„Minden montenegrói havi tízezer eurós fizetést kaphat tíz év múlva” – jelentette ki nemrég Zsarko Radulovics, a montenegrói turisztikai hivatal elnöke. Az Adriai-tenger partján fekvő állam kormánya mindent lehetőséget megragad a külföldi befektetők vonzásához. Podgorica olcsón adja a tengerparti telkeket, ha a vásárló kötelezettséget vállal a terület fejlesztésére, állampolgárságot ajánl a nagyobb összegek befektetőinek, a már működő vállalkozások pedig jelentős adókedvezményt élveznek.
AP/ Darko Vojinovic
A fejlesztési programok egyik gyöngyszeme a Kotori-öbölben lévő Tivat, ahol a nyár eleje óta már részlegesen működik a Porto Montenegro nevű luxuskikötő. A Földközi-tenger nyugati medencéjében lévő Monte-Carlo, Antibes és Cannes keleti vetélytársának szánt partszakaszon a szolgáltatások minőségét világszínvonalúnak tartják, miközben az árak igencsak kedvezőek. Egy 75 méteres jacht éves fenntartása például kevesebb mint százezer euró, míg a francia Riviérán ugyanezért közel egymilliót kérnek. A magyar származású, kanadai állampolgárságú Peter Munk többségi tulajdonában lévő kikötő esélyeit az is növeli, hogy a hagyományos luxuskikötők már most is túlzsúfoltak, miközben az utóbbi évtizedben megtriplázódott az épülő magánjachtok száma. A montenegrói beruházások miatt elsősorban a lassabban fejlesztő horvátok aggódnak, attól tartanak, hogy a szomszédos állam elcsábítja tőlük a pénzes hajósokat.
A Porto Montenegro közelében más befektetők is megjelentek. A Lustica-félszigeten egyiptomiak építenek 1,1 milliárd dollárért nyolc szállodát és 700 luxusvillát, míg a Tivat közelében fekvő Szveti Marko szigetet orosz befektetők akarják átalakítani hatcsillagos szállodakomplexummá. A montenegrói tengerparton 2007 előtt az írek és a britek voltak a legaktívabbak, az oroszok 2007-ben vették át az elsőséget. Tavaly az eladott villák kilencven, az idei első félévben elkelteknek pedig a 95 százaléka került orosz tulajdonba.
