Az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda nevéből azt gondolhatnánk, hogy a vezetője, a programigazgató jobboldali kötődésű, legalábbis népnemzeti ember. Az 58 éves Goldschmied József azonban velejéig szoclib, aki még ma is hálás egykori Gondolat kiadó-beli főnökének, Lendvai Ildikónak, amiért a kilencvenes évek derekán mint lelkes népművelőt beajánlotta a fővároshoz. Irodája először a fővárosi önkormányzattól kapott rendszeres támogatást, amihez aztán a mindenkori kulturális tárca is hozzátette a maga részét.

„Az, hogy valaki baloldali vagy liberális, nem jelenti azt, hogy ne kötődhetne ezer szállal a határon túli magyarsághoz, véli Goldschmied, hozzátéve: ugyanígy ha valaki jobboldali, nem jelenti okvetlenül azt, hogy teljes mellbedobással küzd a határon túli magyarságért.” Goldschmied ma humanistának mondja magát, aki baloldali, de a jobboldaliakkal is jóban van. Nem is lehet másként – mondja. „Amikor például elmegyek Horvátországba, van ott Fidesz-közeli magyar párt, meg van másik oldal is – és nekem mind a kettővel egyformán jó kapcsolatban kell lennem”. Szerinte egyébként a szomszédos országokban a magyar politika Horvátországban és a Kárpátalján a legmegosztottabb.

Az azonban örvendetes, hogy tavaly a romániai helyhatósági választásokon a Fidesz végül mégsem állt be látványosan egyik pártformáció mögé sem. Az sem jó, ha innen szólnak bele a kinti magyarok dolgába, de az sem, ha fordítva. Hogy nem ez történt, megkönnyebbülés volt az erdélyi magyarságnak, véli Goldschmied, aki egyébként családilag nem kötődik a határon túli Kárpát-medencei területekhez - Siófokon született, ahol a szülei könyvesboltosok voltak. A határokon túlra először kamaszkori baráti szálakon elinduló irodavezető ma is népművelőnek mondja magát, aki sohasem volt például színházi szakember, mégis felismerte, hogy a színházi élet magyar szereplőinek rendszeres találkozói kulturális katalizátor szerepet tölthetnek be.

Amikor a főváros beszállt az iroda tevékenységének támogatásába, főként akkor is színházról volt szó. Éppen a millecentenáriumi ünnepségekre, 1996-ban szervezték meg az első „Vendégségben Budapesten” című, „a határon túli magyar fiatalok találkozóját”. De színházi előadásokat jelent elsősorban az idén másodszor megrendezett „Biennále – a külhoni magyarok kulturális fesztiválja” is. Irodája ma több határon túli magyar színtársulattal is szervez koprodukciós előadásokat. „A színházi életben való eligazodáshoz persze az is kell, hogy én majdnem minden premieren ott vagyok, ahol lehetek”.

Az Égtájak irodájában, amely a Fészek művészklub első emeletén található, egymás alatt három falióra mutatja az időt: fölül egy óra a caracasi, illetve montevideói időt, alatta a középső a marosvásárhelyi, illetve sepsiszentgyörgyi időt, míg az alsó a budapesti helyi időt mutatja. „Januárban megyek Uruguayba, ha minden jól megy” – mondja, hozzátéve, hogy a határon túli magyarság korántsem csak a Kárpát-medencei magyarságot jelenti. Amitől persze még főleg a környező országokat járja, saját hároméves autója eddig 190 ezer kilométert tett meg. Mint mondja, 1989 ót minden kormány külügyminisztere, illetve államtitkára tett neki szóbeli ígéretet arra, hogy diplomata-útlevelet kap – ám ebből eddig semmi sem lett, „tegnap is két és fél órát kellett várakoznom a szerb határon”.

A fő aggodalmi azonban azzal kapcsolatosak, hogy vajon veszélybe kerül-e az iroda működése – ami évente hozzávetőleg 40 millió forintba kerül. „Ha ebből lefaragnak ötmilliót, azt még megértem”, fogadja el Goldschmied a realitásokat. Hivatalosan 2003-tól fennálló irodája, amely előbb a Hungarofest rendezvényszervező irodához volt csatolva, majd a Balassi Intézethez is tartozott, ma ismét a Hungarofest Kht.-hoz (új hivatalos nevén közhasznú Kft.-hez) tartozik, amely azonban a kulturális tárca háttérintézménye. S mint ilyen, jókora költségvetési megszorításoknak néz elébe. Talán az önállósodás jót tehetne – véli az iroda vezetője, aki szerint a Hungarofesthez kötődő, tavaly alakult Klassz Zenei Iroda, valamint az Égtájak tipikusan kis irodák, amelyeknek nem megy könnyen, és akiknek nem is akaródzik a nagyokhoz integrálódni.

Gerlóczy Ferenc