A Kubát csaknem 50 éve irányító szakállas politikus a 2006. júliusi műtét óta tartó lábadozása alatt többször is ellentmondásos jelzéseket adott arról, mit szándékozik tenni a jövőben. A múlt év végén például első ízben jelentette ki, hogy nem áll szándékában "ragaszkodni" tisztségeihez, sem pedig útjába állni a kubai vezetés fiatalításának.

A múlt héten pedig a havannai sajtóban megjelent hosszú írásának egyik fő gondolata az volt, hogy híján van azoknak a "fizikai képességeknek", amelyeket a választási hadjáratban való részvétel és kortesbeszédek elmondása megkövetel. Másnap viszont, a Castróval lezajlott személyes találkozója után alig két órával, Luís Inácio da Silva brazil elnök azt állította a kubai politikusról, hogy "kész betölteni politikai szerepét". Da Silva szerint Castro egészségi állapota "kifogástalan", s a beszélgetésen "hihetetlen éleselméjűségről" adott tanúbizonyságot.

A kubai parlamentnek a választások után 45 napja lesz arra, hogy a képviselők soraiból megválassza az államtanácsot. Az utóbbi testület tagjai választják meg azután az államtanács elnökét, aki Kubában az államfő szerepkörét tölti be. A nemzetgyűlés dönt a minisztertanács (kormány) elnökének a személyéről is. A múltban mindkét funkciót Fidel Castro töltötte be, egészen 2006 nyarán történt megbetegedéséig és műtétjéig.
 
A legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a parlament Fidel öccsét, Raúl Castrót választja meg mind a két testület (államtanács, minisztertanács) elnökévé. Ezzel Raúl kilépne az "ideiglenes vezető" szerepköréből, s ezután már nem "átmeneti elnökként" állna a szigetország élén - vélekedett a hamburgi GIGA intézet latin-amerikai szakértője. 

Bert Hoffmann szerint az sem zárható ki, hogy a nemzetgyűlés szétválasztja a két vezető tisztséget - először a kubai forradalom óta. Ha csakugyan Raúl lépne Fidel örökébe, akkor mindjárt adódna a következő kérdés: ki örökli meg a fiatalabb Castro első alelnöki pozícióját? Annak betöltése ugyanis fontos jelzésértékkel bír Kuba jövője szempontjából.

Ha Ricardo Alarcón, a jelenlegi parlament elnöke kerülne erre a "polcra", az "a régi gárdán belüli megoldást jelentene" - véli Hoffmann. Megválasztása az államtanács első elnökhelyettesévé nem jelentene egyértelmű iránymódosítást, ami éppenséggel vonzóvá teheti személyét a hatalmi egyensúlyra gondosan ügyelő apparátus számára. Ebből a szempontból Alarcón megfelelő kompromisszumos jelölt lehetne.

Carlos Lage, a többi négy alelnök egyike a 90-es évek óta mint a gazdasági reformok építőmestere pátoszmentesen fáradozik a kubai "válságmenedzselésen". Amióta Raúl vette át a politika irányítását, Lage még inkább előtérben van. Ha ő kerülne az első alelnök pozíciójába, az Hoffmann szerint "a reformokat hangsúlyozó erős jelzés volna - talán túl erős is".

Felipe Pérez Roque külügyminiszter tavaly decemberben meglepetést keltve bejelentette, hogy Kuba alá fog írni két, az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi nyilatkozatot. Ennek dacára ő a lakosság szemében inkább számít megalkuvó apparátcsiknak, mint a változások szükségességét zászlajára író reménységnek. Nem lehet kizárni, hogy a második garnitúrából kerül valaki az államfő első helyettesének a posztjára - olyan valaki, akivel senki nem számolt. Emellett szól, hogy ebben az esetben a tisztség betöltéséből szinte lehetetlen volna kiolvasni bármiféle, a kubai politika irányára vonatkozó döntést.