Rabszolga hadakat dolgoztatnak. Mintha kőbe dermedt volna az idő

Legalább 12 millió ember dolgozik kényszermunkásként világszerte az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló jelentése szerint. ILO főigazgatója, Juan Somavia társadalmi bűnnek nevezte a kényszermunkát, amelynek nincs helye a modern világban.

A Globális összefogás a kényszermunka ellen című jelentés szerint közel 10 millió embert zsákmányolnak ki kényszermunkában a magánszektorban. Mindebből feltehetőleg 2,4 millióan egyben az emberkereskedelem áldozatai is. A jelentés közzéteszi az első becslést is az emberkereskedelemből származó haszonról: 32 milliárd dollár évente, vagyis 13 ezer dollár haszon származik minden egyes kényszermunkás kizsákmányolásából.

„A kényszermunka a globalizáció árnyoldalát képviseli, megfosztja az embereket alapvető jogaiktól és méltóságuktól" – véli Somavia. "Ahhoz, hogy megvalósítsuk az igazságos globalizáció és a méltányos munkát mindenkinek célkitűzéseit, elengedhetetlen, hogy eltöröljük a kényszermunkát."

A kiadvány a valaha készült legátfogóbb jelentés a kényszermunkáról, amely egyszerre tárja fel az adatokat és a kényszermunka okait. A jelentés az 1998-ban elfogadott, a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO nyilatkozat jegyében született, és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia júniusi, éves ülésén is meg fogják vitatni. A kiadvány aláhúzza, hogy a kényszermunka a világméretű probléma, amely minden régióban és mindenfajta gazdaságban jelen van. 9,5 millió kényszermunkás dolgozik Ázsiában, ahol a legsúlyosabb a helyzet, 1,3 millióan Latin Amerikában illetve a Karib térségben, 660 ezren a szubszaharai Afrikában, 260 ezren a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 360 ezren a fejlett ipari országokban, 210 ezren pedig az átmeneti gazdaságokban estek a kényszermunka áldozataivá.

Olyan ágazatokban mint a mezőgazdaság, az építőipar, a téglagyártás vagy a törvénytelenül működtetett feldolgozóipari cégek egyaránt foglalkoztatnak nő-illetve férfi kényszermunkásokat. A kényszerítésen alapuló kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatai azonban túlnyomórészt nők és lánygyermekek. Ráadásul a 18 év alatti gyermekek fokozottan veszélyeztetettek, a kényszermunka összes áldozatának 40 - 50 százalékát teszik ki.

Hozzávetőleg a kényszermunkások egyötöde egyben az emberkereskedelem áldozata is, vannak azonban fontos regionális különbségek. Ázsiában, Latin-Amerikában és a szubszaharai Afrikában az emberkereskedelemmel összefüggésben kényszermunkássá vált emberek száma kevesebb mint 20 százalékát teszi ki az összes kényszermunkás számának. A fejlett, az átmeneti, a közel-keleti, valamint az észak-afrikai országokban ez az arány több mint 75 százalék.A kényszermunka még most is leginkább a fejlődő országokban található meg, ahol a régi rabszolgaság új formákban jelenik meg, például a feketegazdaságban. A kölcsöntartozás fejében történő kényszermunka gyakran sújtja a kisebbségeket, köztük bennszülötteket, akik régóta áldozatai a munkaerőpiaci diszkriminációnak, amely a szegénység ördögi körébe zárja őket, s ahonnan egyre nehezebb kiszakadniuk. Sok áldozat dolgozik távoli, elzárt helyeken, ahová a munkaügyi ellenőrök nehezen jutnak el.

A jelentés új megvilágításba helyezi a migráns munkavállalókat érintő kényszermunkát, amely főleg az illegális bevándorlókat sújtja gazdag és szegény célországokban egyaránt. Az olyan munkaerőpiaci helyzeteket is elemzi a jelentés, ahol a kényszermunka kialakulhat: ott, ahol nem megfelelő a munkaerőközvetítő-cégek és az alvállalkozók kontrollja és gyenge a munkaügyi ellenőrzés.

A kényszerítés új formáinak kialakulása napjaink globalizált gazdaságában néhány kényes politikai kérdést is felvet. A versenyképesség megőrzése és a gyártási költségek csökkentése érdekében például erős a nyomás a munkaerőpiaci szabályozás liberalizálására.

"A kényszermunka ellentétes a méltó munkával, az ILO célkitűzéseivel " – mondta Somavia. "Ma is égető szükség van hatékony stratégiák kidolgozására a kényszermunka ellen. Ez egyszerre igényel hatékony igazságszolgáltatást és a kényszermunka strukturális gyökereinek feltárását, legyen az ez elavult mezőgazdasági rendszerben vagy a rosszul funkcionáló munkaerőpiacban. A kényszermunka eltörölhető, de csak akkor, ha a kormányok és nemzeti intézmények aktív politikát folytatnak, szigorúan betartatják a törvényeket, s erősen elkötelezettek arra, hogy megszüntessék emberi lényekkel való ilyen bánásmódot. A kiadvány pozitív példákat is bemutat, ahol egyes országok az ILO segítségével sikeresen harcolnak a kényszermunka ellen: erős törvényhozási és végrehajtási mechanizmusokat dolgoznak ki, a mélyben gyökerező okok ellen küzdve programokat fejlesztenek, s segítenek a kényszermunka áldozatainak abban, hogy újrakezdjék az életüket. "Bár a számok nagyok, nem annyira nagyok, hogy lehetetlen lenne a kényszermunka eltörlése" – jelentette ki Somavia.

Az ILO globális összefogást sürget a kényszermunka ellen, amely egyesítené a kormányokat, munkáltatói és munkavállalói szervezeteket, a szegénység megszüntetésével foglalkozó nemzetközi pénzügyi szervezeteket és fejlesztési intézményeket, valamint a civil társadalmat is, ide értve a kutatói és akadémiai intézeteket.

Az 1926-os rabszolgaügyi egyezmény az egész világon törvényen kívül helyezte a rabszolgaságot. Második cikkelye teljesen világossá tette az álláspontot: valamennyi fél vállalja „a rabszolga-kereskedelem megakadályozását és visszaszorítását... [továbbá] a rabszolgaság minden formájának lehető leghamarabbi fokozatos beszüntetését.” Azután 1956-ban az ENSZ elfogadta a rabszolgaság, rabszolga-kereskedelem, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és eljárások eltörléséről szóló kiegészítő megállapodást. Ez minden országot fölszólított, hogy vessen véget az adósrabszolgaságnak, félrabszolgaságnak, a nők házassági célú adásvételének és a gyermekszolgaságnak.

Azt hihetnénk, hogy ez a jogi szabályozás a történelem megannyi szégyene után biztosította a rabszolgaság megszűnését a modern világban. De nem. Napjainkban több a rabszolga a világon, mint a történelem során bármikor. A rabszolgaság ellen küzdő csoportok becslése szerint mintegy huszonhétmillió rabszolga dolgozik az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen, és olyan árukat termel, amelyeket a nyugati világban naponta használunk. …

További hátborzongató tények a rabszolgaságról.