1516–1917: Az oszmán uralom alatti Palesztinában az arabok az arab világ részének tekintik magukat, a kisebbségben lévő zsidók viszonylagos vallási szabadságot élveznek.
1917–1948: A brit mandátum alatti jelentős zsidó bevándorlás megváltoztatta a demográfiai viszonyokat, a főként vallási jellegű arab–zsidó konfliktus nemzeti jelleget ölt.
1949: Tűzszüneti vonal választja el Izrael államot a palesztin területektől, a Gázai övezet egyiptomi, a Nyugati part (Ciszjordánia) jordán fennhatóság alá kerül.
1967: A hatnapos háborúban Izrael „megelőző csapásként” elfoglalja a Gázai övezetet és Ciszjordániát.
1979: Izrael békét köt Egyiptommal, a megállapodásban szó esik az izraeli–palesztin konfliktus rendezéséről.
1991: A madridi konferencián az USA nyomására a felek először ülnek nyilvánosan tárgyalóasztalhoz.
1993: Titkos megbeszélések után Washingtonban Jichák Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat palesztin vezető aláírja az oslói megállapodásokat.
1993–2000: A palesztinok részleges autonómiát kapnak, de a végleges békeszerződéshez vezető tárgyalások kudarca után kitör a második palesztin intifáda, az oslói folyamat megakad.
2005: Izrael egyoldalúan kivonul a Gázai övezetből.
2006: Ariel Saron izraeli kormányfő és Mahmúd Abbász palesztin elnök tűzszünetet köt.
2007: George W. Bush amerikai elnök az indianapolisi konferenciával újraindítja a tárgyalásokat.
2008: Izrael háborút indít a Gázai övezetben a területét rakétákkal támadó Hamász ellen, Abbász beszünteti a tárgyalásokat.
2009: Az USA nyomására a felek közvetett párbeszédet kezdenek.
2010: A washingtoni csúcstalálkozóval ismét közvetlen tárgyalások indulnak.
