Régi recept

„Albánia és Koszovó egyesítése két módon történhet meg. Az egyik út az Európai Unión belüli, a másik pedig – ha Brüsszel továbbra is bezárja a kaput Koszovó előtt – a klasszikus egyesülés” – közölte a napokban Edi Rama szocialista párti albán miniszterelnök az egyik koszovói televíziónak adott nyilatkozatában. A Hashim Thaqi koszovói kormányfőhelyettessel közösen készített interjú természetesen azonnal vihart kavart Szerbiában, hiszen Belgrád továbbra is a sajátjának tartja az országból 2008-ban kiszakadt, albán többségű tartományt.

A Rama-nyilatkozat után azonnal megindult a szerb nyilatkozatdömping. Többek között Alekszandar Vucsics kormányfő és Tomiszlav Nikolics államfő is közölte: Belgrád sohasem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, illetve elfogadni a két albán többségű balkáni államalakulat egyesülését. „Megígérem Ramának, hogy Koszovó és Albánia sohasem fog egyesülni a klasszikus módon, ahogy ő mondta. Itt az ideje, hogy az albán vezetők felhagyjanak a bizonytalanságot okozó nyilatkozataikkal” – hangsúlyozta Vucsics. Bár az albán és a szerb vezetők nemzetközi kérdésen vesztek össze, egyértelműnek tűnik, hogy a nyilatkozatokat belföldi használatra szánták: Albánia, Koszovó és Szerbia is mély gazdasági válsággal küszködik, s így a nemzetiségi ellentétek elővétele átmenetileg elterelheti a szavazók figyelmét a valós problémákról.

Az évek óta stagnáló gazdaságú Albániában egyelőre esély sincs a javulásra: a bel- és külföldi beruházások gyakorlatilag leálltak, a hitelezés – kivéve az ügyfeleket uzsorakamattal fogságba ejtő, kétes hírű pénzemberekét – befagyott, így nem gyarapszik a munkahelyek száma, illetve az állásban lévők jövedelme. Miközben nem nő a fogyasztás, és elmaradnak a beruházások is – ezért stagnál a GDP –, gyorsan növekszik a népesség, s egyre több fiatal menekül el az országból. Hasonló a helyzet Koszovóban is, ahol a kétmilliós lakosság mostanra értette meg, hogy a függetlenség kivívása önmagában nem volt elég a boldoguláshoz. A munkanélküliség negyven százalék körül van – a fiatalok körében már hetvenszázalékos az állástalanok aránya –, és elfogytak azok a tartalékok is, amelyeket a függetlenség kivívása előtt külföldre költözött, majd 2008 után szülőhazájukba visszatért albánok hoztak vissza Koszovóba (HVG, 2015. február 21.). A fellendülés helyett Koszovó nemzetközi vákuumba került, amihez jelentős mértékben hozzájárult az, hogy az ország élén változatlanul azok az egykori gerillavezérek – Thaqi és szövetségesei – állnak, akik vádak szerint a maffiával együttműködve fegyverezték fel a szakadár erőket, s vettek részt a nem albán lakosság elleni véres leszámolásokban.

Szerbia gazdasága is stagnál, s a mára a megszelídült, egykori véresszájú nacionalisták – Vucsics és Nikolics – vezette országban tavaly novemberben kemény megszorító intézkedéseket léptettek életbe, hogy megfékezzék Európa legnagyobb, a GDP 6,6 százalékára rúgó költségvetési deficitjét. A közalkalmazotti bérek, illetve a nyugdíjak csökkentésével valószínűleg sikerül ugyan 4 százalék körülire mérsékelni a hiányt, ám szakértők szerint a következő két-három évben legfeljebb fél százalékkal bővülhet a gazdaság teljesítménye. Bár az IMF újabb hitellel segíti az országot, a GDP-hez mért államadósság tovább nő, s 2018-ra valószínűleg elérheti a 80 százalékot.

Bár a belgrádi kormány népszerűsége egyelőre nem csökken látványosan – Vucsicsék 2014 tavaszára előrehozták a parlamenti választást, hogy még a megszorító intézkedések előtt biztosítsanak be maguknak újabb négy évet –, nem csak a gazdaság helyzete ad okot aggodalomra. Lassan halad az EU-integráció is. Brüsszel egyre nagyobb elégedetlenséggel szemléli, hogy miután az EU-csatlakozási tárgyalásokat tavaly januárban megnyitották, Szerbia kiváló kapcsolatokat ápol Moszkvával, és rendre kijátssza az Oroszország elleni EU-s szankciókat. Belgrád pedig még fel sem állította a Brüsszellel folytatandó párbeszédben részt vevő tárgyalócsoportot, így az egyeztetés igencsak lassan halad.

Szerbia számára komoly fejfájást okoz a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló Nemzetközi Törvényszék (NT) által kreált válság is. A bírói testület tavaly novemberben, ideiglenesen – az ítélethirdetésig – hazaengedte a rákbetegségben szenvedő Vojiszlav Seseljt, a szélsőséges nacionalista Szerb Radikális Párt vezetőjét, ám mivel nem volt elégedett a politikus magaviseletével, utasította őt a visszatérésre Hágába. Seselj viszont nem hajlandó önként visszamenni, s közölte: megvárja, amíg elrendelik a letartóztatását korábbi szövetségesei, Vucsics és Nikolics.

A szomszédjaihoz hasonlóan súlyos gazdasági válságban lévő Boszniában – ahol tavaly több városban is tömegtüntetések törtek ki a kilátástalan helyzet miatt (HVG, 2014. február 22.) – az államot alkotó két entitás egyike, a Szerb Köztársaság (RSZ) politikusainak nacionalista kijelentései kavartak hullámokat. Nebojsa Radmanovics, a boszniai elnökség egykori szerb tagja közölte: pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége – az egyik legnagyobb párt az RSZ-ben – hamarosan olyan nyilatkozatot fogad el, amely kiáll a szabad és független boszniai szerb állam létrehozása mellett. A párt április végi kongresszusán elfogadandó nyilatkozat válasz arra, hogy a horvát és a muszlim pártok a boszniai szövetségi állam szintjén kigolyózták a hatalomból a szerb pártot, amely viszont irányítja az RSZ-t. Szarajevóban úgy vélik, ha megszületik a nyilatkozat, akkor a szerbek felborítják az 1992–1995 között polgárháborúban lerombolt ország stabilitását. „Ebben az esetben minden törvényes eszközzel fel fogunk lépni az RSZ feloszlatásáért” – jelentette ki újságíróknak Sejfudin Tokic, a boszniai Szerb Köztársaságban működő vezető muszlim párt elnöke.

NÉMETH ANDRÁS