A Solar Impulse helyi idő szerint szombat reggel száll fel Washingtonból, és éjfél körül érkezik meg a végállomásra, a New York-i John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtérre. Közben átrepül a Szabadságszobor felett is.

A napelemes repülőgép nyugatról keletre tartva szeli át az észak-amerikai kontinenst. Május 3-án indult San Franciscóból Phoenixbe, majd tíz nappal később az arizonai fővárosból Dallasba repült. A texasi városból St. Louis volt az úti cél, és június közepén Cincinnatiból indult az amerikai fővárosba.

A Solar Impulse technikailag képes lenne leszállás nélkül is megtenni az 5000 kilométeres távolságot, de 70 kilométeres átlagos óránkénti sebességgel több napra lenne szüksége, és mivel csak egy pilóta vezetheti, biztonsági okokból öt szakaszban teszi meg az utat.

Transzamerikai útjának végcélja a New York-i John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér, addig Washingtonban népszerűsíti a fejlesztő csoport a napenergia felhasználását.

Bertrand Piccard pilóta és társa, André Borschberg, valamint a fejlesztő csapat tizenegy éve dolgozik a napelemesrepülőgép-programon.

A Schindler svájci liftgyár mérnöki és a Solvay belga vegyipari konszern kutatási segítségével készült Solar Impulse súlya 1600 kilogramm, szárnyfesztávolsága 63 méter, és 11 ezer 628 napelemcella gyűjti az "üzemanyagot". A legnagyobb magasasság, amelyen képes repülni, 8500 méter.

Ezen repülőgép alapján akarják elkészíteni azt a napelemes repülőt, amellyel a projekt alapítói, Bertrand Piccard és André Boschberg 2015-ben körbe akarják repülni a Földet.

A napenergián kívül semmilyen más energiaforrást nem használó légi jármű elsőként 2009-ben emelkedett a magasba, 2010-ben tett meg először megszakítás nélkül egy 26 órás utat, bizonyítva, hogy képes elég energiát gyűjteni az éjszakai repüléshez is. 2011-ben Belgium és Franciaország között megtette az első nemzetközi utat, tavaly pedig első "transzkontinentális" útját úgy, hogy Madridból a marokkói Rabatba repült.