Az ügy 2002 végére nyúlik vissza, amikor is az Európai Parlament és a tagállamok kormányait képviselő Tanács a légiközlekedés védelmére vonatkozó rendeletet fogadott el. A rendelet melléklete meghatározta az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszert. A melléklet általános módon megállapította, hogy mely tárgyak nem vihetők fel a repülőgép fedélzetére. Ezek között szerepelnek az "ütőfegyverek: ólmosbot, bot, baseballütő és hasonló tárgyak".

Jogászok a megmondhatói, mennyi baj származik az efféle "és hasonló" kitételekből. A rendelet ráadásul azt is előírta, hogy "egyes intézkedéseket" tilos közzétenni, és csak a megfelelő hatóságok számára kell hozzáférhetővé tenni.

A következő év áprilisában az EU legfőbb végrehajtó testülete, a Bizottság elfogadta a szóban forgó EU-rendelet végrehajtási rendeletét. Bizonyos intézkedéseket egy mellékletben fogalmaztak meg, és - a 2002-es rendeletnek megfelelően - ezt a mellékletet nem is tették közzé.

2005. szeptember 25-én Gottfried Heinrich osztrák állampolgárt a schwechati repülőtér biztonsági ellenőrzésén megállították, mivel a kézipoggyásza teniszütőket tartalmazott, amelyek állítólagosan tiltott tárgyak. Gottfried Heinrich ennek ellenére a teniszütőkkel a kézipoggyászában felszállt a repülőgépre. A biztonsági személyzet ezt követően felszólította őt a repülőgép elhagyására.

A felháborodott férfi nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyfelől nincs joga megismerni pontosan azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy miket nem vihet fel a gépre, másfelől viszont ha ezeket a tárgyakat fel akarja vinni, akkor retorzió éri.

Nem volt rest, keresetet indított Alsó-Ausztria tartomány független közigazgatási tanácsa előtt. Az osztrák bíróság ennek nyomán azt kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy a rendeletek, vagy azok részei bírhatnak-e kötelező erővel akkor, ha a Hivatalos Lapban nem kerültek kihirdetésre.

E kérdés nyomán, csütörtökön közzétett szakvéleményében Eleanor Sharpston kijelölt főtanácsnok úgy foglalt állást, hogy a 2003-as végrehajtási rendeletnek a melléklet nélküli kihirdetése hiányos és nem megfelelő kihirdetésnek minősül.

A főtanácsnok szerint a melléklet a jogalkotási intézkedés szerves részét képezi. Az olvasó a melléklethez való hozzáférés nélkül nem ismerheti meg a rendelet joghatásait, mivel a melléklet tartalmazza a rendelet lényegét. A kihirdetés elmulasztására adott magyarázat, miszerint erre "jogellenes cselekmények megelőzése érdekében került sor", nem kielégítő.

A főtanácsnok kiemelte az Európai Bizottság álláspontjának "alapvető abszurditását": amennyiben a megtiltandó tárgyak típusait megjelölő alapvető "iránymutatások" közzétehetők, akkor aligha tűnik logikusnak az ezen iránymutatásokat feltehetőleg részletesen kifejtő melléklet közzétételének az elmulasztása. A főtanácsnok szerint a Bizottság ellentmond önmagának azzal is, hogy a későbbi rendeletek preambulumaiban hivatkozik annak szükségességére, hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon a tiltott tárgyak listájáról, majd elmulasztja a listának a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételét.

A főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság a rendelet érvénytelenségének megállapításán túlmenően nyilvánítsa azt nem létezőnek. Egy ilyen lépés teljesen egyértelművé tenné, hogy a rendeletek - vagy azok egyes részei - kihirdetésének az elmulasztása elfogadhatatlan az Európai Unió jogrendjében. A főtanácsnok véleménye nem köti az Európai Bíróságot, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.