Mosolygósra vették

Az előzőnél határozottabb kormányzást, de több egyeztetést ígér Robert Fico szlovák miniszterelnök.

  • Tuba Lajos

A szlovák kormányváltáshoz nagyban hozzájáruló Gorilla korrupciós botrány kulcsszereplőjének, Jaroslav Hascaknak, a Penta pénzügyi csoport vezetőjének a háziura, Tomás Malatinsky lett a márciusi parlamenti választáson pártjával, a Smerrel elsöprő győzelmet aratott Robert Fico új gazdasági minisztere. A Penta-főnök a szlovák energetika ismert lobbistájától, a Munkáltatók Szövetsége elnöki székét miniszteri posztra cserélő Malitinskytől bérel egy házat havi 4 ezer euróért. Az újdonsült miniszter közölte: az évekkel ezelőtt kötött szerződést nem kívánja felmondani, és ígéri, hogy döntéseiben az üzleti kapcsolat nem fogja őt befolyásolni. Az egészségügyi tárcát vezető Zuzana Zvolenská életrajzában is feltűnik a Penta: a szintén pártonkívüli szakember, aki a 2006–2010 közötti Fico-kormány idején az állami egészségbiztosítót vezette, az utóbbi másfél évet a pénzügyi csoporthoz tartozó Dovera egészségbiztosító vezérigazgatójaként töltötte.

Fico második kormányára máris rásütötték, hogy a korábban szokásos pártérdekek helyett lobbikapcsolatok mentén szerveződött. Pedig politikai elemzők Fico érdemének tartják, hogy a Smer parlamenti többsége miatt ezúttal egypárti kormányába négy pártonkívüli szakembert is bevont, ráadásul magas posztokra. Az igazságügyi tárca élére az ügyvédi kamara elnöke, Tomás Borec került. A külügyek vezetését pedig az első kabinetjében már bevált, az akkori, nacionalista-populista, szélsőséges pártokkal alkotott koalíciót Európában szalonképessé formáló Miroslav Lajcak kapta vissza. A karrierdiplomata a kieső időszakban az EU külügyi főképviselőjének, Catherine Ashtonnak a csapatában dolgozott, kinevezése előtt az Ukrajnával kötött társulási szerződést hozta tető alá.

Saját pártjáról sem feledkezett meg Fico. A Smer három alelnöke is miniszter lesz, a kormányfő jobbkezének tartott Robert Kalinák újfent a belügyeket viszi. Az első miniszterelnöksége idején agresszív, autokrata arcát mutató Fico pedig, úgy tűnik, előnyére változott. Meglepően nyitott a médiával szemben, együttműködő az ellenzékkel, a szakszervezeteket, a munkavállalókat, az egyházakat és az egyetemeket is arra kérte, javaslataikkal, ötleteikkel segítsék a kormányprogram minél teljesebbé tételét. A pálfordulásban szerepe lehet annak, hogy a körülmények is alapvetően mások. A Smer a 150 fős parlamentben szerzett 83 mandátumával egyedül kormányozhat, nem kell a nacionalista, magyarellenes pártokkal alkudoznia.

Ahogy a kampányban ígérte, a lapzártánk után ismertetett kormányprogramjában Fico a szlovák gazdasági csoda szimbólumának tartott egykulcsos adórendszer átalakítását tervezi. Biztosra vehető, hogy a jelenlegi 19 százaléknál magasabb kulcs alapján adóznak majd a havi 2750 eurónál többet keresők, illetve az évi 30 millió eurónál nagyobb nyereséget elérő cégek. A pénzintézetek is több bankadóval számolhatnak, és egyes termékek jövedéki adója is emelkedik. Az intézkedések bevezetése azonban a brüsszeli reakciók függvénye, Pozsony előzetesen egyeztet ugyanis az Európai Bizottsággal. Az idén elsősorban az állami kiadásokat akarják mérsékelni, a folyó tételeket 10 százalékkal, a közalkalmazottak bérét 5 százalékkal csökkentenék, ez utóbbiból a sztrájkra készülő pedagógusokat kihagynák.

Bár Fico nem győzi hangsúlyozni, hogy katasztrofális állapotokat örökölt, a kormány elé terjesztett legutóbbi anyag ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. Az új kormány először 1,5 milliárd euróra becsülte azt az összeget, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az elődje által ígért menetrendnek megfelelően 2013-ra az államháztartási hiány a GDP 2,9 százalékára csökkenjen a jelenlegi 4,8-ról. Időközben azonban ez a szám 1,1 milliárdra mérséklődött.

A Fico által mindig is ellenzett magán-nyugdíjbiztosítási rendszer államosítása fel sem merült, ám valószínű, hogy 3 százalékponttal, a bruttó fizetés 6 százalékára mérséklik a befizetéseket, amivel évi 300 millió eurót spórol a költségvetés. Az sem kizárt, hogy újból lehetővé teszik a magánnyugdíjrendszerben lévőknek a következmények nélküli visszalépést az államiba. Nem halasztható tovább viszont a nyugdíjkorhatár emelése. Valóra válhat a Radicová-kormány javaslata, a korhatárnak az átlagéletkorhoz igazítása, és 2016-tól a jelenlegi, nőknél és férfiaknál egyaránt 62 év fokozatos kitolása 64 évre.

Megszüntetnék a kilencvenes évek elején a privatizáció levezénylésére létrehozott Nemzeti Vagyonalapot, amely feleslegessé vált, de sorsáról az egymást váltó kormányok tíz éve csak beszélnek. A Vagyonalap tulajdonában lévő 76 cég egy része felszámolás alatt áll, a többit pedig szétosztanák a minisztériumok, esetleg az önkormányzatok között. Vita lehet a még állami tulajdonban lévő hat távfűtőmű sorsáról. Kiárusításuk lehetőséget adhat a hatalomhoz közeli üzleti lobbi megjutalmazására. A pozsonyi repülőtér esetében is követné Fico a Radicová-kormány elképzelését, és bérbeadásból teremtené elő a 350 millió euróra becsült felújítási költséget. Pedig 2006-ban első intézkedésként még leállította a reptér 300 millió eurós bevételt ígérő magánosítását. A privatizációt mindig is ellenző kormányfő ugyanakkor szívesen visszavásárolná a szlovák gázszolgáltató 49 százalékos részvénycsomagját, amit 2002-ben 4,32 milliárd euróért megvett, de most eladna a francia Gaz de France és a német E.On konzorciuma.

TUBA LAJOS / POZSONY

Hozzászólások