Az RMDSZ jelöltjeinek kampányát mintaszerűnek nevezi vezércikkében a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) kommentátora. Ágoston Hugó külön kiemeli a marosvásárhelyi polgármesteri székért román ellenfelével harcba szállt Borbély Lászlót, akinek profi kampánya - mint kifejti - nem volt elegendő ahhoz, hogy sikerüljön lebontani a magyarsággal kapcsolatban a románokban kialakult "lélektani falat".

A szerző feltűnőnek tartja az alacsony részvételt. Szerinte itt egy egyetemesebb meghatározottság, szociológiai motiváció működik, egyfajta "globalizált reprimitivizációval, az értékek elmaterializálódásával" van kapcsolatban.

Az erdélyi Krónika hasábjain Rostás Szabolcs elkeserítőnek tartja, hogy a pártok és a jelöltek sem voltak képesek felnőni a tisztességes politikai verseny színvonalához, az ellenfél plakátjainak letépésével, választók megvásárlásával, a kampánycsend megsértésével igyekeztek minél több voksot elhódítani. Ilyen körülmények között semmi meglepő nincs abban, hogy a szavazópolgárokat hidegen hagyja a politika - írja Rostás.

A kolozsvári Szabadságban Székely Kriszta ábrándnak nevezi az MPP-nek azt az elképzelését, hogy megjelenése mobilizáló hatással lesz a szavazókra. Hiába hangoztatták - írja -, hogy nem az RMDSZ-szavazatokat kívánják elhódítani, hanem elsősorban azokat a voksokat seprik majd be, amelyeket az RMDSZ-ben csalódottak különben román jelöltekre fecsérelnének el. Az a polgár, aki valamiért elfordult a szövetségtől, inkább nem megy el szavazni, semhogy román pártokra voksoljon - írja a szerző.

A Háromszékben Simó Erzsébet azt írja, hogy valójában egyenlőtlen volt az MPP és az RMDSZ küzdelme, egyik mögött mindössze hetvennapos múlt áll, a másik több mint tizennyolc éve szervezi-építi önmagát. Megállapítja, hogy sok választónak esze ágában sem volt "beleszólni a politikának nevezett úri huncutságba".