AP/ Vadim Ghirda
Az ötletet az általános hadkötelezettség eltörléséről a bécsi polgármester dobta be tavaly októberben, egy héttel a helyhatósági választások előtt. A szociáldemokrata (SPÖ) Michael Häupl követelt váratlanul népszavazást a féléves katonai szolgálatról. A dörzsölt politikus a kezdeményezés ellenére elveszítette az osztrák főváros feletti abszolút SPÖ-többséget, javaslatát azonban felkarolta a szintén szociáldemokrata nemzetvédelmi miniszter, a katonai szolgálat alól anno felmentett Norbert Darabos, és Werner Faymann kancellár is. Az általános hadkötelezettséget ők szívük szerint nem hivatásos hadsereggel váltanák ki, hanem önkéntesekkel, akiknek a szolgálat kényszer nélkül is vonzó volna.
Ausztriában a négyhatalmi megszállás 1955-ös megszűnése után vezették be az általános hadkötelezettséget, akkor kilenc, azóta hat hónapra szelídített szolgálati idővel. 1975 óta a fegyveres helyett lehet polgári szolgálatot vállalni, a mentősöknél, a vöröskeresztnél, kórházakban, idősotthonokban. Igaz, így nem fél, hanem egy évig kell szolgálni, de ez a megoldás is népszerű, különösen amióta nem kell bizottság előtti nyilvános lelkiismeret-vizsgálatot tartani a fegyvermegtagadásról. Az 1975 óta az osztrák alkotmányba is beemelt általános hadkötelezettség révén 26 ezer fős a hadsereg, a civil szolgálatot a 35 éves korig behívhatók közül évente több mint hatezren választják.
A szociáldemokrata–néppárti kormány 1999-ben már meglebegtette a kötelező katonai szolgálat végét, de ez akkor nem volt több választási fogásnál. Most viszont az illetékes miniszter által kidolgozott védelmi doktrína is úgy fogalmaz, hogy hagyományos haderő támadásától nem kell tartania Ausztriának, inkább terrorveszéllyel, Európán kívülről indított rakétatámadással, cyberháborúval, környezeti katasztrófával kell szembenéznie. A néppártiak egyelőre nem mondanának le az általános hadkötelezettségről, de inkább a polgári szolgálatosok létszámát növelnék. Már csak azért is, mert az állami szociális szolgáltatások zöme rájuk épül.
