Orgazdaság: Svájc (és a Nagy-Britanniához tartozó Csatorna-szigetek, Luxemburg, Liechtenstein)

Ezekben az országokban – Svájc ugye nem is tagja az EU-nak – sok ezer milliárd eurónyi vagyon halmozódott  fel. Többnyire európai állampolgárok tartják Svájcban a pénzüket. Az alpesi országban 1560 milliárd euró a külföldi magánszemélyek pénzbeli vagyona, a Csatorna-szigeteken 1400 milliárd, Luxemburgban 440 milliárd, Liechtensteinben pedig 78 milliárd ez az állomány. Ezáltal ezek az országok segédkezet nyújtanak az EU-állampolgárok adóelkerüléséhez. Minthogy külföldi vagyonokat szippantanak be, ezek kamataiból élnek. Miközben a Die Zeit szerint az Európai Unió szeretné ezt a folyamatot információcsere révén megállítani, egyes tagállamok, például Németország inkább kétoldalú egyezményekre törekednek, ezzel bizonyos pénzek keletkezési helyükre való visszaáramoltatását próbálják elérni.

A svájci Alpok

AP

Kevélység: Franciaország

Arrogancia – ezt a szót használja a Die Zeit a franciákra, pontosabban arra, ahogyan a franciák a nagy konszernjeikkel bánnak. Az Areva, a Renault és a PSA Peugeot Citroen bejelentései után bekövetkezett eseményekről írja ezt az újság. A francia politika ugyanis beleszól a tervezett leépítésekbe, megakadályozza a nagyobb elbocsátásokat, a termelés esetleg olcsóbb, külföldi helyszínekre való áttelepítését – és nemcsak az állami cégeknél teszi ezt. Így viszont egész iparágak hatékonysága romlik Franciaországban: csökken az export, mert drágán termelnek a francia cégek, ez azonban újabb védőintézkedéseket, protekcionizmust vált ki, ami tovább rontja hosszabb távon az ország versenyképességét. Mindez olyan ördögi kör, amely nem sok jóra vezet a német lap szerint.

AP

Az újság hozzáteszi: a francia politikusok addig európaiak, amíg ez az érdekeiknek megfelel. Így például szorgalmazzák az együttműködést, a cégek összefogását a repülőgépiparban vagy a hajógyártásban, mert ott egyedül nehezen boldogulnának. Viszont amikor a gyógyszeriparban sikeresen terjeszkednek a francia cégek (Sanofi), az már természetesen azonnal más elbírálás alá esik. Kérdés azonban a Die Zeit szerint, hogy meddig folytathatják ezt a fajta dölyfösséget a franciák. Meddig hagyja ezt az EU? – ez is kérdés ugyanakkor.

Restség: Görögország

„Angela Merkel a hibás” – mondja a Die Zeit által idézett görög bulvársajtó. És a németek keményszívűsége teszi tönkre Európát a görög lapok szerint. A saját felhalmozott adósságaikat nem tekintik problémának, és ezzel nemcsak maguknak, hanem Európának is hazudnak a német hetilap szerint, sőt a görögök azt hiszik, hogy Európában van elég pénz Hellasz számára.

Pumakölyök Görögországban

AP

Hatalmas fizetést bezsebelő vasutasok, halottak utáni nyugdíjból élő hátramaradottak jelzik, hogy mire ment el a pénz Görögországban. Miközben a görögöknél egy dolog hiányzik: a harag, amely önmagukra, a görögökre irányulna. Az athéni populisták keményen beszélnek Merkel német kancellárról, de lágy tónusban susognak az otthoni felelősökről. Az önkritika hiánya – ez Görögország valódi válsága a Die Zeit szerint.

Önzés: Írország

Az íreket azért bírálja a német lap, mert adóversenyt gerjesztenek: 12,5 százalékos a vállalati nyereségadó a szigetországban, ezzel próbálják a külföldi vállalatokat odacsábítani. Ezzel szemben Németország és Franciaország 30 százalék körüli összeget von el a cégektől. Hogy létezhet ez egy közös belső piacon, ahol mindenkinek egyenlő versenyesélyekkel kéne indulnia? – teszi fel a kérdést a Die Zeit. Írország így olyan cégek hídfőállása lett – mint egyetlen angolul beszélő euróövezeti állam -, mint például a Facebook, az IBM, Pfizer. Az írek ugyan most némi adóemelésre készülnek a válság miatt, ennek ellenére nem a nagyvállalatokat sújtják a magasabb közterhekkel – ez a Die Zeit szerint elég ok arra, hogy önzőnek nevezhessék az íreket.

Bigottság: Németország

Lehetséges-e olyan Európa, amelyben egy exportál és nyereséget csinál, a többiek pedig fogyasztanak és adósságokba verik magukat? – teszi fel a kérdést a német lap. A németek büszkék exporterejükre, ám ha egy ország állandóan többet ad el, mint amennyit másoktól vásárol, az végül mindenkiben rossz érzéseket ébreszt. Az EU-tagállamokkal szemben idén a német exporttöbblet 62 milliárd euróra szökik fel. Ez azonban azt is jelenti, hogy hitelre adják el a német árukat. A dél-európaiak így eladósodnak, hogy megvehessék a német árukat. A németek gazdaságsága így mások adósságaira épül. És ki panaszkodik emiatt a leghangosabban? Na? Hát Németország. (És ezt nem mi írjuk, hanem a Die Zeit!) Egyszercsak majd a csőd fenyegeti az adósokat, a hitelezőket pedig követeléseik leértékelődése. Ez egyébként a németeket is kellemetlenül érintheti, hiszen ezermilliárd euróra tehető az a német vagyon, amit külföldön halmoztak fel az ország polgárai, és ennek jelentős része Dél-Európában van.

Angela Merkel, a német kancellár

MTI / EPA

Ezért mondja a német kancellár, hogy mindenkinek olyannak kéne lennie, mint a németeknek: többet exportálniuk, kevesebbet fogyasztaniuk, és persze a béreket csökkenteniük. Persze ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Ugyanis ha mindenki eladni akar, akkor ki vesz árukat? – teszi fel a kérdést a Die Zeit, és szerintük a németeknek éppen ezért többet kellene költeniük, míg például az olaszoknak egy kicsit szűkebbre húzniuk a nadrágszíjat.

Dőzsölés (torkosság): Spanyolország

Ne halászd üresre a tengert szomszédod elől! – így szólhatna Európa tízparancsolata közül az egyik. És mindjárt utána a következő: Parasztjaidat ne tedd függővé a szubvencióktól, támogatásoktól! Több mint egymilliárd dollár ment el a brüsszeli kasszákból 2007 és 2013 között a spanyol halászflották támogatására. A hipermodern hajók persze már nem találnak a túlhalászott tengerekben zsákmányt Európa partjainál, ezért aztán nemzetközi egyezményeket (részben) sértve Mauritánia és Szenegál partjainál a szegény afrikai halászok elől rabolják le a vizeket. Éppen ezért új halászati egyezményekre lenne szükség, és persze jogi lépéseket kéne tenni a jelenlegi egyezményeket megsértő cégek ellen a Die Zeit szerint. A spanyolok persze ellenállnak, ahogy az agrárszubvenciók reformját sem hagyják.

Paradicsomcsata Spanyolországban

AP

Pedig évi 50 milliárd euró folyik el az európai gazdák támogatására. Közben ezek a versenyképességi támogatások olyan európai parasztokhoz jutnak el, akik már most is versenyképesebbek afrikai riválisaiknál. Nem véletlen, hogy az afrikai konkurensek csődbe mennek, egész országok pedig az éhhalállal küszködnek. A másik oldalon persze az EU az egyik legnagyobb segélyadományozó a világon. Hogy miért – erről szól a hatodik főbűn a Die Zeit szerint.

Mohóság: Nagy-Britannia

Nagy-Britannia nem tanult a pénzügyi és a gazdasági válságból a Die Zeit szerint. Továbbra is ellenzi a kontinensről érkező javaslatokat a pénzügyi tranzakciók megadóztatására. (Valószínűleg az úgynevezett Tobin-adóra céloz ezzel a német lap.) A britek tehát továbbra is hisznek abban, hogy a pénzpiacokon be tudják hozni az éppen a pénzpiacokon elszenvedett veszteségeiket, és nem hajlandók szigorúbban szabályozni ezt a területet. A Die Zeit szerint éppen ezért aki ennyire az ár ellen úszik, annak talán máshol kéne fürödnie.