A sajtóértekezleten ugyan itt is nyilvánvaló volt, hogy legfeljebb a formális vagy az általános kérdésekben értenek egyet - abban, hogy gyakrabban kell találkozni, hogy elítélik a szélsőségeket -, egyébként pedig mindenki ismétli a magáét. De ezt legalább baráti légkörben tették, s ez - az egyenes adásban látott Fico-Gyurcsány szóbeli vérfürdő utáni visszatérés a "normalitáshoz" - sikernek tekinthető - áll az írásban, amely szerint talán az is elég volt, hogy a miniszterelnöki sajtóértekezlet gyatra tolmácsai közül legalább az egyiket lecserélték. Gasparovic és Sólyom tartották magukat a nekik kiosztott feladathoz: az elnökök munkája nem a problémák megoldása, csupán azok gyökereinek tisztázása. Ez - bár némileg akaratlanul - sikerült is nekik. Mindketten egyformán megmutatták, hogy az egyik legfőbb ok az önkritika hiánya mindkét oldalon - állítja a szerző, Peter Morvay.

Gasparovic a találkozót az elnökválasztási kampány részeként kezelte. Tekintettel választóinak többnyire nemzeti, sőt nacionalista orientációjára a lehető legnagyobb igyekezetet annak szentelte, hogy elutasítsa, hogy a szlovák oldalon bármiféle hiba történt volna. Dicsérte a mai kormány állítólagos sikereit és kitért azon kérdések elől, amelyek feldühíthették volna választóit. Szórakoztató volt azon igyekezte, ahogy a ritka visszatérést a józan észhez és a status quóhoz - mint a tankönyvek ügyében - a kisebbségek iránti előzékeny gesztusnak próbálta feltüntetni.

Sólyomnak ugyan igaza van abban, hogy nagy különbség van az utcai szélsőségesek és a kormányban lévő szélsőségesek között, a magyar oldalon meglévő problémák kisebbítése úgyszintén csak zsákutca. Azon állításai, miszerint Magyarországon nincs semmiféle ellenszenv a szlovákokkal szemben, sem pedig irredenta nosztalgia, a legjobb esetben is csak óhajnak tekinthetők. A magyar kisebbségi önkormányzatok és az ombudsman követendő példaként való beállítása pedig, azután, hogy a pilisszentkereszti ügy nemrégiben jól kimutatta hatástalanságukat, vicces - olvasható a Sme kommentárjában.