Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter elmondta, hogy az új jogszabály értelmében - amelyet még az Európai Parlamentben és a nemzeti törvénykezésekben is meg kell erősíteni - az EU-tagországokban büntetendő cselekményt követ el az, aki nyilvánosan erőszakra buzdít  faji, vallási vagy etnikai csoportok ellen, illetve ha nyilvánosan támogat vagy kicsinyít súlyos háborús bűnöket vagy népirtó tevékenységet. A tagországokban három évig terjedő börtönbüntetést kell kilátásba helyezni az ilyen jellegű bűncselekmények esetére.

Kompromisszumos megoldás született az utolsó nyitott kérdéssel, a kommunizmus-sztálinizmus elítélésével kapcsolatban - e témában az Európai Bizottság hamarosan közmeghallgatást rendez, ugyanakkor nem tartozik a kerethatározat illetékességébe. A miniszterek már közel hat éve vitatták ezt a javaslatot. Számos tagország aggódott elsősorban amiatt, hogy az csorbíthatja a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve ütközésbe kerülhet az utóbbi biztosításával kapcsolatos tagországi törvényekkel. 

A magyar aggályok eloszlatásában is segített, hogy a javaslat a sajtószabadság mellett immár rendelkezik a véleménynyilvánítás szabadságáról is. Az alkotmányos tradíciók lehetővé teszik a jogszabályi átültetéssel kapcsolatos tagállami problémák áthidalását is - mondta Petrétei József. A miniszteri ülésen tárgyalt többi napirendi pont közül lényegében csak Svédországnak maradtak fenntartásai a különböző nemzetiségű felek házassági ügyeiben irányadó joghatóság, illetve a határozatok elismerésének kérdésében. A szabály a jogbiztonságot és a rugalmasságot kívánná erősíteni. Olyan megoldást kell találni, amely az egyes országok jogrendszerébe illeszkedik - szögezte le a magyar miniszter.

Az eltartással kapcsolatos szabályozás során úgy döntöttek, hogy az ilyen típusú bírósági döntésekhez nem kell külön tagállami eljárás, hanem közvetlenül végrehajthatók több országot érintő ügyekben is. Támogatták a miniszterek a szerződéses kötelezettségek alkalmazására vonatkozó tervezetet, illetve az európai szerződéses jog referenciakeretére vonatkozó javaslatot. Előbbi azt teszi lehetővé, hogy a szerződéseknél az azokban szereplő ország jogát alkalmazzák bármely uniós tagállam bíróságán, míg az utóbbi azt próbálja elérni, hogy az eltérő tagországi szabályozásokból eredő problémákat uniós szinten lehessen kezelni.