Internetes közösségi oldalakon, blogokban, mobiltelefon-üzenetekben rendszeresen szól népéhez Paul Kagame ruandai elnök, aki magát a 21. század politikusának, a világhálót pedig a demokrácia és a fejlődés garanciájának tartja. Szavai kissé cinikusnak tűnhetnek, hiszen a hórihorgas államfő nemcsak szereti, de cenzúrázza is az új kommunikációs csatornákat, ahogy az írott és elektronikus médiát is. Ennek is tulajdonítják, hogy a tuszi kisebbséghez tartozó Kagame a hutu többségű országban a voksok 93 százalékával, 98 százalékos részvételi arány mellett nyert a minapi elnökválasztáson, és másodszor szerezte meg a hétéves államfői mandátumot.
Nem csak közvetett jelei vannak a sajtó ellenőrzésének. A választás előtt például blokkoltak egy internetes hírportált, néhány hónapja pedig betiltottak két független újságot. Az ellenzék nem kap lehetőséget az állami médiában, az 52 éves Kagame három igazi riválisa nem is indulhatott a választáson, közülük kettőt börtönbe zártak. Nemzetközi emberjogi szervezetek szerint a kormány önkényuralmi módszerei nem érnek véget a sajtó és az ellenzék rövid pórázon tartásával.
A régi-új államfő szimpatizánsai
AP/ Margaret Cappa
A múlt hónapban meggyilkolták az egyik ellenzéki párt helyettes vezetőjét, az utóbbi években számos politikus és újságíró külföldre menekült. Egy ismert ruandai publicista ellen júniusban az ugandai fővárosban, Kampalában kíséreltek meg merényletet, egy volt tábornokot Dél-Afrikában próbáltak meg eltenni láb alól. Kagame határozottan cáfolja, hogy köze lenne a gyilkosságokhoz, de sokan azt gyanítják, az elnöknek a kelet-afrikai régióban félelmetes hírű titkosszolgálata áll az üldözések és emberölések mögött.
Az Ugandában, Tanzániában és az USA-ban katonai kiképzést kapott Kagame hozta létre 1979-ben Yoweri Museveni jelenlegi ugandai elnök egykori lázadó mozgalmának hírszerzését. A tuszi vezér segítségével kaparintotta meg a hatalmat Museveni 1987-ben a szomszédos országban. Kagame ezt követően alapította saját lázadó szervezetét, a Ruandai Hazafias Frontot, amely át is vette a hatalmat Kigaliban, miután hutu szélsőségesek 1994 nyarán száz nap leforgása alatt 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le.
AP/ Margaret Cappa
Kagame gondolkodását örökre meghatározta a népirtás – vélik bírálói –, és még mindig azt hiszi, hogy a 16 évvel ezelőtti rémségek ellen kell harcolnia. Ez motiválta, hogy támogassa a hatalmas nyugati szomszéd, Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) lázadóit, akik végül megdöntötték Mobutu Sese Seko elnök hatalmát. Az 1994-es népirtást elkövető hutu szélsőségesek java része még ma is kongói táborokban él.
A fél tucat afrikai ország részvételével folyt kongói háborút lezáró békemegállapodások után Kagame arra összpontosított, hogy Ruanda biztonságának garantálására a régió többi államával katonai és gazdasági megállapodásokat kössön. Gyámkodásával évtizednyi huzavona után az idén júliusban életbe lépett a kelet-afrikai közös piac. Az Ugandát, Kenyát, Tanzániát, Ruandát és Burundit tömörítő, 126 millió lakosú és összesen 75 milliárd dollár GDP-t képviselő szervezet célja a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A nagyravágyó tervek szerint 2012-re bevezetnék a közös valutát, 2015-re politikai föderáció jönne létre.
Kagame talán azt reméli, már a szép elképzelések is megóvják országát attól, hogy az etnikai ellentétek ismét vérontásba torkolljanak. Az elnök a feledésben és nem a múlt feltárásában látja a megoldást. Törvény tiltja például, hogy szót ejtsenek tuszikról és hutukról, a hivatalos nézet szerint nem léteznek törzsek, pusztán ruandaiak. Sokan kétségbe vonják, hogy így valaha is feldolgozhatóak lesznek a bűnök, és megbocsátás után lehet esély a megbékélésre.
Az elnök hívei arra hivatkoznak, hogy a főváros Kigali a régióban ritka biztonságot és nyugalmat élvez, országszerte utak, iskolák épülnek. Kagame javára írják, hogy újra működnek az ország intézményei, nő a mezőgazdasági termelés, hatékonyan visszaszorították a korrupciót, támogatják a nők jogait, és a kormány fontosnak tartja a környezetvédelmet is. A gazdasági növekedés 2008-ig majd egy évtizeden át évi átlagban meghaladta a 8 százalékot. Az idén a költségvetésben először nagyobb az adókból származó bevétel a segélyek összegénél.
Részben a külföldi pénzek hatékony és példaértékű felhasználását sejtik amögött, hogy Washington – szemet hunyva a demokrácia csorbítása fölött – gratulált szövetségese, Kagame újraválasztásához. Szakértők szerint a ruandai elnök ravasz módon kihasználja a Nyugat rossz lelkiismeretét, amiért nem lépett közbe a népirtás leállítására. Ám a történelmet nem lehet a szőnyeg alá söpörni: a választás után két nappal és a korábbi hetekben Kigaliban elkövetett gránáttámadások azt jelzik, a mélyben forrnak az indulatok.
