Az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda nevéből azt gondolhatnánk, hogy a vezetője, a programigazgató jobboldali kötődésű, legalábbis népnemzeti ember. Az 58 éves Goldschmied József azonban velejéig szoclib, aki még ma is hálás egykori Gondolat kiadó-beli főnökének, Lendvai Ildikónak, amiért a kilencvenes évek derekán mint lelkes népművelőt beajánlotta a fővároshoz. Irodája először a fővárosi önkormányzattól kapott rendszeres támogatást, amihez aztán a mindenkori kulturális tárca is hozzátette a maga részét.
„Az, hogy valaki baloldali vagy liberális, nem jelenti azt, hogy ne kötődhetne ezer szállal a határon túli magyarsághoz, véli Goldschmied, hozzátéve: ugyanígy ha valaki jobboldali, nem jelenti okvetlenül azt, hogy teljes mellbedobással küzd a határon túli magyarságért.” Goldschmied ma humanistának mondja magát, aki baloldali, de a jobboldaliakkal is jóban van. Nem is lehet másként – mondja. „Amikor például elmegyek Horvátországba, van ott Fidesz-közeli magyar párt, meg van másik oldal is – és nekem mind a kettővel egyformán jó kapcsolatban kell lennem”. Szerinte egyébként a szomszédos országokban a magyar politika Horvátországban és a Kárpátalján a legmegosztottabb.
Az azonban örvendetes, hogy tavaly a romániai helyhatósági választásokon a Fidesz végül mégsem állt be látványosan egyik pártformáció mögé sem. Az sem jó, ha innen szólnak bele a kinti magyarok dolgába, de az sem, ha fordítva. Hogy nem ez történt, megkönnyebbülés volt az erdélyi magyarságnak, véli Goldschmied, aki egyébként családilag nem kötődik a határon túli Kárpát-medencei területekhez - Siófokon született, ahol a szülei könyvesboltosok voltak. A határokon túlra először kamaszkori baráti szálakon elinduló irodavezető ma is népművelőnek mondja magát, aki sohasem volt például színházi szakember, mégis felismerte, hogy a színházi élet magyar szereplőinek rendszeres találkozói kulturális katalizátor szerepet tölthetnek be.
Az Égtájak irodájában, amely a Fészek művészklub első emeletén található, egymás alatt három falióra mutatja az időt: fölül egy óra a caracasi, illetve montevideói időt, alatta a középső a marosvásárhelyi, illetve sepsiszentgyörgyi időt, míg az alsó a budapesti helyi időt mutatja. „Januárban megyek Uruguayba, ha minden jól megy” – mondja, hozzátéve, hogy a határon túli magyarság korántsem csak a Kárpát-medencei magyarságot jelenti. Amitől persze még főleg a környező országokat járja, saját hároméves autója eddig 190 ezer kilométert tett meg. Mint mondja, 1989 ót minden kormány külügyminisztere, illetve államtitkára tett neki szóbeli ígéretet arra, hogy diplomata-útlevelet kap – ám ebből eddig semmi sem lett, „tegnap is két és fél órát kellett várakoznom a szerb határon”.
A fő aggodalmi azonban azzal kapcsolatosak, hogy vajon veszélybe kerül-e az iroda működése – ami évente hozzávetőleg 40 millió forintba kerül. „Ha ebből lefaragnak ötmilliót, azt még megértem”, fogadja el Goldschmied a realitásokat. Hivatalosan 2003-tól fennálló irodája, amely előbb a Hungarofest rendezvényszervező irodához volt csatolva, majd a Balassi Intézethez is tartozott, ma ismét a Hungarofest Kht.-hoz (új hivatalos nevén közhasznú Kft.-hez) tartozik, amely azonban a kulturális tárca háttérintézménye. S mint ilyen, jókora költségvetési megszorításoknak néz elébe. Talán az önállósodás jót tehetne – véli az iroda vezetője, aki szerint a Hungarofesthez kötődő, tavaly alakult Klassz Zenei Iroda, valamint az Égtájak tipikusan kis irodák, amelyeknek nem megy könnyen, és akiknek nem is akaródzik a nagyokhoz integrálódni.
Gerlóczy Ferenc
