Szeptemberben másodmagammal látogathattam el a Bécs 8. kerületében található Doubekbe. A Josefstadt elegáns, polgári, csendesebb és erősen lakóövezeti városrész. Ahogy minden kerületnek, ennek is megvan a maga mikrokozmosza, klasszikus vendéglőkkel, az utcán kóricáló olasz vendéglátósokkal, kvízjátékra készülő ízléses bárokkal. 18–19. századi épületek, klasszicista és historizáló homlokzatok, kisebb terek és keskeny utcák jellemzik. Feltűnő, hogy egy átlagos szerdai napon is tömve vannak a teraszok.
Az étterem elhelyezkedése érdekes kontrasztot teremt: a hagyományosan polgári, visszafogott Josefstadt egyik csendes utcájában sötét üveg mögött rejtőzik az étterem. Az ajtóban egy elegáns, kalapos, idősebb úriember várja a vendégeket, a jelenléte azonnal megadja az este alaphangját.
Néhányat kell beljebb lépni, hogy teljesen megálljon az idő. A kinti verőfényes napsütésből egy sötét, ízlésesen megvilágított térbe érkezünk, ahol pezsgővel és üdvözlőfalatokkal fogad bennünket Nora Pein, az étterem egyik tulajdonosa, a séf, Stefan Doubek felesége. A markáns hangulatú, puritán tér ízléses és hívogató, már az étteremben töltött első pár perc is mélyen hat az ember összes érzékszervére.
Fény és árnyék játéka
A körülbelül háromszáz négyzetméteres étterem belsejét a kontrasztok határozzák meg: a fény és a sötétség viszonya caravaggiói chiaroscuro, erős atmoszférát teremt.
A kemencében lobog a tűz, elől izzik a parázs, a hátsó pultnál pedig egy egész csapat dolgozik a következő fogásokon. A séf már a tűz mögül köszönt mindenkit. Minden szék a nyitott konyha felé fordul.
