Indul a végjáték?

Jelentős sikereket értek el a líbiai felkelők, Tripoliból pedig menekülnek az emberek – tapasztalta cikkírónk.

  • Szlankó Bálint Szlankó Bálint
Indul a végjáték?

Avaníjja házai üresen állnak. Csak néhány kiégett kocsit látni, meg a törött ablakokat, amiket ki-be csapkod a sivatagi szél. A boltok zsalui lehúzva, állatok sehol, a lakosok – 5-6 ezer ember – elmenekültek. Könnyen lehet, hogy nem is jönnek vissza. Avaníjja lakosai beduinok, a masasa törzs tagjai, akiket a hetvenes években telepített le itt Moammer Kadhafi rezsimje, miután a szomszédos településektől elvette a jó termőföldeket. Most a „rossz oldalra” álltak.

Játszótér Bengáziban
AP

 Kadhafi, aki pánarab nacionalizmusa – és paranoiája – miatt ellenszenvvel szemlélte a környék, a nyugat-líbiai Nafusza hegység részben berber lakosait, próbálta a régió politikai életében helyzetbe hozni az arab beduinokat, akikkel szimpatizált. Beduin volt a berber Jefren város egyetemének rektora, vagy a titkosrendőrök egy része is. Amikor a Nafusza vidéke februárban fellázadt a 42 éve tartó diktatúra ellen, a berber és arab falvak többsége a felkelőkhöz csatlakozott – a masasák pedig Kadhafihoz.

A Nafuszában harcoló Kadhafi-párti fegyveresek a helyi lakosok szerint jelentős számban a masasa törzsből kerültek ki. Zintan város tanácsának egyik tagja azt mondta, a masasák egy része a forradalom elején a titkosrendőrségnek jelentette, hogy a helyi lakosok közül ki van a felkelőkkel – igaz, volt, aki közülük is a lázadókkal tartott. Amikor a kadhafistákat június elején kiszorították a hegységből, Avaníjja lakossága elmenekült.

„Nem is jönnek vissza többé, legalábbis addig biztos nem, amíg a háború tart” – mondta a HVG-nek Szálem Músza Mádi, a jefreni tanács szóvivője. Akik kezéhez vér tapad, azokat a felkelők nem akarják visszaengedni, bár valamifajta megegyezést nem zárnak ki. „Ha azt szeretnénk, hogy az ország működjön, meg kell tudnunk bocsátani nekik” – mondta a zintani tanácstag. Mádi a Jefrentől elvett földet is vissza akarja szerezni, bár leszögezi, hogy erről a bíróság fog dönteni, vagy valamiféle törzsi egyeztetés.

Mádi és mások is úgy vélik, a líbiai társadalmon belüli törésvonalak nem annyira a törzsek, inkább a városokban régen letelepedettek és a beduinok között húzódnak. A többséget összehozza a kadhafisták elleni harc, a törzsek szerepe mégis nőtt: a hagyományos hatalmi struktúra összeomlásával a családok vezetői vették át a települések irányítását. A törzsi ellentétek a felkelők fővárosában, Bengáziban is a felszínre kerültek nemrég, Abdel-Fattah Júnisz katonai parancsnok meggyilkolását követően.

A tunéziai határtól majdnem Tripoliig húzódó Nafusza felkelői az utóbbi két hónapban jelentős eredményeket értek el, kiszorították a kadhafistákat a hegységből és környékéről, augusztusban pedig kicsaptak a síkra. A hét végén a felkelők elfoglalták a Tripolitól alig 50 kilométerre nyugatra található Závija városát, és ezzel elvágták a Kadhafi-rezsim egyik legfontosabb utánpótlási útvonalát. A fővárosig még komoly ellenállásra számíthatnak, de ez a NATO légicsapásai által támogatott lázadók legnagyobb sikere a harcok februári kezdete óta. Keleten pedig bevették Ghariant, a kormányerők jelentős bázisát, így Kadhafi csak óriási kerülővel tud utánpótlást juttatni délről a fővárosba. A dacos Kadhafi mindenesetre hétfőn – rossz minőségű, telefonon rögzített és az állami tévében lejátszott beszédében – kitartásra és Líbia felszabadítására szólította fel híveit. A Reuters brit hírügynökség értesülése szerint viszont – amit Músza Ibrahim kormányszóvivő rögtön az ellenük folyó médiaháború részének minősített – a tunéziai Dzserba szigetén egy szállodában a tripoli rezsim és a felkelők képviselői tárgyalásokat kezdtek.

Ellátási nehézségekkel a felkelők is küzdenek. A hegyekben alig akad üzemanyag, többnapos áramkimaradások vannak, a boltok üresek. Majdnem mindent Tunéziából kell behozni, bár június óta van légihíd a Nafusza és Bengázi között. Egy-egy teherautónyi narancslé vagy dinnye érkezését nagy izgalom kíséri a piacon. A települések békeidőben is szegények. „Nincs itt mit csinálni, csak harsogni, hogy éljen Kadhafi!” – ironizál az 52 éves Mohammed, aki Nálútban gyógyszertáros. Az emberek ennek ellenére jókedvűnek tűnnek, látszik, hogy nagy lelki tehertől szabadultak meg. A NATO-nak pedig hálásak – ha a falakat ellepő graffitiknek hinni lehet.

Noha még mindig elég szervezetlenek és ellentámadás esetén hajlamosak pánikba esni, a felkelők harci morálja sokat javult. Óriási lelkesedéssel vetik magukat a küzdelembe, és az ellenségtől már szert tettek néhány nehézfegyverre – Grad rakétákra, aknavetőkre és T–62-es harckocsikra – is. A NATO-val együtt fölényben vannak a minden jel szerint demoralizálódott és a légitámadások miatt páncélos erőket használni képtelen kadhafista csapatokkal szemben. A diktátor részben külföldi, csádi zsoldosokra támaszkodik, akik láthatóak is a hadifoglyok között.

A Kadhafihoz hű erők visszavonulása után a kormánykatonák által feldúlt házak maradtak. Igaz, legalább egy helyen, Gualisban a felkelők is fosztogattak. A kormánycsapatok a helyi lakosokat is felfegyverezték, hogy segítsenek feltartóztatni a lázadókat. Egyes falvak elfoglalása azért ment olyan nehezen, mert a kadhafisták nem engedték távozni a helyieket, ezért a NATO és a felkelők nem mertek támadni. Volt félelem a másik oldalon is. Egy Ahmed századosként bemutatkozó hadifogoly például azt mondta, hogy nincs köze a kormányerők által elkövetett atrocitásokhoz – például a lakott területek elleni rakétatámadásokhoz, amelyek nyomait mindenhol látni a hegyvidéki településeken –, és csak azért nem állt át a forradalom kezdetén a felkelőkhöz, mert félt.

Tripoliból folyamatosan menekülnek az emberek, hogy csatlakozzanak a Nafusza felkelőihez. Főleg Tunézián keresztül szöktek át, és már hatszáz főt számlál a hozzájuk hasonlóakból alakult Tripoli Forradalmi Dandár. Elmondásuk szerint Tripoliban rossz a helyzet: nincs üzemanyag, az élelmiszerek, a cigaretta ára a három-négyszeresére nőtt, és mindenki retteg a titkosrendőrségtől. „Ha beszélsz, az a gyanús, ha nem, akkor meg az” – mondja a 32 éves Abdul Báre Auen, aki egy amerikai energetikai tanácsadó cégnél dolgozott a fővárosban, és július elején szökött a hegyekbe; egy csatában is részt vett, holott mindösszesen egyetlen órányi kiképzést kapott.

SZLANKÓ BÁLINT / NAFUSZA HEGYSÉG

Beszűkült tudatállapot, negatív spirál – a bullyinghoz hasonlít, amit a Coldplay-kivetítőn lebukott igazgató átél

Beszűkült tudatállapot, negatív spirál – a bullyinghoz hasonlít, amit a Coldplay-kivetítőn lebukott igazgató átél

Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?