Délkelet-Ázsia országaiban ezrek emlékeztek meg pénteken a négy évvel ezelőtti pusztító szökőár áldozatairól.
A katasztrófa által leginkább sújtott indonéziai tartomány, Aceh lakosai közül sokan a tengerparti Meulaboh városába sereglettek közös muzulmán imádságra. Thaiföldön, Srí Lankán és Indiában ezrek gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a cunami összesen mintegy 220 ezer halálos áldozatáról.
Acehben, ahol 168 ezren vesztek oda a cunami idején, a gyászolók a mecsetekben és az áldozatok tömegsírjainál imádkoztak, és azokon a partszakaszokon, amelyeket a tengerrengés keltette szökőár 2004. december 26-án letarolt. A szertartásra árnyékot vet az elmaradt segítség okozta rosszkedv. Meulabohban ötvenen vannak, akik máig fedél nélkül tengődnek a hatóságok ünnepélyes ígéretei ellenére. Indiában szintén számos olyan túlélő károsult van, akinek ma sincs biztos fedél a feje fölött, mások pedig a számukra felépített házak csapnivaló minősége miatt emeltek panaszt.
Srí Lankán, amely a második legtöbb - mintegy 31 ezer - áldozatot siratja, a kormány két percnyi néma emlékezést rendelt el. Az indiai Tamil Nadu szövetségi államban, ahol 6500-an vesztek oda a szerencsétlenségben (az összesen 16 ezernyi indiai áldozat közül) az asszonyok zokogtak és a mellüket verték a gyász kifejezéseként.
Thaiföldön, ahol 5400 ember, felerészt külföldi turista életét oltotta ki a természeti csapás, koszorúkat helyeztek el, úszó lámpásokat tettek a vízre. Phuket üdülőszigetén mintegy ezer turista és helybéli együtt emlékezett a szökőár által elsodort áldozatokra a tengerparton.
Ön mit csinált éppen, amikor a katasztrófa történt? Mesélje el!
Jó eséllyel simán lekörözi majd a Tisza Párt ősszel startoló előválasztása nemcsak a hasonló, 2021-es ellenzéki akció 663 ezres adatát, de még a Nemzet Hangja szavazás 1,1 millió résztvevővel beállított saját rekordját is. A megvalósítás logisztikai rémálom lesz komoly buktatókkal, ráadásul a siker mellett politikai veszélyekkel is járhat.
A Tisza Párt szerint visszataszító, hogy a Fidesz és a propagandája az önkénteseik után kutakodnak.
Az „aki akar, az dolgozhat” kijelentés ugyanakkor számos vidéken nem több, mint hiú ábránd.
El lehet-e ítélni valakit egy fiatal lány haláláért, ha az illető a tett időpontjában egy másik kontinensen ült a számítógépe előtt?
