Gabriel Grecut egy moszkvai bevásárlóközpontban diszkréten fogták le az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) civil ruhás kommandósai. A román nagykövetség első titkárát néhány perccel korábban még az üzlet biztonsági kamerái rögzítették, amint a csomagmegőrzőben katonai információkat tartalmazó szatyrot vett magához, melyet előzőleg egy másik férfi hagyott ott. A dokumentumokat, „bizonyos hírszerző eszközökkel” – állítólag lehallgatásfigyelő berendezéssel – együtt meg is találták a diplomatánál, aki az orosz híradások szerint valójában a román hírszerzés főállású munkatársa. Lebukását az orosz hadseregben szolgáló informátora okozta, mert miután Grecu az addigi, nyilvános értesüléseken alapuló elemzések helyett titkos adatokat követelt tőle, értesítette az FSZB-t.
Az ügy dörgedelmes jegyzékváltással kísért diplomáciai perpatvart okozott a két ország között. A román követségi első titkárt nemkívánatos személynek nyilvánították, és két napot adtak neki, hogy elhagyja Oroszország területét. Moszkvai értékelések szerint a diplomata nemcsak hazájának gyűjthetett információt, hanem más NATO-államoknak is, a szövetség tagjai kötelesek ugyanis megosztani egymással a hírszerzési anyagokat. Ennek a véleményének adott hangot többek között Konsztantyin Koszacsov, az állami duma külügyi bizottságának elnöke, a Nyezaviszamaja Gazeta pedig az értesülések egyik lehetséges haszonélvezőjét is megnevezte. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) állítja, nem folytat illegális hírszerző tevékenységet Oroszország területén, felhasználja viszont e célra a NATO-n belüli partnereit – írta a moszkvai napilap. Az újság szerint az ilyen feladatokra különösen alkalmasak a volt szocialista országok képviselői, hiszen közülük sokan a Szovjetunióban tanultak, vagyis nemcsak hely- és nyelvismeretük van, hanem még a szövetségesi korszakból megmaradt kapcsolatokkal is rendelkeznek Oroszországban.
Az FSZB azt állítja, az utóbbi két évben aktivizálódott Oroszországban a román hírszerzés. A leleplezése nyomán kiszivárgott hírek szerint Grecut például egyebek közt az érdekelte, milyen tervei vannak Moszkvának a Moldovából a támogatásával kiszakadt Dnyeszter Menti Köztársaságban, ahol békefenntartói státusban katonákat is állomásoztat, és általában milyen a politikai, társadalmi-gazdasági helyzet a szakadár területen.
A kémbotrány elcsitulni látszik ugyan, ám az orosz–román viszony e nélkül is hűvösebbé vált azóta, hogy Bukarest az év elején bejelentette, kész befogadni a Moszkvában katonai fenyegetésnek tekintett amerikai rakétavédelmi rendszer elemeit. A szomszédos szovjet utódállamban, Moldovában pedig aktívan támogatja a nemrég kormányra került Nyugat-barát erőket, így Mihai Ghimpu ügyvivő államfőt, aki nemcsak Oroszországgal fordult szembe, hanem korábban többször nyíltan kiállt országa és Románia egyesülése mellett is.
A szálakat Bukarestben is tovább gombolyították. „Románia érdeke, hogy a Moldovai Köztársaság visszanyerje területi egységét, és érdekünk ahhoz kapcsolódik, amiben hiszünk. Hisszük, hogy egyetlen állam területéből sem szabad darabokat elfoglalni” – hozta mindenki tudomására Traian Basescu államfő a kémbotrány kipattanását követően. Hozzátette, hogy amíg orosz csapatok állomásoznak a Dnyeszter Menti Köztársaságban, addig Bukarest és Moszkva viszonya feszült marad. Nem csupán ez és az amerikai rakétapajzshoz csatlakozás felajánlása probléma a kétoldalú kapcsolatokban. Ott van még a második világháborúban „ideiglenes szovjet megőrzésre” elszállított román kincstári vagyon, amelyről Moszkva tárgyalni sem akar, valamint a gázfüggőség okozta román frusztráció.
A magas rangú diplomáciai kapcsolatok – Basescu 2005-ös moszkvai és Vlagyimir Putyin akkori orosz államfő 2008-as bukaresti látogatását kivéve – a rendszerváltást követően teljesen hiányoztak, s annak ellenére, hogy 2003-ban megkötötték a barátsági és együttműködési szerződést, megrekedtek miniszteri vagy vegyes bizottsági összejöveteleknél. És hiába ünnepelték meg tavaly Bukarestben a két ország diplomáciai kapcsolatainak 130 éves fennállását, ha alkalmanként Basescu olyanokat mond, hogy a „Fekete-tenger a történelem során orosz tónak számított”. A fagyos viszonyban csak a gazdasági érdekek nyújtanak némi enyhet. Románia leágazást szeretne a Déli Áramlat gázvezetékről, a Gazprom pedig memorandumot írt alá a Romgazzal hatmilliárd köbméteres föld alatti gáztározó építéséről, de jelentős érdekeltségei vannak Romániában a Lukoilnak is.
Grecu kiutasítása, majd válaszként Anatolij Akapov bukaresti orosz első titkár nemkívánatos személlyé nyilvánítása – amit Moszkvában a hidegháborús időket idéző, megalapozatlan, barátságtalan lépésnek minősítettek – egyébként folytatása a tavaly kipattant, de máig tisztázatlan román–orosz–ukrán–bolgár kémbotránynak. 2009 márciusában Bukarestben letartóztatták Floricel Achim altisztet és Marinov Zikolov egykori bolgár diplomatát, miután utóbbi állítólag Moszkvának és Kijevnek is továbbadott Achimtól kapott titkos román katonai térképeket. Akkor két ukrán katonai attasét kiutasítottak Romániából. A román katonát hazaárulásért, a bolgár exdiplomatát pedig kémkedésért idén júniusban egyenként tizenkét és fél év börtönre ítélték, de az orosz kapcsolatot a nyomozók a későbbiekben már nem firtatták. Pedig biztos létezett, mert tavaly kiszivárgott a bukaresti osztrák nagykövetség egyik titkos jelentése Basescu és a Bukarestben akkreditált uniós nagykövetek közötti találkozón elhangzottakról. A dokumentumot Martin Eichtinger osztrák nagykövet Bécsen kívül országa brüsszeli, chisinaui és moszkvai misszióinak is elküldte, s ebben idézi a román elnököt, aki a találkozón kifejtette, hogy Achim kémügye negatívan befolyásolta a román–orosz viszonyt.
A mostani kémbotrányról hivatalosan csak a bukaresti külügyminisztérium adott ki nyilatkozatot, amelyben elítéli a moszkvai lépést, de a titkosszolgálat és a honvédelmi minisztérium mélyen hallgat. Megmozdult viszont a bukaresti szenátus és képviselőház külügyi bizottsága, és most vizsgálatot indít, hogy kiderítse, valóban kémkedett-e Grecu. Kérdés, meghallgatják-e az illetékeseket Dinu Pistolea ügyében is, aki Grecu elődje volt Moszkvában – korábban Jerevánban is dolgozott –, és az FSZB szerint 2008-as hazatérte előtt a Dnyeszter Menti Köztársaságról és a Moldovai Köztársaságról gyűjtött titkos katonai adatokat, sőt volt orosz „beszállítója” is. Ő Moszkva szerint ugyanaz volt, aki Grecut lebuktatta.
IRHÁZI JÁNOS / ARAD, POÓR CSABA / MOSZKVA
