És a hajó megy

Komoly és valószínűleg népszerűtlen reformokra lesz szükség, és ha a kormány ezt nem tudja végrehajtani, akkor le kell mondania – hangoztatja az olasz munkaadókat tömörítő Confindustria. A szövetséghez tartozó Il Sole 24 Ore üzleti napilap pedig a címlapján egész oldalas szerkesztőségi cikkben szólította fel távozásra Silvio Berlusconi kormányfőt, ha nem képes az adósságválság kezelésére. A jelek szerint immár az üzleti körök bizalmát sem élvező milliárdos miniszterelnökre egyre nagyobb nyomás nehezedik. Népszerűségi indexe mélypontra, 25 százalék alá esett, és egy friss felmérés szerint minden öt olaszból csak egy szeretné, hogy a kormány a helyén maradjon. Sőt a miniszterelnök saját pártja, a Szabadság Népe szavazóinak ötöde is szükségesnek tartaná, ha a 74 éves politikus venné a kalapját.

Miközben tovább dagadnak szexbotrányai – a sajtó lehallgatott beszélgetéseket közölt arról, hogyan hajtották fel neki az örömlányokat –, Berlusconinak további büntetőügyek miatt kellett bíróság elé állnia. Egy vád szerint 600 ezer dollárt fizetett egyik ügyvédjének, hogy hamis vallomást tegyen egy vállalati felvásárlás kapcsán. A miniszterelnöknek leginkább ez utóbbi eljárástól van félnivalója, hiszen a bírák a tervezettnél kevesebb tanút hallgatnak meg, így könnyen lehet, hogy a tárgyalás véget ér, mielőtt a jövő év elején elévülne a bűncselekmény. Pedig Berlusconi már számos más eljárásban úszta meg így a felelősségre vonást.

Nemcsak a szavazók, hanem a Standard and Poor's amerikai befektetés- és hitelminősítő szakértői is „leárazták” az olasz kormányt: a múlt héten egy kategóriával alacsonyabb osztályba sorolták az olasz államkötvényeket, ráadásul negatív kilátást biggyesztettek hozzájuk. Az S&P röviddel az után lépett – Róma tiltakozását kiváltva –, hogy az olasz parlament elfogadta a legújabb, 59,8 milliárd eurós megszorítócsomagot, amivel a kormány 2013-ra szeretné egyensúlyba hozni a költségvetést. Az amerikai hitelminősítő a döntését többek között a gyenge gazdasági teljesítménnyel és a törékeny kormánykoalícióval indokolta, mondván, nem lát biztosítékot a húsba vágó intézkedések végrehajtására.

A megszorítócsomag egyik hibájának éppen azt tartják, hogy a lépések kétharmadrészt a bevételek növelésére irányulnak, így például az áfa felső kulcsa egy százalékponttal, 21 százalékra emelkedik, a 300 ezer eurósnál nagyobb éves keresetekre pedig extra adót vetnek ki. Elmaradnak viszont a közgazdászok által sürgetett szerkezeti átalakítást elősegítő döntések, a hatalmas állami szektor leépítése, aminek az lehet a következménye, hogy nem sikerül az olasz gazdaságot növekedési pályára állítani, és az ország képtelen lesz kinőni az adósságot.

A kormány legfrissebb előrejelzésében is az szerepel, hogy a GDP növekedése az idén és jövőre sem éri el az egy százalékot, sőt 2012-re még a recessziót sem tartják elképzelhetetlennek az elemzők. Az 1900 milliárd eurós államadósság aránya pedig a GDP-hez viszonyítva csak néhány százalékot csökken a jelenlegi 120 százalékról – ez a görög után a második legnagyobb az EU-ban.

Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke – más európai politikusokkal egyetemben – többször is gyors és a piacokat megnyugtató lépéseket sürgetett az olasz kormánytól, de amíg az ország nem kap uniós támogatást, Brüsszel nem tudja befolyásolni Rómát. Az egyetlen eddigi európai segítségként az EKB a múlt hónapban olasz kötvényeket vásárolt, amivel sikerült megakadályoznia, hogy az ország államadósságának kamata sokáig a veszélyes 6 százalék fölött maradjon, s elérje a fenntarthatatlannak minősített 7 százalékot.

Kérdés, hogy az EKB folytatja-e az intervenciót, ami már így is komoly feszültséget keltett a bank vezetésén belül, és a beavatkozást ellenző német közgazdász, Jürgen Stark váratlan távozásához vezetett az igazgatótanácsból. A hatalmas adósság, a gyenge gazdasági növekedés és a kamatok szárnyalása viszont biztos recept a csődhelyzetre – ugyanezek jellemezték Görögországot, Írországot és Portugáliát is, mielőtt európai segítségre szorultak volna. Olaszország az eurózóna náluk jóval nagyobb gazdasága, de a helyzete miatt nem zárható ki az adósságspirál beindulása. Az pedig életveszélyessé válhat a közös valuta és az azt használó eurózóna számára, amely nincs felkészülve ekkora tagország kisegítésére.

Vajon Berlusconi képes-e a gondok kezelésére? Úgy tűnik, populista kormányzati stílusához a végsőkig ragaszkodik, és a valóban húsba vágó reformokat a végletekig halogatja. De távozása csak az első lépés lehetne, hiszen az S&P elemzői szerint egy új kormány önmagában még nem garancia a szakszervezetek, a kamarák, az állami monopóliumok, a hatalmas közszféra megreformálására.

A piac mindenesetre a kormányfő saját vállalatbirodalmát is „leminősítette”. Miközben a milánói értéktőzsde indexe az utóbbi egy évben 34 százalékot esett, Berlusconi médiavállalatának, a Mediasetnek a papírja 60, kiadójáé, a Mondadorié 40 százalékot zuhant. Elemzők szerint a fő ok maga a tulajdonos. Vagyis az, hogy ha Berlusconi távozik hivatalából, és így elmaradnak az állami megrendelések, akkor a két cég még ennél is többet veszít értékéből.