Európai dilemmák és veszélyek

Vajon miről beszélt Washingtonban zárt ajtók mögött Evangelosz Venizelosz görög pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója, valamint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke? A sajtó úgy tudja, nem másról, mint Görögország rendezett és korlátozott államcsődjéről, az egyre kétségbeejtőbb görög pénzügyek irányítója szerint azonban erről nem esett szó. A szereposztás ugyanakkor tálcán kínálja a lehetőséget, és a nemzetközi pénzpiacokon is meg vannak győződve arról, hogy már nem az a kérdés, csődbe megy-e Görögország, hanem csak az, hogy mikor, és utána miképp próbálják úgy kihúzni a kátyúból, hogy az egészbe ne rokkanjon bele az eurózóna (HVG, 2011. szeptember 24.).

A Világbank és az IMF őszi közgyűlésén mást sem lehetett hallani, mint hogy az eurózónának és azon belül is az EKB-nek határozottabban kellene fellépnie az adósságválság megoldásáért. Elemzők szerint Washingtonban egyértelművé vált, hogy az EU vagy az eddiginél is nagyobb válságalapot képez és – akár az államcsőddel együtt is – mindenáron bent tartja Görögországot a közös valuta övezetében, vagy az egész gazdasági térséget sújtó válságot és recessziót kockáztat, aminek világgazdasági hatásai kiszámíthatatlanok.

Miközben az eurózóna ideiglenes válságalapjának (EFSF) feltőkésítéséről hozott döntés ratifikálása sem zajlott még le, és bizonytalanságokkal terhelt, Brüsszel állítólag már a következő lépést tervezi. Sajtóértesülések szerint az Európai Bizottság legalább 2 ezermilliárd eurós alapon gondolkodik, arra készülve, hogy ha kell, Spanyolországnak és Olaszországnak is tudjon segíteni. Ehhez éppúgy a kasszát feltöltő németeket kell meggyőzni, mint ahhoz az elképzeléshez, hogy az EKB vállaljon nagyobb szerepet a mentőakciókban. Mindez az uniós jog határait súrolja, mely nem teszi lehetővé, hogy az EU-tagállamok egymás adósságait finanszírozzák.

A válság epicentruma az idén nyáron végképp áttevődött Európába, és az IMF figyelmeztetése szerint a világgazdaság veszélyes fázisba lépett, ami a szereplőitől kivételes éberséget, együttműködést, valamint határozott és merész lépésekre való felkészültséget vár el. Lawrence Summers, Bill Clinton egykori amerikai elnök pénzügyminisztere, illetve Barack Obama volt gazdasági főtanácsadója úgy véli, semmit sem változtatna az európai válság alapjain, ha hirtelen megjelenne egy nagylelkű marslakó, és az utolsó centig kifizetné Görögország adósságát. Az IMF Európáért felelős igazgatója, Antonio Borges az EKB-t noszogatja, mondván, csak ő elég erős ahhoz, hogy elriassza az adósságuk finanszírozásával küzdő eurózóna-tagállamoktól a kamatokat felhajtó spekulánsokat. Amire a fásult Ewald Nowotny, az osztrák központi bank elnöke, az EKB kormányzótanácsának tagja megjegyezte: egyáltalán nem segít, ha hetente újabb ötletekkel bombázzák őket.