, mivel nem tiszta uránoxid, hanem plutóniumot is tartalmaz. A melléktermékek közül a Tc-99 igen nagy mennyiségben keletkezik, 100 elhasadt plutónium és uránium magból 6 esetben ez keletkezik, tehát szakszóval hasadási hozama 6 százalék. Sajnos a bomlási sebességét jellemző felezési idő 214 ezer év. A Tc-99-et nagyon nehéz szilárdítani, a vizes oldatokból kivonni, legyenek azok lúgosak vagy savasak. Így fordulhat elő az, hogy az erőműből a tengerbe ömlő tisztított szennyvíz tartalmaz még belőle valamennyit, természetesen a határérték alatt. Többek között e miatt került az üzem engedélyeztetése két, a Greenpeace által kezdeményezett perbe. Az Egyesült Királyságban és a világban számos erőmű használ MOX-ot, újabban a paksi is. Ennek semmi köze azonban a Paksi Atomerőmű legutóbbi, 2003. áprilisi meghibásodásához.

Nem ez az első ilyen eset ugyanis. 1970-es években egy plutóniumkezelő-kamrában történt balesetben, csak a dolgozók lélekjelenléte akadályozta meg a robbanást. 2000-ben három jelentés okozott botrányt. Az első az üzem biztonságát több, kisebb működési zavar sorozatáért, még épphogy elfogadhatónak ítélte. A másodikból kiderült, nem könyvelték rendesen, hogy mennyi újrahasznosított fűtőelem is került Japánba, a harmadikban az eljárás során melléktermékként keletkezett folyadék tárolásának körülményeit kifogásolták. Ekkor a menedzsmentet ideiglenes leállítással fenyegették, ha nem lesznek úrrá a káoszon.
 
A szinte megszületése óta viták kereszttüzében álló ipartelep ősét még az 1940-es évek végén hozták létre. Eredeti nevét, a „Windscale”-t egy 1957-es reaktor baleset miatt cserélték le a jelenlegire, így az ma már csak a két kísérleti reaktort jelöli, melyek leszerelése napjainkban is folyamatban van. Sellafieldben jelenleg más erőművek kiégett fűtőelemeiből gyártanak újakhoz, az úgynevezett MOX-hoz alapanyagot, amelyet főleg Japánban, Németországban és Svájcban értékesítenek busás haszonnal. Radioaktív hulladékok stabil formába hozásával, kondicionálásával is foglalkoznak. Szintén itt található Európa második legnagyobb kisaktivitású hulladéklerakója, a Drigg, 800 ezer köbméter befogadására kialakítva.

Ember nem mehet a közelébe

Most a legfontosabb kérdés, hogyan is szivattyúzzák vissza az erőmű rendszerébe a salétromsavas oldatot, mivel a tartály, amelybe folyt, annyira radioaktívvá vált, hogy ember a közelébe sem mehet. A mérnökök még dolgoznak a probléma elhárításán, valószínűleg robotokat kell majd bevetni. Nincs veszély, állítja a vezetőség.

Ezt megerősítette a hvg.hu-nak Zagyvai Péter sugárvédelmi szakember, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója. Hiszen, válaszolta kérdésünkre, ha nem így lenne, akkor már rég láncreakciónak kellett volna fellépnie, ez ellen nyilván megtették a szükséges elhárító intézkedéseket. A jelenlegi „enyhébb” esetben csak a tartályból kilépő, az emberre ártalmas sugárzás mértéke nőtt meg, ezért van szükség robotokra, amelyek alkalmazása egyébként a THORP rendszeres működésének is része.  A szakértő hozzátette, hogy a tartály tartalmának betöményedését kell a szakembereknek megakadályozniuk, ami folyamatos ellenőrzést és beavatkozást igényel, például hűtést, illetve hígító folyadék bevezetését.

Az üzemzavar több szempontból is kínos. A probléma április 19-én jelentkezett, mégis csak a héten látott napvilágot. Ilyen helyzetekben a lakosságot azonnal tájékoztatni kell, minden hatályos törvény és egyezmény értelmében. Az írek és a norvégok azt már az újrahasznosító 1994-es megnyitása óta sérelmezik, hogy a THORP-ból a tengerbe ömlő tisztított szennyvíz melléktermékként - ha minimális mértékben is –számos radióaktív izotópot tartalmaz, köztük nagyobb mennyiségben Tc-99 nevű anyagot. (A folyamatról bővebben lásd keretes írásunkat)

Újabb érv a bezárás mellett

Most újabb érvet kaptak Sellafield azonnali bezáratása mellett. Az EU atomenergiai bizottsága, az EURATOM, a baleset kapcsán rögtön felmelegítette a vitát a sugárvédelmi biztonsági előírások szigorításáról. A britek például - hazánkkal ellentétben - nem követik mindenben a testület legutóbbi, 1996-os direktíváját, ami nem jelenti, hogy a szabályok megengedőbbek lennének. Az EU-val Sellafield miatt a brit kormánynak tavaly ősszel is meggyűlt a baja, amikor az országot bíróság elé akarták idézni, mert nem engedett teljes bebocsátást a vizsgálatot végzőknek a telep nukleáris hulladéklerakójába.

Az atomenergia hazai ellenzői is megerősödve kerültek ki az ügyből. Márpedig az Egyesült Királyság a Kiotói egyezményben vállalt széndioxid kibocsátás csökkentését atomerőművek nélkül aligha tudja végrehajtani. Ráadásul az ország jelenlegi atomerőműveit, egy kivételével, 2023-ra le kell állítani, mivel elöregedtek. A fűtőelemgyártás kényszerű leállása miatt pedig napi egymillió font esik ki az államkasszából, nem beszélve a javítás költségeiről, ami így mind az adófizetőkre hárul. A zavar elhárítása előreláthatólag hónapokat vesz majd igénybe.