A politikus gondolatmenete szerint, ha a Belgrádban remélt időpontban, tehát még e hónap vége előtt aláírják az EU-tagságról szóló tárgyalások „előszobáját” jelentő stabilitási és társulási egyezményt, akkor Szerbia jelzi, hogy megbékélt az EU-val. Boldog, hogy reménye van elnyerni annak a szervezetnek a tagságát, amelynek meghatározó hatalmai lázasan munkálkodnak Koszovó függetlenné tételén.

Csakhogy az éppen érvényes szerb alkotmányban benne van, hogy Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része, s minden állami szervnek kötelessége a megtartásán munkálkodni. Ráadásul az éppen zajló, s február 3-án záruló szerbiai elnökválasztáson is döntő kérdés Koszovó függetlensége, valamint ennek kapcsán az EU-hoz és a stabilitási szerződéshez fűződő viszony.

Az egyezmény aláírásával végleg elveszítjük Koszovót, mert hátba támadjuk mindazokat az EU-országokat, amelyek a vezető hatalmakkal, s a tagok többségével szembeszállva eddig bennünket védtek az unióban. Hogyan folytassák, ha mi hanyatt vágjuk magunkat a területi integritásunkat, szuverenitásunkat megsérteni akaró szervezet előtt? – tette fel a kérdést Slobodan Samardzic.

A stabilizációs és társulási szerződés ügye már majdnem két éve húzódik. Az egyezmény 2006 elejére elkészült, de mert a hágai Nemzetközi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy Szerbia nem kellően lelkes a délszláv háborúk szerb bűnöseinek kézre kerítésében, nem írták alá. Ma már a legtöbb EU-tagállam az életbe léptetése mellett van.

A boszniai népirtásban – konkrétan a srebrenicai vérengzésben – bűnrészes, a Törvényszéknek otthont adó Hollandia azonban keményen kitart. Mindaddig nem hajlandó beleegyezését adni az aláíráshoz, amíg Szerbia ki nem szolgáltatja a két, Hága által legbűnösebbnek ítélt személyt, Ratko Mladicot és Radovan Karadzicot. Azt, hogy a volt boszniai szerb katonai főparancsnok és az elnök hol van, senki se mondja, de elfogásukat és kiadásukat örökké Belgrádon kérik számon.