A látható légió

„Kimerítő mennyiségű bizonyítékot találtunk az orosz hadsereg kelet-ukrajnai jelenlétére. A jelentés közzétételének egyetlen célja, hogy elmondjuk az igazságot” – ezekkel a szavakkal mutatta be a múlt héten Moszkvában Ilja Jasin, az ellenzéki Orosz Republikánus Párt egyik vezetője a Putyin háborúja című tanulmányt. A 65 oldalas dokumentumgyűjtemény összeállítását még Borisz Nyemcov egykori miniszterelnök-helyettes kezdte meg, ám a munkát nem tudta befejezni: február 27-én, a hivatalos közlések szerint csecsen nemzetiségű merénylők, a Kreml közvetlen közelében agyonlőtték.

Az ukrajnai helyszíni forrásokra, valamint a harcokban meghalt katonák családtagjaira hivatkozó tanulmány szerint tavaly augusztusban, amikor a kormányerők ellen harcoló szakadárok Ilovajszk város környékén hirtelen megerősödtek és ellentámadásba mentek át, 150 orosz katona esett el. Idén februárban pedig, amikor a Moszkva-párti lázadók elfoglalták a debalcevei kiszögellést is, további hetven orosz katona halt meg.

A Nyemcov politikus és újságíró ismerősei által befejezett tanulmány szerint Moszkva toborozta a szakadárok oldalán álló zsoldosokat is, egy-egy harcos – kerülő utakon – 1200–1800 dollárnak megfelelő havi apanázst kapott Oroszországból. Szergej Alekszasenkónak, az orosz központi bank egykori alelnökének becslései szerint Moszkva eddig egymilliárd dollárt költött a kelet-ukrajnai szakadárok finanszírozására, 1,6 milliárdot az Ukrajnából érkezett menekültek ellátására, és további 40 milliárdba került eddig a tavaly márciusban annektált, a nemzetközi jog szerint jelenleg is Ukrajnához tartozó Krím félsziget támogatása.

„A konfliktus kezdete óta Moszkva mindent megtesz, hogy elrejtse az orosz állampolgárok ukrajnai szerepvállalását bizonyító adatokat” – áll a tanulmányban, amely szerint az is egyértelmű, hogy az orosz hadsereg egységeinek érkezése egybeesett a szakadárok által elért katonai sikerek időpontjával. A tanulmány közzétételével kapcsolatos nehézségekből is arra lehet következtetni, hogy Moszkva igyekszik akadályozni az Oroszországra rossz fényt vető információk megjelenését. Jasin szerint a szemtanúk közül sokan féltek megszólalni, az elemzés készítőit számtalan fenyegetés érte, és nagyon nehéz volt olyan nyomdát találni, amely vállalkozott a kétezer példány kinyomtatására. A Putyin háborúja elérhető az interneten is, de csak akkor, amikor ismeretlen tettesek éppen nem indítanak az oldal ellen túlterheléses támadást.

Bár eddig a Nyemcov-tanulmány tartalmazza a legtöbb bizonyítékot az ukrajnai orosz katonai jelenlétre, már korábban is voltak erre utaló árulkodó jelek: orosz katonák több alkalommal is Ukrajna területéről jelentkeztek be a közösségi oldalakra, és amikor az ukrán hatóságok feltartóztattak több orosz fegyverest, a hivatalos válasz az volt, hogy az egyenruhások véletlenül keveredtek át a szomszédos ország területére. Kijevben egyébként hétfőn is bejelentették, hogy Kelet-Ukrajnában – jó messze az orosz–ukrán határtól – ismét elfogtak két orosz katonát.

Bár minden áldozat családja orosz emberi jogi szervezetek szerint 2–5 millió (1 rubel = öt forint) rubelt kap a hallgatásáért, akadnak olyan rokonok, akik nem hajlandók befogni a szájukat. Ilyenek például a 22 éves korában meghalt Pavel Zsilin szülei is, akik nem hiszik el a hadsereg képviselőinek, hogy gyermekük egy oroszországi katonai gyakorlaton vesztette életét. Már csak azért sem, mert a szülők az ukrán tévében látták Pavel katonatársait: a fiatalembereket a kelet-ukrajnai harctéren fogták el. Az egyik családtag szerint az sem igaz, hogy Pavel holttestét mutatták meg a rokonoknak: a fej nélküli test lába legalább három számmal volt kisebb, mint Pavelé. A holttestet végül név nélküli sírba temették el, és amikor az újságírók a temető vezetőjénél érdeklődtek, hány katonasírt ástak, közölte: erről nem beszél, az adatok ugyanis titkosak.

Moszkva folyamatosan tagadja, hogy átvezényelt volna csapatokat Ukrajnába, csak annyit hajlandó elismerni, hogy szabadságon lévő orosz katonák egyéni alapon harcolhatnak a szakadárok oldalán. Az orosz vezetés korábban is fellépett a túl kíváncsi újságírók és emberi jogi aktivisták ellen. Tavaly augusztusban ismeretlen tettesek például megverték az ellenzéki Jabloko párt egyik vezetőjét, Lev Sloszberget, aki beszámolt arról, hogy Pszkov városában több olyan orosz ejtőernyőst is eltemettek, aki furcsa körülmények között halt meg. „Hátulról támadtak meg, már az első ütésnél elvesztettem az eszméletemet. Nagyon megvertek, majd elszaladtak, látszik, hogy profik voltak” – mesélte a politikus. Amikor néhány nappal később külföldi újságírók akartak bemenni a pszkovi temetőbe, két tar fejű fiatal állta az útjukat, és nem engedte őket belépni.

A Nyemcov-jelentés Oroszország számára a lehető legrosszabb időpontban került nyilvánosságra, hiszen Vlagyimir Putyin orosz államfő a múlt héten tárgyalt John Kerry amerikai külügyminiszterrel, illetve Angela Merkel német kancellárral, és mindkét találkozón újfent cáfolta az orosz hadsereg alakulatainak ukrajnai beavatkozásáról szóló beszámolókat. Moszkvai jelentések szerint a tárgyalásokon nem értek el áttörést, ám a megbeszélések hangulata jobb volt, mint a korábbiaké. Bár a találkozón elhangzottakról egyik fél sem számolt be részletesen, Viktor Baloha – ukrajnai parlamenti képviselő, egykori ukrán elnöki hivatalvezető – azt állította, Putyin és partnerei egyezségre jutottak arról, hogy Ukrajnát szövetségi tartományokra darabolják, és az egyes területek széles körű autonómiát kapnak. „A döntés tökéletesen megfelel az USA-nak, az EU-nak és Oroszországnak, csak Ukrajnának nem jó” – írta Facebook-oldalán a 150 ezer magyarnak is otthont adó Kárpátalján meghatározó befolyással rendelkező politikus.

NÉMETH ANDRÁS