Nincs béke

A Gázai övezetben található Khán Júnisz felé tartó iránytaxiból a napsütésben narancsligetet látni, majd egy törmelékhalmot. A földig rombolt épület tavaly novemberig rendőrőrsként szolgált, de izraeli rakétatalálat érte a kölcsönös légi adok-kapokban. Az összetűzést Ahmed al-Dzsabarinak, a palesztin Hamász katonai szárnya, az Ezzedin al-Kasszám Brigádok vezetőjének célzott likvidálása váltotta ki, az izraeli szárazföldi invázió ugyanakkor – Egyiptom hathatós közbenjárására – elmaradt. A környéken másutt is feltűnő friss romok dacára az akkori fegyveres konfliktus valódi győztesének mára az övezetet irányító Hamász tűnik. Az áramkimaradások száma a fél évvel ezelőttihez képest jelentősen csökkent, a rafahi határátkelőnél pedig kamionok kilométeres sora várakozik, de ezúttal már bejutnak. A korábbi általános üzemanyaghiány egyáltalán nem tapasztalható. Az izraeli blokádra leginkább az emlékeztet, hogy a helyiek még mindig nem vagy csak nehézkes procedúra után utazhatnak.

A határ melletti legnagyobb egyiptomi városban, el-Arísban egy neve elhallgatását kérő ügyész azt mondta a HVG tudósítójának, hogy „a megegyezés értelmében csak a Hamász-kormányzat alagútjai működhetnek tovább”. Ezt látszik igazolni, hogy szinte mindennaposak a szelektív alagút-elárasztások Rafahban, ami fegyveres összecsapásokhoz vezet az egyiptomi rendőrség és a védettség nélküli, zömében beduin csempészek között. A palesztin oldalon azonban semmit sem érezni az odaát dúló harcokból, a Hamász vasmarokkal tart rendet az övezetben. Dacára azonban a viszonylagos nyugalomnak, egyre erőteljesebbek a kritikus hangok.

„Hiába van pénz, nincs munka. Csak a Hamász tagjai és családjaik kapnak munkát Palesztinában, mi nem” – panaszolta Marúán Loúz végzős egyetemista. Véleményével nincs egyedül, szinte érezhető a feszültség az utcákon. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelek szerint az évek óta esedékes választások újfent elmaradnak. Mahmúd Abbász palesztin elnök az ENSZ-közgyűlésen elért diplomáciai győzelme – a megfigyelő állami státus elnyerése – ellenére sem tudott megegyezésre jutni Iszmail Hanije gázai miniszterelnökkel és a palesztin iszlamista frakciókkal, hogy megtartsák a parlamenti választásokat, illetve a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tisztújítását. Az eredeti elképzelés szerint Gázában és Ciszjordániában is az idén májusban meg kellene rendezni a szavazást, a várható kudarcért a két fél egymásra mutogat.

Kizárólag a Ciszjordániát kormányzó világi Fatahot nevezte felelősnek a tárgyalások elakadásáért a HVG-nek nyilatkozva Szalem Szalam, a Hamász alapító tagja és parlamenti képviselője. Úgy véli, Abbászt sokkal inkább lefoglalta, hogy tető alá hozza a személyes találkozót Barack Obama amerikai elnökkel – ez a múlt héten sikerült –, mint hogy valós kiegyezést keressen a palesztin frakciókkal. Hozzátette: addig nem tudnak érdemben tárgyalni a Fatahhal, „amíg a ciszjordániai kormányzat letartóztatja és börtönben tartja a tagjainkat”. Az egyre barátibb egyiptomi viszonnyal kapcsolatban megjegyezte, a Hamász-kormány mindent elkövet, hogy minél hamarabb megnyílhasson a határ, a kérdésről egyeztetések zajlanak Kairóban. Ezért zárják le ők is fokozatosan a „kereskedelmi” alagutakat, amelyeken „több más áru mellett rengeteg kábítószer is érkezik az övezetbe”.

„A Hamász valójában azért hátrált ki a tárgyalásokból, mert tudja, hogy veszítene a Gázai övezetben” – ezt már a Fatah gázai képviselője, Jehíja Rabáh mondta a HVG-nek. Úgy vélte, a kivárásra játszó szervezet erejét nagyban befolyásolhatja, hogyan szerepel az egyiptomi parlamenti választáson a kormányt adó Muszlim Testvériség. Ha sikerül megőriznie a kétharmadát, és elhallgattatnia az egyre erősödő ellenzéki hangokat, akkor az jól jöhet a Hamásznak – fejtegette Rabáh. A Kairóban kormányzó, a Muszlim Testvériségből 2011-ben kinőtt Szabadság és Igazság Párt és a Hamász is tagadja, hogy a „normálisnál szorosabb” kötelék fűzné össze őket, ám a gyökereik közösek. A Hasszán al-Banna által 1928-ban az egyiptomi Iszmáilíjában vallásos társadalmi szervezetként alapított Testvériségből – amely a világ legbefolyásosabb iszlamista mozgalmává nőtte ki magát – először ugyanis éppen a palesztin szárny alakult párttá, ebből lett 1987-ben a Hamász. Rabáh a szoros viszonynak tulajdonítja a politikai elképzelések hasonlóságát, ami a kairói és a gázai kormányzat megegyezéseiben ölt testet. A Fatah viszont – tette hozzá – nem egy politikai mozgalommal keresi a kapcsolatot, hanem „mint állam az állammal” tárgyalna Egyiptommal.

A Hamászhoz közeli média azt sugallja, hogy a szervezet még két kormányzati ciklussal számol a Gázai övezetben, de a HVG tudósítójának tapasztalatai szerint a helyiek több spontán tüntetésen is követelték a mihamarabbi szabad választásokat. Több egyetemi hallgató és politikai aktivista elmondása alapján a Hamász rendőrsége vegzálja a demonstrációk hangadóit, letartóztatják, akik nyíltan bírálják a kormányzatot, ezt azonban hivatalosan tagadják. A radikálisabbak nem tartják elképzelhetetlennek azt sem, hogy az elégedetlenség véres összecsapásba torkollhat, hasonlóba, mint amilyen a Hamász 2007-es gázai katonai hatalomátvételét kísérte.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / GÁZAI ÖVEZET