Francia hatások

„Az életnek mennie kell tovább, de már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt” – jelentette ki megrendülten Francois Hollande francia elnök az országot mélységesen megrázó, 17 áldozatot követelő terrortámadás utáni helyzetet értékelő sokadik beszédében. Ezúttal a délnyugat-franciaországi Tulle-ba látogatott el a szocialista államfő, és a város egykori polgármestereként emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy számára egyetlen ország, egyetlen nemzet, egyetlen Franciaország létezik, és nem ismer más közösséget, mint a nemzetit. Hollande, túllépve a két és fél éves hivatali ideje alatt mutatott határozatlanságán, időnkénti pipogyaságán, a francia állampolgárságú muszlim radikálisok által a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében és egy párizsi kóser élelmiszerboltban rendezett vérfürdő teremtette válságos helyzetben igazi államférfivá, együtt érző, ám egyúttal erőt sugárzó, tettre kész politikussá lépett elő, aki képes a francia érdekek képviseletére. Akár úgy is, hogy az Iszlám Állam szétzúzására a térségbe küldi a francia flotta ékességét, az atommeghajtású Charles de Gaulle repülőgép-hordozót, amit a múlt héten annak fedélzetén jelentett be.

A választók értékelték a nem mindennapi változást. Az ötödik köztársaság legnépszerűtlenebb államfőjének szégyenteljes címét viselő Hollande megítélése a közvélemény-kutatások szerint a tragédiát követő napokban a 13 százalékos mélypontról 40 százalékra erősödött, és immáron a megkérdezettek 23 százaléka – az eddigi 14 százalékkal szemben – az újraválasztását is támogatná a 2017-ben esedékes elnökválasztáson. Hollande-hoz hasonlóan Manuel Valls kormányfő is javított a népszerűségén, a bevándorlókkal szemben eddig is a baloldaltól szokatlanul kemény fellépést tanúsító, a radikális iszlamisták ellen háborút hirdető politikus népszerűsége 17 pontot javult, és 61 százalékra emelkedett. A kormányzó szocialisták megítélése is jobb lett, és 30 százalékos támogatottságukkal, ha kevéssel is, de sikerült megelőzniük a szélsőjobboldali, bevándorlókkal szemben kérlelhetetlen Nemzeti Frontot, azt a pártot, amelyik a véres tragédián politikai értelemben a legtöbbet nyerheti. Elemzők szerint Hollande és a szocialisták népszerűségének felívelése ugyanakkor illékony lehet, a kormány számos érdeket sértő strukturális reformra készül, ami ismét felszínre hozhatja a franciákat leginkább aggasztó, rekordszintű, 10,4 százalékos munkanélküliséget. A kormánypártnak hamarosan lehetősége nyílik a bizonyításra, márciusban ugyanis helyhatósági választásra kerül sor.

A szélsőségesekkel, a terroristákkal, a radikális iszlámmal szembeni nemzeti egység kifejezését célzó országos felvonulásra a szocialista kormány egyedül a Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontot nem hívta meg. Le Pen – akivel előtte Hollande az Élysée-palotában ugyanakkor találkozott, amikor az összes parlamenti párt vezetőjét meghívta – rossz néven is vette a megkülönböztetést, és abban a dél-franciaországi Beaucaire kisvárosban tartott nagygyűlést, amely egyike volt annak a 11 francia településnek, ahol a tavalyi helyhatósági választáson a párt jelöltje polgármester lett. A Nemzeti Front vezére a schengeni határok azonnali visszaállítására, az állampolgársági törvény módosítására, a születéskor automatikus állampolgárságot adó paragrafus törlésére szólított fel. Apja, a pártalapító, jelenleg tiszteletbeli elnök Jean-Marie Le Pen viszont provokatív interjút adott a Komszomolszkaja Pravda moszkvai napilapnak; a Charlie Hebdo-vérengzést az amerikai és izraeli titkosszolgálatok aknamunkájának mondta, amivel azok polgárháborút szítanak a Nyugat és a muszlim világ között.

A terrorakció ellenére a Mohamedet gúnyoló karikatúrák kérdésében a franciák megosztottak: 57 százalékuk úgy gondolja, hogy a megjelentetésükkor nem kell tekintetbe venni a vallási érzelmeket, 42 százalék viszont ennek épp az ellenkezőjét tartja. Mégis, az utolsó darabig elkapkodták a Charlie Hebdo legújabb, a szerkesztőségi vérfürdő után egy héttel ötmillió példányban megjelent, a világ 25 országában árusított új számát, címlapján a könnyező, Je suis Charlie táblát maga előtt tartó Mohameddel, és a „Minden megbocsátva” felirattal. Több ezren kísérték utolsó útjára a négy meggyilkolt karikaturistát, akiktől kollégáik rendhagyóan búcsúztak: a koporsóikat képregényekkel, karikatúrákkal rajzolták tele.

TÁLAS ANDREA