Több szempontból is szimbolikus döntést hozott a 2014-es béke Nobel-díj odaítélésénél a norvég bizottság. Egyfelől kiálltak a nők és a gyerekek jogainak védelme mellett, másrészt két ősi rivális, Pakisztán és a India egy-egy emberi jogi harcosának szavazták meg az elismerést. Igaz, sokan viszont azt vethetik a szemükre, hogy miként oly sokszor, ismét óvakodtak akár csak a közvetett álláfoglalástól aktuálpolitikai témákban. Igaz, még ez is védhető, hiszen akkor díjaztak nők és gyerekek jogaiért küzdőket, amikor az Iszlám Állam radikális szervezet éppen sorra követi el ellenük is kegyetlen akcióit. Mindezek fényében pedig az indiai Kailás Szatjárti és a pakisztáni Malala Juszufszai megosztott Nobel-díjának jogossága még kevésbé vitatható. (Nem mintha egyébként az lett volna.)

Kailás Szatjárti

Kailás Szatjárti

AFP / Ravi Raveendran

Az idén hatvanéves indiai a kilencvenes éves óta küzd a gyerekek kizsákmányolása ellen. "A gyerekenek iskolába kell menni, nem dolgozni" hirdeti, és ezidáig mintegy 80 ezer gyereket sikerült megmentenie a kizsákmányolástól, illetve visszavezetnie az oktatási rendszerbe.

Malala Juszufszai

AFP / Peter Mukly

A pakisztáni lány 2009-ben kezdett el álnéven blogot írni a BBC urdu nyelvű szolgálatának. A fő üzenete a többek között a nők jogait súlyosan korlátozó, a lányok iskolába járását megtiltó tálibok elleni kiállás volt. Kilétére hamar fény derült, Malala pedig egyre nagyobb ismertségre tett szert. A The New York Times dokumentumfilmet készített róla, amire válaszul a tálibok bezáratták a lány iskoláját, majd 2012. október 9-én Pakisztánban fejbe lőtték. A támadásban két diáktársa is megsebesült. Malalát Angliába szállították gyógykezelésre, családjával azóta is Birminghamben él, és folytatja kampányát a nők jogaiért. Tavaly az Európai Parlament Saharov-díját is megkapta.

Akik esélyesek voltak még

A Nobel-békedíj odaítélését, mint minden évben, most is hatalmas találgatás előzte meg, noha a fogadóirodáknál a legnagyobb esélyes egyértelműnek tűnt: a Paddy Power 9/4-es, a William Hill 5/2-es oddsot adott Ferenc pápának. Összesen egyébként 278 jelölés érkezett a Norvég Nobel-bizottsághoz, ami – mint amúgy szintén megszokottá vált az utóbbi években – ismét rekordnak számít.

AFP / Gabriel Bouys

Az esélyesek között érthetően ott volt az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség lehallgatásait leleplező Edward Snowden, illetve a kongói nőgyógyász, Denis Mukwege, aki a szexuális erőszak áldozatainak támogatásáért, kezeléséért került a díj várományosai közé. Róla sokan úgy gondolták, orvosi és jogvédő tevékenysége tökéletesen illik a díj szellemiségéhez, más kérdés, hogy munkája távolról sem kap akkora nyilvánosságot, mint a többi jelöltté. És nyilván ott volt immár visszatérőként a nők jogaiért a tálibokkal szembeszálló Malala Juszufzai.

Az aktuálpolitika egyébként ismét főszerepet kapott a "ki kapja a 2014-es béke Nobel-díjat?" vitában. Ennek is köszönhető, hogy mind többet beszéltek az orosz Novaja Gazeta lap szerkesztőségéről, illetve főszerkesztőjéről, Dmitri Muratovról. A független orosz sajtó jóformán utolsó talpon maradt szereplőjeként ez a lap volt az, amely rendre közölt oknyomozó riportokat a Kreml ügyeiről, ráadásul nagy dobásuk volt, amikor címlapjukon kértek elnézést Hollandiától a maláj légitársaság MH17-es járatának Ukrajna fölötti lelövéséért. Apró kapcsolatuk a Nobel-díjjal az, hogy Mihail Gorbacsov állítólag pont a neki megítélt díjjal járó pénz egy részét ajánlotta fel nemrég a szerkesztőségnek, írta a Washington Post.

Mindehhez képest került (egyébként ismét, mert vetődött fel már a nevük) az esélyesek listájára a "Japán emberek, akik támogatták az alkotmány kilences cikkelyének megőrzését" elnevezésű szervezet. Az említett (és nyilvánvalóan a második világháború után megfogalmazott) alkotmányos kitétel kizárja a japán hadsereg részvételét bármilyen háborúban, hadi akcióban, leszámítva természetesen a szó legszorosabb értelmében vett önvédelmet. A japán kormány felvetette a cikkely átértelmezésének tervét, a díjra jelölt pacifista szervezet kezdeményezői pedig erre azonnal léptek, tüntetést, online tiltakozást szerveztek, Oslóban pedig elkezdték őket lehetséges nyertesként emlegetni. Igaz, sokan nyomban azzal érveltek, hogy az utóbbi két évben is szervezet kapta a díjat: 2012-ben a vegyi fegyverek ellen küzdő szervezet, 2013-ban pedig az Európai Unió, így 2014-re inkább "egyéni jelöltek" győzelmét várták.