Börtön híján a vatikáni rendőrség egyik „biztonságos szobájában” őrzik XVI. Benedek pápa volt komornyikját. Paolo Gabriele a katolikus egyházfő legszűkebb környezetéhez tartozott, valószínűleg az egyetlen ember, aki rendszeresen láthatta pizsamában is a szentatyát, hiszen mindennap ő ébresztette, öltöztette és szolgálta fel neki a reggelit. Ám egyik pillanatról a másikra kegyvesztett lett, miután azzal gyanúsították meg, hogy bizalmas iratokat szolgáltatott ki a sajtónak, vagyis ő áll a Szentszéket sújtó kiszivárogtatási botrány hátterében. A 46 éves férfi lakásán a hírek szerint több ilyen dokumentumot is találtak a minap a letartóztatására érkező rendőrök.
A sajtóban – az ugyancsak bizalmas anyagok kiszivárogtatásával ismertté vált internetes oldal, a WikiLeaks analógiájára – Vatileaksnek elnevezett ügyet a Vatikánban nyomban súlyos bűncselekménynek, a pápa és a benne megbízó hívek elleni támadásnak minősítették, a kiszivárogtatott anyagok hitelességét viszont nem vitatták. Márpedig ezek korrupcióra, nepotizmusra, vagyis a rokonokat, barátokat előnyben részesítő viszonyokra, hatalmi harcokra utalnak, és csak erősítik azt a Vatikánról kialakult képet, hogy a pápai állam anakronisztikus, a valóságtól elrugaszkodott, és még mindig intrikáktól terhes középkori monarchiára emlékeztet.
Az iratok közt akad olyan, amely túlárazott megrendelésekről szól, a hagyományos Szent Péter téri Betlehemért például egyszer állítólag több mint félmillió eurót fizettek – a piaci ár kétszeresét. Gianluigi Nuzzi újságíró gyűjtötte össze és nemrég könyvben hozta nyilvánosságra az okmányokat. Szerepel a kötetben egyebek közt egy már januárban megszellőztetett levél, amelyben Carlo Maria Vigano érsek tavaly, még a Vatikáni Kormányzóság főtitkáraként kérte az egyházfőt, hogy ne helyezzék át másik állásba, mert az megnehezíti a pápai udvar hivatalaiban folyó korrupció és visszaélések elleni harcát. A Reuters hírügynökség szerint egy másik feljegyzés címzettje a szentatya befolyásos titkára, Georg Gänswein volt. Ebben Ettore Gotti Tedeschi, a vatikáni bank elnöke védekezik, miután 2010-ben az olasz hatóságok vizsgálatot indítottak ellene és egy másik pápai tisztviselő ellen egy gyanús 23 millió eurós átutalás miatt.
Vigano érseket végül tavaly ősszel Washingtonba küldték pápai nunciusnak, a bankelnököt pedig a minap menesztették – a hivatalos indoklás szerint alkalmatlansága miatt, mások szerint azért, mert megpróbálta átláthatóvá tenni a bankügyeket. Mindkét döntés mögött a Vatikán második emberét, az államtitkári, vagyis miniszterelnöki tisztséget betöltő Tarcisio Bertone bíborost sejtik, akiről azt tartja az elemzők egy része, hogy leplezni igyekszik a mindössze néhány száz lakosú miniállam falai közt zajló visszaéléseket.
Bertonét a 2005-ben pápává választott XVI. Benedek – az egykori Joseph Ratzinger bíboros – emelte a magas méltóságba, alighanem abban a reményben, hogy segítségére lesz a Római Kúria, azaz a Szentszék központi szerveinek megújításában. Az új egyházfő – aki megválasztásáig negyedszázadon át dolgozott a vatikáni „kormányzatban” – reformokat ígért, amikből szinte semmi sem valósult meg, megfigyelők szerint azért, mert a mindennapi irányítást szívesen adta át Bertone bíborosnak, ő maga pedig idejét inkább teológiai munkájának, A Názáreti Jézus című könyv írásának szentelte. E tanulmány első két kötete 2007-ben és tavaly jelent meg, a harmadik most készül.
Így nagy befolyáshoz és hatalomhoz jutott az államtitkár, akit bírálói egyebek közt azzal vádolnak, hogy politikai játszmákba fogott, gátolja a reformokat, saját embereit ültette a befolyásos posztokra. Azt is a szemére vetik, hogy beleártja magát az olasz egyházi ügyekbe, rendszeres külföldi utazásai és a labdarúgás iránti vonzalma akadályozza a hatékony munkában. Az irányítása alatt álló kúriát teszik felelőssé több, a pápa által elkövetett hibáért is. A katolikus egyházfő mentegetőzésre kényszerült például, miután az iszlám világ egy része rossz néven vette, hogy 2006-ban, a regensburgi egyetemen elmondott beszédében egy olyan középkori bizánci császártól idézett, aki szerint Mohamed próféta csak gonoszságot és embertelenséget hozott. Egy évvel később, fél órával a beiktatása előtt mondott le a kijelölt varsói érsek, mert a kommunista rendszer besúgója volt, amit akkor már széles körben ismert a lengyel közvélemény, a pápát viszont erről nem tájékoztatták. Az sem vetett jó fényt a szentatyára, hogy 2009-ben olyan, az egyházból korábban kiközösített püspököket rehabilitált, akik közül az egyik megrögzött holokauszttagadó, ám a kúria hivatalnokai ezt nem derítették ki róla, továbbá a Vatikán csak késve, akkor is jórészt védekezően reagált a különböző nemzeti egyházaknál kipattant gyermekmolesztálási ügyekre is.
A számos pletykával kísért Vatileaks-botrány első számú célpontjának Bertone bíborost tartják, és úgy vélik, a pápai komornyik nem magányosan szervezte a kiszivárogtatásokat. Gianluigi Nuzzinak például az egyik informátora arról beszélt, hogy vagy húszan szolgáltatnak ki értesüléseket a Vatikánból, a La Repubblica olasz lap pedig az inas letartóztatása után is kapott bizalmas iratokat. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a volt vatikáni államtitkár, Angelo Sodano bíboros mozgatja a szálakat. Számára az lehetett az utolsó csepp a pohárban, hogy egy februári bíborosfelszentelés nyomán a pápaválasztó konklávé tagjai között több mint egyharmadra nőtt a Bertone bíboros befolyása alatt álló kúria képviselőinek aránya. A hatalmi harc tétje a feltételezések szerint az, hogy ki kerül a 85 éves XVI. Benedek után a katolikus egyház élére, amire egyébként pillanatnyilag Angelo Scola milánói bíborost tartják a legesélyesebbnek.
A pápa eközben igyekszik élét venni a botránynak. A múlt héten, Szent Péter téri audienciája végén a bizalmáról biztosította közvetlen munkatársait és mindazokat, akik nap mint nap „hittel, áldozattal, csendben” segítik szolgálatának teljesítését, a sajtót pedig kemény szavakkal bírálta, mert szerinte megalapozatlan feltételezéseket nagyított fel, és hamis képet festett a Szentszékről.
POÓR CSABA
