Jövőre halasztották az egyik legnagyobb mongóliai bányavállalat eredetileg idén tavaszra, majd az ősz második felére tervezett részvénykibocsátását. Az állami tulajdonú Erdenes Tavan Tolgoi a Góbi sivatagban fekvő, 7,5 milliárd tonnányi becsült tartalékot rejtő kőszénmezőn működik, és a tulajdon 29 százalékát vinnék tőzsdére Londonban, Hongkongban és Ulánbátorban. Az akciótól 3 milliárd dolláros bevételt várnak. A halasztás oka a hírek szerint az, hogy még nem születtek meg a szükséges törvények. Mások viszont politikai okokkal magyarázzák a döntést, mondván, célszerűbb a júniusi parlamenti választások után megtenni a szükséges lépéseket.
Az ulánbátori parlamentre, a Nagy Állami Hurálra így is számos kényes döntés vár. A minap például azt jelentette be a kormány, hogy felfüggeszti a SouthGobi Resources (SGR) bányavállalat szénkitermelési koncesszióját. A cég többségi tulajdonosa, a kanadai Ivanhoe Mines megegyezett ugyanis a Chalco kínai állami alumíniumipari társasággal, hogy csaknem egymilliárd dollárért eladja neki a szintén a Góbi sivatagban lévő négy lelőhelyet üzemeltető vállalat 57 százalékát. A mongol kabinet nem nézte azonban jó szemmel a feje fölött kötött alkut, és a külföldi befektetések lehetőségét korlátozó vagy legalábbis szigorúbban szabályozó törvény elfogadását kezdeményezte.
A javaslattal elsősorban a kínai tőke előretörését akarhatják megfékezni, mivel a nyersanyagéhes déli szomszéd kíméletlenül próbál terjeszkedni Mongóliában is. A másfél millió négyzetkilométer kiterjedésű, ám alig hárommillió lakosú, Kína és Oroszország közé ékelődő országnak különleges a viszonya két szomszédjával. Kínába megy a mongol árukivitel több mint 80, és Oroszországból érkezik a Mongóliában felhasznált kőolajtermékek bő 90 százaléka. Pekinggel szemben azonban különösen nagy a közös történelemben, a hosszú kínai uralomban gyökerező bizalmatlanság. A hatalmas szomszéd befolyását Ulánbátor egyebek mellett a Moszkvához fűződő kapcsolatok fejlesztésével, például a távol-keleti orosz kikötőkbe vezető vasútvonal bővítésével igyekszik ellensúlyozni, és meghirdette „a harmadik szomszéd” politikáját: partneri viszonyra törekszik az USA-val, Japánnal, Dél-Koreával, Németországgal és Indiával is.
Most azonban még főleg a kínai gazdaság gyors fejlődése húzza magával Mongóliát, amelynek sikerei – a 2010-es 6,4 százalékos után a tavalyi 17,3 százalékos GDP-növekedés és az idei évre várható hasonló mutató – jórészt ennek a hatásnak köszönhetőek. A Világbank elemzése nemrég viszont arra figyelmeztetett, hogy a hirtelen jött bevételek aránytalanságokat szülhetnek: a kormányzati kiadások tavaly 56 százalékkal nőttek, míg az idénre további 32 százalékos bővülést terveznek, az infláció pedig 11 százalék fölé emelkedett, sőt a pesszimista becslések szerint az év végére akár a 18 százalékot is meghaladhatja.
Tavaly a 8,6 milliárd dolláros GDP 60 százalékának felelt meg a külföldi befektetések értéke. Ez háromszor nagyobb az egy évvel korábbinál, és a következő években várhatóan tovább nő. Amerikai, európai és ausztrál cégek is sorban állnak a koncessziós jogokért, még akkor is, ha az infrastruktúra, az út- és vasúthálózat fejletlen, a korrupció pedig kiterjedt az országban. Mongólia vonzó célpont, területe – az urántól a rézen és a nemesfémeken át a ritkaföldfémekig – 1000–1200 milliárd dollár értékűre becsült ásványkincstartalékokat rejt.
Elbátortalaníthatja azonban a külföldi tőkét a befektetéseket korlátozó törvény, mint ahogyan elrettentő hatással lehet az a politikai bizonytalanság is, amelyet a választásokat megelőző pártcsaták okoznak. A leglátványosabb fejlemény Nambarin Enhbajar volt államfő áprilisi letartóztatása. Az 52 éves politikust – aki volt már kormányfő, parlamenti elnök és az egykori állampárti utód, a kisebb megszakításokkal az 1990-es rendszerváltás óta is kormányzó Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) első embere – hivatalosan korrupcióval, gyanús privatizációs ügyletekkel vádolják. Annak is híre ment, hogy voltaképpen a 2008-as parlamenti választás után kitört, öt emberéletet követelő, rendőrsortűzzel kísért zavargások ügyében akarják felelősségre vonni. A hatóságok szerint Enhbajar nem volt hajlandó megjelenni az idézésekre és tanúvallomást tenni, ő viszont állítja, a vizsgálat rendelkezésére állt, de nyilvános eljárást követelt. Egy nappal a letartóztatása előtt pedig közzétette azokat a titkosított jegyzőkönyveket, amelyek a válság napjaiban a mindenkori elnök által vezetett nemzetbiztonsági tanács és különböző politikusok konzultációit rögzítették, és amelyek az azóta őt váltó Cahiagijn Elbegdordzs, korábbi kétszeres kormányfő, az ellenzéki Demokrata Párt (DP) jelöltje felelősségét is felvetik a vérontásért.
Noha a volt elnököt – miután éhségsztrájkot kezdett a börtönben – nemrég szabadon engedték, perét pedig a jövő hétre tűzték ki, hívei politikai bosszúnak tartják a lefogását. Enhbajar ugyanis a jelenlegi mongol kormányzat egyik leghangosabb bírálója. Tavalyelőtt, miután az immár a DP-vel koalícióban kormányzó MNFP kihagyta nevéből a forradalmi jelzőt, a régi néven új pártot alapított, amelynek komoly szerepe lehet a közelgő választásokon. A rendőrségi akcióval talán e szervezet vitorlájából akarták kifogni a szelet, de lehet, hogy ellenkező hatást értek el, sokan épp a hatalom fellépése miatt állhatnak az új politikai alakulat mellé.
POÓR CSABA
