„Egy rakás kutyaszart a Zugspitzéhez hasonlítanák”

Strauss szónokol. Gazfickó? © AP

A német főváros szívében, az Unter den Lindenen, a magyar nagykövetség közvetlen szomszédságában található panoptikumban ugyanis nem csupán hírességek viaszfigurái kaptak helyet, hanem a tulajdonos Merlin Entertainment csoport kötelességének tartotta azt is, hogy a közelmúlt német történelmének néhány kiválasztottjáról fotóval és rövid ismertetőszöveggel megemlékezzen. Így egyebek között Claus Schenk von Stauffenberg grófról, aki 1944-ben merényletet kísérelt meg Hitler ellen, vagy épp Manfred von Richthofenről, az első világháború legeredményesebb német vadászpilótájáról, tűzpiros gépe után közismertebb nevén a „vörös báróról”. Továbbá Günter Guillaume-ról, a Willy Brandt volt kancellár közvetlen környezetébe férkőzött egykori NDK-s kémről, s Franz Josef Straussról, Bajorország máig is legismertebb politikusáról, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) volt elnökéről, tartományi miniszterelnökről.

Mindebben még nem is lett volna semmi hiba, csakhogy Tussaud-ék úgy gondolták, hogy a falon bemutatott személyeket Hősök (Helden) és a Gazfickók (Bösewichten) csoportjára osztják és Strauss – történetesen Guillaume-mal együtt – az utóbbiak csoportjába került.

Igaz, a panoptikumi illetékesek mindennek alátámasztására az egykori Spiegel-ügyet hozták fel, ami egyáltalán nem az akkor éppen hadügyminiszter bajor politikus legfényesebb tette volt. A hatóságok ugyanis még 1962-ben hazaárulás gyanújával – Strauss utasítására – valósággal megrohamozták a tekintélyes hetilap szerkesztőségét, s Rudolf Augstein főszerkesztőt több héten keresztül őrizetben tartották.

Mindenesetre a bajor CSU most hivatalosan tiltakozott a Strauss sajátos besorolása miatt. Erwin Huber pártelnök szörnyű disznóságról beszélt, s a külügyminisztérium közbelépését követelte. Még keményebben fogalmazott Franz Josef Strauss fia, a 47 éves Franz Georg, aki felháborodásában egyebek között azt hangoztatta: Guillaume-hoz hasonlítani apját körülbelül olyan, mintha „egy rakás kutyaszart a Zugspitzéhez hasonlítanák”. (Utóbbi Németország legmagasabb hegycsúcsa.)

A Tussaud-tulajdonos Merlin Entertainment még nem foglalt állást az ügyben. Amúgy adós Hitlerrel is, az egyik vérmes látogató által fejétől megszabadított volt náci vezér „helyreállítása” ugyanis még mindig várat magára.