Werner Faymann © MTI/EPA

Faymann, aki a közlekedési miniszter volt a 2007-ben létrejött kormányban, rövid idő alatt elnémította a belső bíráló hangokat, helyreállította a lázongó tartományi vezetők bizalmát, és lelket öntött a párttagokba. Ügyes húzással ismét kinyúlt a szakszervezetek felé, amelyek a szociáldemokraták hagyományos tömegbázisát képezik.

Az augusztusban meghirdetett szociális csomagjával az SPÖ egy csapásra élre tört a pártok népszerűségi versenyében, ami végül is a legtöbb szavazatot eredményezte számára a vasárnap megrendezett választáson. Még akkor is, ha a párt támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt a néppárttal alkotott nagykoalíció népszerűtlensége miatt.

Az SPÖ kancellárjelöltjét közvetlen, nyájas, megnyerő modorú embernek tartják, aki „mindenkivel megtalálja a hangot”. Még politikai ellenfelei is elismerik, hogy szívesen vitatkoznak vele, mert érződik rajta, hogy komolyan veszi mások véleményét. A választási kampány során az osztrák sajtó azt írta róla, hogy „mosolygós populizmusával” utcahosszal lekörözi a visszafogott, száraz stílusú néppárti kancellárjelöltet, Wilhelm Molterert, de a többieket is. Volt, aki azt mondta róla: hozzá képest egy angolna érdesnek tűnik. Mások meg Barack Obama alpesi változatának nevezték, akit mindenki kedvel.

Népszerűségén nyilván nagyot lendít, hogy ő a bulvársajtó kedvence, a többi politikus még csak meg sem közelíti a megjelenés gyakoriságában. Több évtizedre visszatekintő barátság fűzi a legolvasottabb bulvárlap, a Kronen Zeitung tulajdonosához, nem véletlenül zengett az újság valóságos örömódákat róla a választási hadjárat során, az ország reménységének és megmentőjének titulálva őt. De más lapok szerkesztőivel is kiváló személyes kapcsolatokat ápol.

Faymann 1960. május 4-én született Bécsben, polgári családban. Az egyetemen jogot tanult. A Szocialista Ifjúság (SJ) funkcionáriusaként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Luther Márton reformátort utánozva hétpontos tézisgyűjteményt tűzött a bécsi városháza kapujára, követelve az ifjúságpolitika megváltoztatását. 1981-87 között az SJ tartományi elnöke, majd 1988-tól a befolyásos bécsi bérlőegyesület ügyvezetője. 1985-től az SPÖ színeiben tagja a városi tanácsnak, illetve legfiatalabb képviselőként a tartományi gyűlésnek.

1994-ben tanácsosi (miniszteri) rangban átvette a bécsi tartományi lakásépítési és városrendezési osztályt. Akkoriban sokan az osztrák főváros nagyhatalmú szociáldemokrata főpolgármesterének, Michael Häupl kiszemelt utódjának tekintették. Pályafutása azonban váratlan fordulatot vett, amikor 2007-ban a közlekedési tárca birtokosaként tagja lett a szövetségi kormánynak.

Nős, felesége, Martina Ludwig városi tanácstag. Két lánya közül az egyik előző házasságából származik. Esténként szívesen mesél kisebbik lányának. Kedvenc időtöltése a hegyi túrázás, és feleségével minden évben visszatérnek Velencébe, ahol házasságukat megkötötték.