A Koránnak, az iszlám szent könyvének, illetve a szokásjognak számtalan értelmezése létezik a muszlim világban, az egyik elterjedt nézet szerint a nők a menstruációs ciklusuk alatt tisztátalanok, ezért nem léphetnek a mecsetbe, és otthon kell imádkozniuk. A konzervatív társadalmakban szigorú öltözködési és viselkedési szabályok vonatkoznak rájuk, például hogy milyen férfitársaságban tartózkodhatnak, kivel kommunikálhatnak, illetve milyen munkákat végezhetnek. A radikális iszlamista csoportok – mint a szalafisták vagy a vahhábiták – a Korán minden sorát szó szerint értelmezik, gyakorlatilag kizárva a nőket bármilyen döntéshozatalból. A vahhábita tanok Szaúd-Arábiában lényegében államvallássá váltak, és félő, hogy a szalafisták Egyiptomban növelhetik befolyásukat.
Nem kötődik az iszlámhoz a nőket sújtó körülmetélés, amely Egyiptomban Mohamed fellépése előtt is gyakorlat volt, nemcsak a muszlimok, de a kopt keresztények körében is. Bár 2007-ben Kairó betiltotta ezt a rituálét, az UNICEF statisztikái és a szakirodalom szerint csak lassan szoknak le róla. A Nílus menti országban jelenleg 78 százalékra tehető azoknak a nőknek a száma, akiken elvégezték „a nők nemi vágyának csökkentését”, illetve „tisztává tételét” célzó beavatkozást. Egyiptomtól délre, így Szudánban, Eritreában vagy Etiópiában is bevett szokás a nők körülmetélése.
