Az újvidéki székhelyű - az olajbeszerzésben és feldolgozásban 2012-ig monopóliummal rendelkező - cég megállapodott leendő többségi tulajdonosával, hogy február és július között 800 ezer tonna kőolajat kap tőle. Ezzel kizárták az üzletből az árat jelentősen feltornázó közvetítőket. Ezek a cégek eddig komoly hasznot húztak abból, hogy a NIS nem tudott nagy tételben közvetlenül a termelőktől olajat vásárolni, mert külföldi adósságai miatt nem kapta meg az ügylethez szükséges bankgaranciát. A közvetítők ilyet nem kértek, viszont jóval drágábban szállítottak, s az ügyleten igen busásan kerestek.

Hogy az orosz ügyletben miként sikerült kiküszöbölni a bankgarancia problémáját, azt a témának utánajáró Glas című belgrádi lap sem tudta kideríteni. Lehetséges megoldás, hogy a NIS nem a teljes mennyiségre szerzi meg a garanciát, hanem egyenként az egyes szállítmányokra. Arra sem tudott fényt deríteni a szerb sajtó, hogy a vállalat miért nem élt korábban a termelőkkel kötendő hosszú távú szerződés lehetőségével. A legközelebb egy ilyenhez a legnagyobb orosz olajtermelővel, a magánkézben lévő Lukoillal jutottak, de máig ismeretlen okokból az üzlet nem jött létre.