Amióta visszavonult a politikától (1987 óta nem tagja a Bundestagnak), Schmidt főállású újságíró. Pontosabban a liberális szellemiségű Die Zeit hetilap szerkesztőbizottságának a tagja. Ez annyit tesz, hogy két társával együtt ő szabja meg a lap irányultságát, a fontosabb cikkek témáját. Időnként maga is ír, ám gondolatait szívesebben teszi közzé könyvek formájában. Megjelent köteteinek a száma jóval 30 fölött jár, ami hivatásos íróknak is becsületükre válna.

Schmidt vérbeli politikus volt - és írásai alapján ma is az, noha az aktív politizálástól már régen búcsút vett. Most megjelent új könyvében (Ausser Dienst - Nyugállományban) főleg az emberiség jövőjét, a várható politikai-gazdasági trendeket, a civilizációt fenyegető veszélyeket boncolgatja. Érdekessége a kötetnek, hogy első ízben beszél nyíltan saját politikai hibáiról. Például arról, hogy kancellárrá választása után nem szerezte meg a szociáldemokrata párt elnöki posztját is (ezáltal sok vitától kímélhette volna meg az SPD-t). Hiba volt szerinte az is, hogy a koalíciós partner FDP ingadozása láttán, már 1982 elején nem nyúlt a rendkívüli választások eszközéhez - holott így talán megmenthető lett volna a szociálliberális koalíció.

A szövetségi kormány élén eltöltött évek (1974-82) közül kétségkívül az 1977-es volt a legnehezebb. A NATO kettős határozata a Pershing rakéták európai telepítéséről, a második olajárrobbanás okozta gazdasági recesszió, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) merényletei kemény döntések elé állították a kormányt és a kancellárt. Schmidt azonban mindvégig következetes tudott maradni, szem előtt tartva a jogállamiság elveit éppúgy, mint a szovjet kihívásra adandó egységes nyugati válasz szükségességét.

Egy svájci újság Németország legidősebb szerelmespárjának titulálta a volt kancellárt és feleségét, Hannelorét, akit az egész ország csak Loki becenéven ismer. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, 1942-ben házasodtak össze (Schmidt pár nap szabadságra tért haza a keleti frontról), kapcsolatukat hűség és megértő szeretet jellemzi. Ma már mindketten botra támaszkodva járnak (a tanári diplomás Loki pár hónappal fiatalabb Helmutnál), autót pedig régóta egyikük sem vezet.

Ma is abban a kis földszintes családi házban laknak Hamburg-Langenhornban, amelynek megpillantásakor a néhai szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev 1976-ban nevetőgörcsöt kapott: egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az NSZK kancellárja, más tisztviselők között, ilyen egyszerű házban lakik.

Schmidt - utódával, Helmut Kohllal ellentétben - kedvelte az újságírók társaságát, még ha előszeretettel oktatta is ki őket időnként. Ez a "tanár bácsis" magatartása mutatkozott meg a születésnapja alkalmából őt fölkereső Spiegel-újságírókkal szemben is. Már az első kérdés hallatán összeráncolta a homlokát: "Így nem lehet kérdezni, tessék pontosabban fogalmazni!" - lőtt vissza Dirk Kurbjuweit szerkesztőnek.

Az újságíróknál csak a fotográfusok tudják jobban kihozni őt a sodrából. Az interjú közben a hírmagazin fotósa két percen át készített felvételeket az egykori kancellárról, amidőn az öregúr a mutatóujját fölemelve jelezte: már csak 60 másodperce maradt az igazi felvétel elkészítésére. Monika Zucht ebben a pillanatban nyomta le a kioldót - és ez a fénykép került a Der Spiegel 50. számának címlapjára.